Rejtett kancsalság és PTSD?
Tisztelt Doktor Úr / Doktor Nő! Poszttraumális stressz betegként véletlenül észrevettem, hogy ha letakarom az egyik szemem, és türelmesen meredek előre, hirtelen - a szem furcsa optikai váltásával párhuzamosan - szinte minden szorongásom megszűnik, életemben soha nem tapasztalt nyugalom köszönt a testemre. Viszont ha ez az optikai váltás elmenne a végsőkig, tehát a teljes nyugalomig, ott - képtelenségnek tűnhet, de többször láttam, a lehető legnyugodtabb állapotban - a kétéveskori trauma egyik iszonyú képe tűnik elő (tévképzet azért sem lehetne, mert korábban történt ez, mielőtt bármit is tudtam volna a traumáról). Lehetséges lenne, hogy a trauma képe "beleégett" a retinám foveális terébe, és ezért -, hogy az agyam "kiblokkolja" a képet, ami a PTSD szokványos tünete - a szemlencsék kétéves korom óta úgy állnak, hogy elkerüljék a foveát? Két szemmel a nyugalmi érzéshez úgy tudok közelíteni, ha minél jobban kancsalítok: képtelenségnek hangzik számomra is, de tisztán érzem (a szemeimmel), hogy akkor nyerném vissza a normális látásomat, ha a szemeim, mintegy "átfordulnának" (azaz az izmok visszaállítanák a szemeket a párhuzamos állásba, de a fókusz megmaradna). Várom válaszát, és kérésére több információt is adhatok.
Dr. Diószegi Judit válasza stressz témában
Kedves Levélíró! PTSD esetében a traumás eseményt az adott személy újraélheti emlékezés, álmok, illúziók, hallucináció szerű állapotok formájában is. A leírtak inkább ez utóbbira utalnak. Ugyanakkor az érzet, mely a "szemek átfordulására" utal, inkább testi hallucinációt jelenthet, mely más kórképben is megjelenhet. Mindenképpen szükség lenne pszichiátriai kivizsgálásra, mely tisztázná a pontos tüneteket és annak megfelelő diagnózisokat.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
