Széklet visszatartása

Három és fél éves kislányom nagyon ritkán kakil. Nincs szorulása, hanem mikor jön az inger majd megszakad, hogy visszatartsa és ez sikerül is neki, olyannyira, hogy sokszor 5 napig sem kakil. Végül mikor már nem tudja visszatartani, akkor kakil. Most sem aludtunk egész éjszaka. Végül reggel sikerült neki, és akkor dicsekedve mondja, hogy látod kakiltam. Kérdeztem tőle, hogy fájt-e, és mindig azt válaszolja, hogy nem. Miért csinálja ezt és mit tehetnék ellene? Nem látom, hogy valamilyen lelki problémája lenne. A pelusról való leszokással kezdődött, úgy hiszem. Azt még hozzátenném, hogy nagyon keveset eszik, de nem beteges, egészséges jókedvű kislány. Előre is köszönöm válaszát.

Léder Rózsa válasza szobatisztaság témában

Tisztelt Kérdező! Három és féléves kislánya székletvisszatartási problémájának hátterében több tényező is szerepelhet. Az, hogy ilyen „erős akarattal” küzd a kakilás ellen, általában felveti valamilyen – fel nem ismert - szorongás lehetőségét, ami nem feltétlenül a székeléstől, bilizéstől való félelem. Érdemes végiggondolni, milyen változások történtek az életmódjában környezetében. Szóba jöhet, az életkori fejlődéshez kapcsolódó un. „önálló akarat fejlődésének” próbálgatási formájaként is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyerek támadást indít a szülő ellen. Soraiban olvasva a „majd megszakad”, „most sem aludtunk egész éjszaka”, azt gondolom, kislánya megszenvedi ezeket a helyzeteket, még ha az ellenkezőjét mondja is. Említi, hogy a pelenkáról való leszokás idejéhez közelinek gondolja a probléma megjelenését. Konkrét tanács adásához több információra lenne szükség pl.: - mikor, milyen körülmények között történt a pelusról való leszoktatás - miért töltötték álmatlanul az egész éjszakát, és ez milyen gyakran fordul elő -, mennyire ragaszkodik kislánya tárgyaihoz, egyéb szokásaihoz -, hogy viszonyulnak a családtagok ezekhez a helyzetekhez - óvodába jár-e - táplálkozási szokásai, túl azon, hogy keveset eszik Sokat segíthet kislányának, és egyben sajátmagának is, ha megpróbálják nem mndennapos központi problémaként kezelni a helyzetet. Így mindegyikőjük figyelme kellemes, megnyugtató, ellazító mesélések, együttlétek felé fordulhat. Helyesnek tartanám - ha eddig még nem történt meg –, hogy gyermekorvos, pszichológus lássa kislányát, hiszen a személyes találkozás, vizsgálat biztosabb megítélést tesz lehetővé. Mielőbbi rendeződést és örömteli növekedést, fejlődést kívánva:

Itt kérdezhet