Szemhéjgyulladások
megjelent:
A szemhéj gyulladásos betegségei különböző eredetű kórképeket ölelnek fel: magukban foglalják a szemhéjbőr, a bőralatti szövetek, a mirigyek akut és krónikus, fertőzéses és nem fertőzéses eredetű gyulladásait is.
A szemhéjgyulladás gyakori okai
A szemhéj anatómiai sajátosságai, gazdag ér- és nyirokhálózata, valamint mirigyekben való bősége kedveznek a gyulladásos folyamatok gyors kialakulásának és terjedésének.
Fertőzéses formák
Fertőzéses eredet esetén leggyakrabban bakteriális kórokozók, elsősorban Staphylococcus aureus és Streptococcus fajok állnak a háttérben.
- Az akut szemhéjgyulladás klasszikus példája az árpa (hordeolum), amely a szemhéj mirigyeinek gennyes fertőzése, és fájdalmas, lokális duzzanattal jár.
- A preseptalis cellulitis diffúzabb, a szemhéj teljes területére kiterjedő gyulladás, amely a bőr és a bőr alatti szövetek fertőzését jelenti. Fontos elkülöníteni az orbitális cellulitistől, amely már a szemüreg mélyebb struktúráit is érinti, és potenciálisan látásvesztéssel, illetve koponyán belüli szövődményekkel járhat.
- Vírusos infekciók szintén érinthetik a szemhéjat, például a herpes simplex vírus gyakran okozhat szemészeti tüneteket is.
Nem fertőzéses formák
Allergiás mechanizmusok, irritatív hatások kozhatnak szemhéjgyulladást, akár kötőhártya-gyulladással kombináltan, továbbá krónikus bőrgyógyászati betegségek, mint az atópiás dermatitisz vagy a rosacea dominálnak.
A krónikus gyulladásos formák közül kiemelendő a chalazion, amely a Meibom-mirigy elzáródása következtében kialakuló, granulomatózus reakcióval járó, általában fájdalmatlan csomó.
A szakirodalom a szemhéj gyulladásos kórképeitől külön kezeli a blepharitist, azaz a szemhéjszéli gyulladást.
Tünetek és diagnosztika
A tünetek változatosak, de a klasszikus gyulladásos jelek – pirosság, duzzanat, meleg tapintat és fájdalom – rendszerint jelen vannak, amelyhez társulhat viszketés, égő érzés vagy idegentest-érzés. Fertőzéses eredet esetén gennyes váladékozás, pörkképződés, illetve regionális nyirokcsomó-duzzanat is megfigyelhető. Súlyosabb esetekben a szemnyitás nehezítetté válhat, és a szemkörnyéki régió deformitása is kialakulhat.
A diagnosztika alapját a részletes anamnézis és a gondos fizikális vizsgálat képezi. A szemhéj megtekintése és tapintása mellett fontos a szemgolyó állapotának felmérése, a látásélesség ellenőrzése és a szemmozgások vizsgálata, különösen akkor, ha felmerül az orbitális érintettség gyanúja. A réslámpás vizsgálat segíti a felszíni struktúrák részletes értékelését. Képalkotó vizsgálatok, például CT vagy MRI, elsősorban komplikált vagy bizonytalan esetekben indokoltak.
Kezelések
A kezeléskor általános elv a gyulladás csökkentése és a kiváltó ok megszüntetése.
Bakteriális fertőzések esetén lokális vagy szisztémás antibiotikum-terápia szükséges, míg vírusos eredetnél antivirális kezelés jöhet szóba.
Allergiás és gyulladásos dermatológiai kórképekben antihisztaminok, lokális kortikoszteroidok (szteroid gyulladáscsökkentő krémek, kenőcsök) vagy immunmoduláns készítmények alkalmazása lehet indokolt.
A szemhéjhigiéné, a meleg borogatás és a lokális ápolás számos esetben kiegészítő, de alapvető jelentőségű.
Súlyosabb, tályogképződéssel járó esetekben sebészi feltárás válhat szükségessé.
Forrás: WEBBeteg
