Összpontosítás, koncentráció: ugyanazok?

A koncentráció az átfogó megfogalmazás, az összpontosítás pedig a pontos. A koncentráció egy hosszabb távú tevékenység, míg az összpontosítás jóval rövidebb. A koncentráció a céltábla, az összpontosítás pedig a céltábla közepe.

Az összpontosítás képessé tesz teljes figyelmet szentelni arra, amit csinálunk, és kizárjuk a zavaró tényezőket. Ez a képesség az egyik legkritikusabb tényező sok szempontból, ami meghatározza a sportbéli sikert.

A sikeres sportolók (sőt a sikeres emberek is) képesek a figyelmüket összpontosítani. Ha nagyobb képre összpontosítunk (mint például a kondíciónk tökéletesítésére, vagy a védekezésre egy szezonban) vagy egy közvetlen dologra összpontosítunk (például az edzéseken a lábmunka javítására) akkor az összpontosításunk szintje magasabb.

Valójában a sikeres sportolók egyik jellemző tulajdonsága a szándékos összpontosítás a verseny és a gyakorlás alatt. A legjobb sportolók minden sportban figyelni tudnak arra, ami számít (a feladat teljesítése) és ki tudják zárni, ami nem számít (minden más).

Az, amire összpontosítunk, amikor versenyzünk vagy gyakorolunk, hogy a legjobb tudásunk szerint cselekszünk. Ha arra összpontosítunk, hogy a (például baseballban) jobban végezzük a feladatot, (ütőlendítéssel eltalálni a labdát), akkor az javulni fog. Ha inkább másra összpontosítunk (mint például, mennyire volt jó az előző ütésünk, a dobó sokkal jobban dob, a tegnap esti veszekedésre a barátnőnkkel), akkor az esélyeink a sikerre csökkennek.

A zavaró okok lehetnek belsők (negatív vagy másra irányuló gondolatok), illetve külső (a szurkolók zaja).

Összpontosítás és éberségi szint

Az összpontosítás közvetlen kapcsolatban van az éberségi szinttel is, ami befolyásolja az izomirányítást, ezért a teljesítményt is. Például, ha minden erőnkkel arra összpontosítunk, hogy kiejtenek, akkor valószínűleg idegesek leszünk, és aggódni fogunk. Ezektől a gondolatoktól létrehozzák az izomfeszültséget, és a heves szívverést, ezek közük viszont egyik se segítség a teljesítményhez.

Másfelől ha arra összpontosítunk, hogy mi az, ami szükséges és fontos, akkor a testünk válaszolni fog ennek megfelelően. Például, ha egy hátvéd belső összpontosítása arra irányul, hogy „nyugalom és elengedés”, akkor képes lesz arra, hogy végrehajtson egy tökéletes, pontos dobást. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fogadó el is kapja azt, de azt igen, hogy végre tud hajtani egy jó dobást.

Ugyanakkor, ha az összpontosításunk központjában a jövő vagy a múlt van (például, ha a játék eredményén izgulunk, vagy, hogy volt egyszer egy rossz dobásunk az utolsó negyedben) az csökkenti az esélyeinket abban a pillanatban.

Hibás összpontosítási körforgás: Hibás összpontosítás ⇒ Magas pszichikai éberség (izomfeszesség, heves szívverés, gondolatáradat) ⇒ Következetlen, hibás végrehajtás ⇒ Hibás végrehajtás, rossz teljesítmény

Eredményes összpontosítási körforgás: Céltudatos összpontosítás ⇒ Nyugodt pszichikai éberség (izmok lazák, nyugodtak, céltudatos) ⇒ Következetes, könnyed végrehajtás ⇒ Nagyszerű végrehajtás, jó teljesítmény

A figyelem irányai

Széles és külső: A széles és külső összpontosítási terület felméri a helyzetet. Például ha egy hátvéd visszaad egy passzt, és közbenéz a pályán. Ez egyrészről széles (az egész pályát figyelemmel tartja) és belső (figyeli a körülötte zajló eseményeket is). Más példák: ha egy golfjátékos beméri a lövés irányát, a röplabdajátékos megnézi az ellenfél szettjét, ha a az ütőjátékos a pályaszéli játékosok pozícióját felméri.

Széles és belső: A széles és belső összpontosítási terület összeállítja az elemeket, amik egy játékhoz kellenek. A széles belső összpontosítás azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a melyek azok a területek, amelyeket javítani kell, hogy jobb sportolók lehessünk, mint például fittségi szint, a készségeink, vagy a mentális tréning.

Például egy műugró mentálisan felkészül a versenyre. Ez széles (az összes mentális készség, amikor kisétál ugrani) és belső (minden más folytatódik benne). Más példák: Egy baseballjátékos elkészíti a játéktervet, a futó aki tervet készít, hogy hogyan fog előretörni a kanyarban, egy kapus, aki felbecsüli és értékeli a játék közbeni összpontosítási szintjeit.

Szűk külső: A szűk külső figyelem a külső tényezőkre vonatkoznak, de méretben kisebb. Például a softball játékos, aki végigköveti a labdát. Ez szűk (mert a labda egy kicsi tárgy) és külső (készen áll a cselekvésre). Más példák: Egy kapus végigköveti a labdát, a a golfjátékos elüti a labdát, vagy a céllövő becélozza a táblát.

Szűk belső: A szűk és belső figyelem a legapróbb részletek magunkban. Például ha a futó a légzéstempójára összpontosít. Ez szűk (mert a légzésére koncentrál, ami egy nagyon apró részlete az összteljesítménynek) és belső (mert befelé figyel, nem arra ami körülveszi). Más példák: egy céllövő összpontosít a nyaka és a válla feszülésére, a focista vesz egy nagy levegőt, hogy ellazítsa a lábát büntető lövés előtt, vagy a teniszező ellazítja a karját szerva előtt.

Az összpontosítási tényezők változnak egyik sportról a másikra, de ez a négy elem az összes sport része. Osszuk fel a sportunkat erre a négy részre, és akkor tudni fogjuk, hogy mi fontos a jó eredményhez. Legjobb, ha tudjuk ezeket az összpontosítási tényezőket, tudunk is összpontosítani rájuk. Gyakorolhatjuk a képi megjelenítést is az összpontosításhoz.

(A sportszicho.blog.hu cikke)