Könnycsatorna-elzáródás

A könnycsatorna-elzáródás viszonylag gyakori szemészeti probléma. Lényege, hogy a könny elvezetése a könnycsatorna szűkülete vagy teljes elzáródása miatt akadályozottá válik, amit a beteg erőteljes könnyezésként, váladékozásként, a szem sarkának kipirosodásaként tapasztal meg. Tartós fennállás esetén gyulladások és fertőzések kialakulásához vezet, ezért érdemes orvoshoz fordulni a kezelés érdekében.

A könnycsatorna-elzáródás tünetei

A könnycsatorna feladata a könnymirigyek által termelt könny elvezetése a szemfelszínről az orrüregbe. Amennyiben valamilyen ok miatt a könnycsatorna beszűkül vagy elzáródik, a folyamatosan termelődő könny nem tud távozni a szem felszínéről. Alapvetően ez okozza a könnycsatorna-elzáródás legfőbb panaszát, a fokozott könnyezést, ennek oka azonban nem a túlzott könnytermelődés, hanem az elvezetés akadályozottsága.

Jellemző tünetek:

• Fokozott könnyezés (epiphora) - Vezető tünet, sírás vagy külső irritáció nélkül is jelentkezik. A fokozott szemkönnyezésnek több oka lehet, de a könnycsatorna-elzáródás a gyakori okok közé tartozik.
• Szemváladékozás - A szemzugban, a szemek belső sarkában felgyülemlő sűrű váladék, ami reggelente a szemhéjak összeragadását is eredményezheti.
• Visszatérő kötőhártya-gyulladás - A könny pangása miatt könnyebben könny alakul ki kötőhártya-gyulladás.
• Szemzug panaszai: nyomásérzékenység, kivörösödés, esetleg fájdalom abelső szemzug területén.

A panaszok lehetnek egy- vagy kétoldaliak is.

A könnycsatorna-elzáródással járó tünetek ártalmatlannak tűnhetnek, és enyhe panaszok esetén olykor valóban elegendő a megfigyelés. A tartósan fennálló könnyelvezetési zavar azonban fokozza a szemészeti fertőzések és gyulladások kockázatát. Ezek visszatérő fájdalmat, duzzanatot, gennyes váladékozást okoznak, jelentősen rontják az életminőséget, ritka esetben súlyos szövődményekhez, például az orrüreg vagy a környező légyrészek fertőzéséhez, legsúlyosabb esetben akár agyhártyagyulladáshoz is vezethetnek.

Kiket érinthet a kórkép?

A betegség bármilyen életkorban és mindkét nemben kialakulhat, de jellemzően csecsemőknél, illetve középkorú vagy idősebb felnőtteknél jelentkezik, és több nőt érint, mint férfit. A Semmelweis Egyetem közlése szerint Magyarországon évente kb. 2000 fő fordul orvoshoz a problémával.

Csecsemőknél az anatómiai adottságok miatt gyakori a veleszületett forma. Legtöbbször a születés után néhány héttel ismerik fel. Fennállása legtöbbször átmeneti, az első életév során a könnycsatorna spontán megnyílhat, a baba növekedésével párhuzamosan a probléma spontán rendeződhet.

Felnőtteknél 50-60 éves kor környékén jelenik meg leggyakrabban a könnycsatorna-elzáródás. Az ebben az életkorban megjelenő formára a krónikus, lassan súlyosbodó vagy tartósan fennálló lefolyás jellemző, spontán javulás nem várható. Fiatalabb felnőtteknél valamilyen ritkább szemészeti megbetegedés vagy trauma szövődményeként alakulhat ki.

A könnycsatorna elzáródásának okai

• Veleszületett szűkület vagy elzáródás: a csecsemőkori formában a könnycsatorna alsó szakaszát lezáró hártya nem nyílik meg időben, ez okozza a panaszokat.
• Életkorral járó anatómiai változások: idősebb életkorban a csatorna fala elveszítheti rugalmasságát, beszűkülhet, ez sajnos spontán módon már nem javul.
• Gyulladásos szembetegségek: a területet érintő visszatérő kötőhártya- vagy orrmelléküreg-gyulladások hegesedést okozhatnak a könnycsatorna szövetében, a csatornafal megvastagszik, a járat beszűkül.
• Traumák: az orr vagy a szem környékét érintő sérülések vagy műtéti beavatkozások után szintén heges szűkület alakulhat ki.
• Ritkább okok: olykor daganatos elváltozás következtében, a növekvő tumor is nyomhatja a könnycsatornát, vagy autoimmun betegségek is állhatnak a hátterében.

Mit tehetünk és mit ne tegyünk?

A legfőbb cél, hogy az érintett beteg elkerülje a könnycsatorna-elzáródás miatt bekövetkező szemfertőzések és gyulladások kialakulását. Ügyeljünk a szem környékének tisztán tartására, kerüljük a szemet irritáló tényezőket (füst, por, huzat).

Csecsemőknél orvosi javaslatra alkalmazható a könnycsatorna területének óvatos masszírozása, amely elősegíti a járat megnyílását.

Ne nyomkodjuk erősen a szemzugot, különösen fájdalom, vagy gyulladás esetén, és orvosi javaslat nélkül ne alkalmazzunk szemcseppeket, mivel ezek önmagukban nem szüntetik meg az elzáródást!

Nem érdemes elhanyagolni a panaszokat. Forduljunk szemész szakorvoshoz, ha:

• a könnyezés tartósan fennáll vagy fokozódik (csecsemőknél 1 éves kor után is fennmarad),
• visszatérő szemgyulladások, fertőzésre utaló panaszok jelentkeznek,
• fájdalom, vörös duzzanat alakul ki a belső szemzugnál,
• gennyes váladékozás észlelhető.

Orvosi kezelési lehetőségek

Orvosi beavatkozásra felnőttkorban gyakraban kerül sor, mivel a csecsemőkori forma sok esetben magától rendeződik.

Felnőtteknél a gyógyszeres kezelés (gyulladáscsökkentő, antibiotikumos kezelés) a szövődmények enyhítésére szolgál, oki megoldást azonban nem jelent. Tartós javulást sebészi beavatkozás biztosíthat, amely során új könnyelvezetési út jön létrekezelés, tartós javulást eredményezve.

Kezelés nélkül a panaszok általában fennmaradnak vagy súlyosbodnak, és nő a fertőzések kockázata. Megfelelő kezelés mellett a betegség prognózisa jó, a tünetek jelentősen csökkenthetők vagy teljesen megszüntethetők.

WEBBeteg - Felhasznált források: Mayo Clinic, Semmelweis Egyetem, WebMD; Lektorálta Dr. Szabó Zsuzsanna