Apás lett a kisfiam

Tisztelt Pszichológus! Van egy 2 éves kisfiam, akivel még itthon vagyok. Édesapjával boldog házasságban élünk. A férjem általában 8: 00 és 16: 00 között dolgozik. Munka után az idejét velünk tölti. Sokat foglalkozik a kisfiúnkkal. Pár hete a munkája miatt sokat volt távol. Kb. 4 héten át alig volt velünk. Ez akkor nem jelentett problémát látszólag a gyermekünknek. Azóta viszont, ha a férjem itthon van, mindent gondozási teendőt csak neki enged meg a kisfiam. Esténként mindig én fürdettem, de kb. 1 hete már nem hagyja. Ma este a férjem tusolt, addig elkezdtem levetkőztetni a kicsit a fürdetéshez. Olyan hiszti rohamot kapott, és az édesapját követelte. Próbáltam megnyugtatni. Kicsit sikerült is, odabújt hozzám, de, amikor meghallotta, hogy a férjem jön ki a fürdőszobából, eltolt magától. Általában a férjem az engedékenyebb vele, mint én. Azt szeretném kérdezni, hogy elrontottam valamit, hogy a csak az édesapjának engedi, hogy foglalkozzon vele? Vissza fog állni a régi rend?, Hogyan kezeljem a helyzetet? Hagyjuk rá, vagy próbáljuk meggyőzni, hogy ha apa itthon van, attól anya is megfürdetheti? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Tünde

Szigeti Ildikó válasza gyermeknevelés témában

Kedves Tünde! Hadd kezdjem a válaszomat a végénél: ne csináljanak semmit, hagyják, hogy magától visszaálljon a „régi rend”! A kisfiánál tapasztalható furcsának tűnő viselkedés a kisgyermekek pszichés fejlődésének természetes velejárója és a szaknyelvben kötődésnek nevezik. Ez különböző formában jelenik meg, tárgya lehet szinte bárki a családban, de jellemzően az anya élvez kitüntetett szerepet. A kisfia azért vált hirtelen és feltűnően apássá, mert először életében megtapasztalta az édesapja hiányát, ami – akár mutatta ennek jelét, akár nem – szorongást okozhatott nála. Megrémülhetett, hiszen az eddigi háromszereplős, kis világa átmenetileg kétszereplőssé vált, aminek ő nem értette az okát és ez megijesztette. Amíg mindenki a megszokott időben körülötte volt, amíg mindenki a megszokott ritmusban jött-ment körülötte, természetes volt a szülők állandó jelenléte. Ez a megbízható állandóság biztosította számára a testi-lelki komfort érzetet., Amikor az édesapja hirtelen eltűnt, megijedt, hogy a megszokott állandóság soha nem áll vissza. Ezzel magyarázható, hogy, amikor a férje megérkezett, a gyerek minden tőle telhetőt meg akar tenni azért, hogy többet ne „veszítse el”, ne „bent tartsa a világában”. Ezt a törekvését két további tényező fokozza: egyrészt –, mint írja – a férje az engedékenyebb, ami most, a kicsi dackorszakában igen szimpatikus tulajdonság a kisfia szemében, másrészt Önnel kapcsolatban nem kell szorongania, hiszen megszokta, hogy mindig jelen van, nem kell különösebb jelét adnia a „ragaszkodásnak”, anélkül is ott van. Mindezek ismeretében azt javaslom, vegyék természetesnek, hogy ideig-óráig, legalábbis addig, amíg ismét biztos nem lesz az édesapja közelségében, minden tekintetben az apa élvez prioritást. Majd ha természetessé válik, hogy a férje nem megy messzire, nem megy el sokáig, ismét minden a régi lesz, és Ön „visszakapja” a kötődés elsődleges tárgyának járó első helyet a kicsi életében. Addig is sok türelmet és megértést! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet