Ajaj... Ajaj? ;-o ;-)
...
2009. november 5. 08:00
Jé! a kommunikáciJÓról!? és "ő" (B.) is használta má'' áN ezt a forrást korábban, ezen témát, webhelyet, úgy rémlik. ;-P
A nap gondolata:
"A legnagyobb csatát mindig önmagunkkal kell megvívnunk"
Brian Tracy
= http://www.felemelokapcsolatok.hu/hirlevel/komm_ot_szint_4.html (?)
" Hatni Tudó Személyiség - ingyenes levélsorozat
A kommunikáció öt szintje és a közelség felé vezető út - 4. rész
"Az érzelmi intimitás a legalapvetőbb szükségletünk" - Gary Smalley
A tiszteletteljes és hatékony önkifejezés
"A boldogságunk is nagy mértékben múlik azon a képességünkön,
hogy hogyan tudjuk kifejezni ötleteinket, kívánságainkat, reményeinket,
törekvéseinket vagy éppen csalódásainkat azoknak akikkel beszélünk"
-Les Giblin
Kedves Olvasó,
Hadd indítsak azzal, hogy szót ejtek két olyan dologról, amivel nem érdemes élnie: kritikával és a mások kárára történő viccelődéssel. (Ha esetleg a tegnap kimaradt volna Önnek a harmadik rész, akkor egyrészt itt találja, másrészt pedig elnézést kérek, sajnos rendszerfennakadás miatt, időnként, előfordul)
1. A kritika a tisztelettel ellentétes irányban található
Bár erről egy egész levelet is lehet írni mert kritika és kritika közt is van különbség, azért hadd idézzem itt Brian Tracy-t ezzel kapcsolatban:
"... A legkevesebb, amit tehetünk, hogy semlegesek maradunk. Maradjunk csendben ne mondjunk semmit! A destruktív kritika bármilyen formája minden másnál gyorsabban ássa alá az önbecsülést. Több kapcsolatot és személyiséget tett már tönkre mint az összes negatív befolyás együttvéve....A legbölcsebb döntés talán, amit életünkben tehetünk, hogy felhagyunk mások bírálatával...Ha beszélgetésünkből száműzünk minden negativitást, annak már önmagában is hatalmas és pozitív hatása lesz a kapcsolatainkra."
2. Amit Önnek a barátai nem fognak szóvá tenni, pedig... (Les Giblin nyomán)
Felmérések azt mutatták ki hogy az emberek nem szeretik, ha mások az ő számlájukra viccelődnek, még akkor sem, ha ezt a legközelebbi barátaik teszik. Ugyanakkor az sincs ínyükre, hogy nemtetszésüket kifejezzék, mert esetleg humorérzék nélkülinek titulálnák őket. Így a legközelebbi barátai sem fogják ezt Önnek megmondani, viszont fognak emiatt Önre neheztelni.
Esetleg megúszhatja, ha jelentéktelen ügy kapcsán viccelődik, emellett pedig általában számos jelét adja támogatásának, barátja elfogadásának és az iránta való tiszteletének. Amúgy, többségünk azért viccelődik mások kárára, mert azt képzeljük, hogy ez nekik tetszeni fog. Abban reménykedünk, hogy a másik a humort fogja értékelni és nem veszi zokon negatív megjegyzésünket.
Az igazság azonban az, hogy mégha vicces formában is tesszük, tulajdonképpen csak a magunk számára élvezetes mások hibáinak szóvá tétele, miközben ezzel a másik önértékelését viszont ingatjuk. Azt pedig már tárgyaltuk, hogy mások önértékelését csak építeni érdemes, ha jó kapcsolatot szeretnénk ápolni velük.
A minap hallottam egy pár egyik tagját így kiáltani: "Veled még viccelni sem lehet?" Az előbbiek alapján azt mondanám, ha valaki azon találja magát, hogy ilyet kérdez, akkor valószínüleg annak van az ideje, hogy azt mondja "Bocsáss meg, kérlek!"
Egy pár szó a játszmákról
Hadd említsem meg az Eric Berne által részletesen taglalt emberi viselkedésmódot az emberi játszmákat. Talán egyszer jó lenne bővebben is írnom erről. Most csak Berne úr végkövetkeztetését jegyezném meg, éspedig azt, hogy az emberi kommunikációban a cél, vagyis az ideál, az egyén felszabadult, játszmamentes nyíltsága.
Azaz, az a jó, ha úgy tudjuk (ki)mondani a dolgokat ahogy vannak, semmit sem hallgatván el abból ami fontos. Mihelyt szeretnénk valamit amit nem vállalunk fel, vagy ha szó van valamiről amit nem mondunk ki, akkor játszmázunk. Ennek aztán van többféle formája, amit Eric Berne Emberi Játszmák című könyve részletesen tárgyal.
A játszma alapja a feltételes szeretet, egyfajta háborúskodás a felek között ("Akkor teszem meg ezt vagy azt, ha te így és így"). Lelki békéje és személyes fejlődése érdekében érdemes úgy döntenie, hogy függetlenül egy másik személy magatartásától, Ön törődő, tiszteletteljes és nyílt lesz, mind magával, mind pedig másokkal szemben.
(Figyelem: nem azt mondom, hogy viselkedjen úgy valakivel szemben, mintha kedves és megértő lenne, ha éppenséggel ellenséges és rosszindulatú. Ez esetben túllőne a célon, nem lenne hiteles. De azt mondom, hogy nem érdemes lesüllyednie az illető szintjére, sőt, adott esetben minden hátsó szándék nélkül tehet az illetőért, ha erre módja nyílik.)
A játszmák abbahagyásához szükséges a megbocsátó hozzáállás. Amikor például úgy érzi hogy igazságtalanság érte, akkor valószínűleg könnyebb azt gondolnia és csinálnia, hogy "Ok, akkor majd én is igazságtalan leszek."
Sajnos bármilyen nehéz legyen is adott esetben megbocsátani, mindig ezt érdemes választania, legelső sorban saját érdekében. A legnehezebb, legkeservesebb megbocsátás amúgy a szülők iránti megbocsátás. De erről majd egyszer érdemes lenne egy külön írást készítenem.
Rendben! Ha játszmázni, háborúskodni nem érdemes, akkor mit és hogyan igen?
Az "Én" közlés, mint a felelősségvállalás, a törődés, a tisztelet és a nyíltság útja
Kis bevezető
A szabadság és a szeretet egyszerű szavak, ám nem egyszerű cselekedetek, mondja M. Scott Peck. Sokszor a kapcsolatainkban az okozza a gondot, hogy nem tesszük meg, amit meg kellene. Nem tesszük meg mert próbáljuk megúszni azt a nehézséget, amit egy adott döntés meghozatala vagy amit egy tevékenység elvégzése magában foglal.
Aztán emiatt mások szabadságát is korlátozzuk például úgy, hogy tőlük várjuk, hogy nekünk könnyebb legyen. Az élet nehéz. Jó ha egy kapcsolattól azt várja, hogy az életének értelmet és örömöt adjon, de nem jó ha egy másik emberre mint egy megmentőre tekint, aki majd felszabadítja Önt az un. egzisztenciális nehézségektől, amik a felelősségteljes magatartással járnak együtt.
Ez sokszor az oka, az elhamarkodott házasságkötéseknek, és a fő oka a válásnak, hogy azt várjuk, arra számítunk, hogy majd a másikkal könnyebb lesz. Jobb hacsak arra számít, hogy a másikkal jobb lesz. És a jó nem egyenlő a könnyűvel. Egyszerű példa: gyereket szűlni, gyereket vállalni nem könnyű, de azért jó, ugye?
"A legnagyobb csatát mindig önmagunkkal kell megvívnunk" -Brian Tracy
Ezt a kis bevezetőt azért írtam, mert sokszor a vádaskodás, a kritika, a gúnyolódás stb. mögött valahogy az a feltételezés húzódik meg, hogy a másiknak tökéletesnek kellene lennie, és csak az én kiszolgálásomra, kényelmemre és élvezetemre kellene léteznie.
És bár Önnek tényleg szüksége van arra, hogy lehetőleg egy szolgálatkész emberrel dolgozzon vagy éljen együtt, azért az mégsem elérhető, hogy Ön helyett valaki más élje az Ön életét. A magányosság egy bizonyos fokig elkerülhetetlen. Vannak döntések, amiket csak Ön hozhat meg.
Ez egy belső munka és egy folyamat
Az "én" közlés egy jobb út és nem egy könnyebb út. Ahhoz, hogy hitelesen tudja megfogalmazni érzéseit és álláspontját, ahhoz önvizsgálatra van szüksége, ami egy belső munka. Erről lesz még szó a holnapi írásban is.
Ugyanakkor, az "én" közlés egy folyamat. Az "én" közlés közben ugyanis, nemcsak a hallgató fog újat megtudni, hanem a beszélőben is tisztulnak az érzéseivel és szükségleteivel kapcsolatos kuszaságok. Ezt a folyamatot nagyban segíti a tiszteletteljes és elfogadó odafigyelés, de erről az ezt megelőző levélben már többet is olvashatott.
Azon kívül pedig, hogy az "én" közlésben benne foglaltatik a saját felelősségvállalása, egyben garantálja azt is, hogy nem bánt meg másokat, mivel így sosem lesz ítélkező vagy vádaskodó. Egyszerűen csak közli ami van, és mivel nem okolja a másikat, így nem kerül sor csatározásra.
Továbbá, az "én" közlés és az odafigyelés kölcsönös gyakorlása egy együttküzdést eredményez a konszenzus kialakítása érdekében, ahol a felek, a kölcsönös megértés és a kölcsönös szolgálat jegyében egymás önértékelését is fokozzák. Ilyen környezetben a szeretet érzése az egekbe szökik.
Ezzel szemben a veszekedés egy egymás elleni küzdést jelent, ahol a felek a saját álláspontjuk felülkerekedését igyekeznek kieszközölni. Így egymás önértékelésének a rombolását érik el, elvetvén és táplálván a megvetés, a gyűlölködés és az elszigetelődés magvait.
Az "én" közlés technikái
Amennyiben készen áll elfogadni az együttéléssel járó kihívásokat, és hajlandó gyakorolni az "én" közlést, úgy megosztok egy egyszerű képletet (Dr. Dallas és Nancy Demmitt nyomán), ami mentén meg fogja tudni fogalmazni érzéseit, gondjait és szükségeit anélkül, hogy támadást intézne az ellen akihez éppen beszél.
1. Ami történt. Első lépésben fogalmazza meg tényszerűen amit látott megtörténni vagy ami egyszerűen elhangzott. Igyekezzen ezt olyan objektíven megfogalmazni amivel nem lehet vitatkozni, kerülje az értelmezést és a véleményalkotást, méginkább a kritikát és társait.
Pl.: "Azt látom, hogy ma este 10-re jöttél haza"
2. Amit gondol. Minden történésnél az agyunk elkezdi megmagyarázni az eseményeket, elkezdi értelmezni. Itt áll fenn annak a veszélye , hogy negatív feltételezéseket gondoljunk ki, és ez főleg akkor veszélyes, ha utánna ragaszkodunk is ezekhez.
Pl.: "Arra gondolok, hogy elmentél a haverokkal sörözni" vagy "Arra gondolok, hogy elmentetek a kolléganőddel vásárolgatni"
3. Amit érez. Minden gondolathoz érzések is csatolódnak. Ezért ha már megfogalmazta mit gondol ez segít azt is megfogalmaznia mit érez.
Pl. "Szomorú vagyok, ha inkább a haverokkal akartál időt tölteni mint velem" vagy "Aggódom, hogy esetleg többet költünk, mint amennyit megengedhetnénk magunknak"
4. Amire szüksége van. Ha ki tudta fejezni gondolatait és érzéseit akkor ebből arra is rájön, hogy mire lenne szüksége és mit kíván. A negyedik lépés tehát, hogy elmondja mire van szüksége. Érdemes három viszonylatban megfogalmaznia ezt:
1. Mit szeretnék magamnak
Pl.: "Hogy esténként, munka után tudjak veled időt tölteni. Szükségem van a társaságodra és a figyelmedre" vagy "Nyugodt lehessek afelől, hogy nem költekezzük túl magunkat"
2. Mit szeretnék a másiknak
Pl.: "Szeretném ha te is szívesen jönnél haza" vagy "Számodra is meglegyenek a fontos dolgok és elmehess vásárolgatni, ha ez belefér"
3. Mit szeretnék kettőnknek
"Azt szeretném ha jó kapcsolatban lennénk, és kellemes estéket tudnánk eltölteni együtt" vagy "Szeretném, ha a pénz miatt nem kellene egymással vitáznunk, hanem ezt mindig előre megegyeznénk"
Ha van egy kényes ügy, akkor ahhoz, hogy könnyebb legyen, írja le egy papírra és adja oda párjának. Utána hagyja, hogy a párja is fogalmazza meg ugyanilyen módon a maga érzéseit és szükségleteit. Nyilván ameddig mindkét fél nem tud örülni a végeredménynek, addig tovább szükséges csíszolni a megegyezést, váltogatván az odafigyelő illetve a beszélő szerepet a konszenzus kialakulásáig.
√ Íme egy másik lehetséges megfogalmazás Hope E. Morrow nyomán :
"Félek amikor későn jössz haza a munkából, mert arra gondolok, hogy esetleg valami bajod esett". Ebben az esetben az érzéssel vagy a szükséglettel kezdődik, utána következik a tény vagy a történés, végül pedig kiegészül azzal amire gondol.
√ Les Parrott pedig az"X-Y-Z" képletet tanítja, ami ugyancsak hasonlít az előzőekhez.
Amikor az X történik, és te az Y-ont csinálod, akkor én Z módon érzem magam. Pl. "Amikor a fiúkkal voltunk, és te viccet csináltál a telefonom csengőhangjából, akkor én cikiben éreztem magam". Fontos az is, hogy egy adott ügy kapcsán elgondolkodjon azon, hogy tényleg mennyire fontos az Ön számára. Lehet, hogy egy kevésbé fontos ügyben érdemes engednie, ha ezért egy Ön számára fontosabb ügyben a másik fog tudni engedni...
Szóképek
Amennyiben még nincs szokva az érzések szintjén történő kommunikációhoz, úgy első lépésben lehet, hogy könnyebb lesz szóképekben, más nevükön bővített metafórákban vagy jelképes megfogalmazásokkal kifejeznie azt, ami az Ön szívén van. Következzék itt két példa ilyen szóképekre. Az első egy boldog feleségtől, a második egy csalódott feleségtől származik:
1. "A férjem úgy bánik velem mint egy szobányi felbecsülhetetlen értékű régiséggel. Bejön, felemel és nagy gonddal meg gyöngédséggel kezel. Gyakran úgy érzem, hogy én vagyok a legértékesebb dolog a mi házunkban. A legjobb óráit és a legjobb erőfeszítéseit számomra tartja fenn és nem a televíziónak."
2. "Mikor összeházasodtunk, egy szép, kézzel készített és arannyal diszített bőrkötésű könyvnek éreztem magam, amit mint Isten ajándékát adtak a férjemnek. Az elején nagy lelkesedéssel és izgalommal fogadott -dédelgetett, beszélt rólam, bemutatott másoknak és nagy gonddal kezelt.
Azonban ahogy telt az idő, felkerültem a könyvespolcra porfogónak. Időnként eszébe jut, hogy itt vagyok. De ha csak levenne a polcról és kinyitna engem! Ha csak láthatná, hogy mennyivel többet nyújthatnék a számára!"
Itt a mai írás vége. Remélem hasznosnak bizonyul(t) az Ön számára. Kívánok jó gyakorlást, és győztes érzéseket, amint a nézeteltéréseket a tisztelet jegyében megfelelően (felemelően :)) kezelik.
Ugyanakkor, az intim kapcsolat kialakításához és fenntartásához, a tisztelet és a megfelelő oda-vissza kommunikáció mellett szükség van még legalább egy dologra, éspedig a szolgálatkészségre. Ugyanis, ha tudja minek örülne a párja de ezt nem teszi meg érte, akkor minden hiába. Erre még vissza fogunk térni a későbbiek folyamán.
Holnap azonban egy vendégszerző írását fogom továbbítani. Van a hölgynek öt fontos kérdése az Ön számára. Érdemesnek tartom a kérdéseket arra, hogy elgondolkodjunk rajtuk. Hátha Ön is hasznosnak találja!
Nagy tisztelettel,
www.felemelokapcsolatok.hu
Kapcsolat - kérdéseit, véleményét szívesen olvasom!
u.i.: Amennyiben ez az írás (vagy bármelyik korábbi) tetszik Önnek és úgy gondolja, hogy egy ismerőse vagy barátja is szívesen fogadná ezeket az ismereteket, kérem továbbítsa neki(k) ezt a levelet. Hátha sikerül neki(k) örömet szereznie! Egyben köszönöm én is!
Minden jog fenntartva! Amennyiben bármilyen módon használná ezt az írást, kérem, előzőleg egyeztessen velem!"
.jpg)
Portálunk oldalai meg- felelnek az egészségügyi információk megbízhatósá- gát és hitelességét garantá- ló HONcode előírásainak. Ezt itt ellenőrizheti. 
Fogamzásgátlás
Fogászat
Fül-orr-gégészet
Gyerekbetegség
Allergia
Demencia
Fejfájás
Gyereknevelés
Sport 
Hajhullás okai
Egészségügyi hírek
Jogi esetek 
Jelentkezzen
Számítunk
segítségére! Támogassa az orvos válaszol rovatot!