Nincs nálunk orvos-zenész hiány!

A 23 éves dabasi származású Pásztor Bendegúz negyedéves orvostanhallgató a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, a Medikus Zenekar tagja immár két éve. Novemberben lehetősége volt másodjára a Zeneakadémián koncertezni, amely egy meghatározó élmény a számára.

- Van a családodban orvos?

- Igen, a nagymamám háziorvos, de már nem praktizál, nyugdíjas. A családi minta megvolt. Fiatalkoromban mindig mondták a szüleim és nagymamám is, hogy hozzám az orvosi pálya illene a legjobban, mert jó orvos lennék. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy nem nekem való ez a pálya.

A gimnáziumban nagyon jó voltam kémiából, szerettem a természettudományokat, és a tanáraim is úgy gondolták, el lehetne indulni ebbe az irányba. Abban bíztam, hogy egy nap megvilágosodom és jön majd egy ihlet, hogy hol is szeretném majd elképzelni magamat felnőttként, de sajnos nem jött. Így maradt az orvosi egyetem.

Jelenleg negyedéves orvostanhallgató vagyok a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, és egyáltalán nem bántam meg, hogy ide kerültem. Időközben rájöttem, hogy valóban volt valami igazság abban, amit szüleim és a tanáraim mondogattak, már úgy gondolom, nekem való ez a pálya.

„Folyamatosan emberek között vagyunk, embereken segítünk, nagyon fontos a kommunikáció és az empátia a betegek irányába, egy folyamatos segítségnyújtás a szakma. Ebbe szerettem bele.”

- Van olyan szakterület, amelyben elképzeled magadat később is, vagy olyan is van, amire egyből nemet mondasz?

- A manuális szakmák, így a sebészet és részterületei annyira nem vonzanak. A belgyógyászat és a különféle szakágai viszont nagyon érdekelnek, ilyen az endokrinológia, a nefrológia, az anyagcsere-betegségekkel foglalkozó terület. Emellett érdekel a diagnosztika része is: kideríteni a betegséget, a meglévő problémát. Az biztos, hogy mindenképpen a betegek közelében szeretnék dolgozni.

Érdekes, mert első évben fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a szakterületem, ahhoz képest pedig most elég biztosan tudom, hogy a belgyógyászat lesz a jó irány, természetesen még minden változhat hatodévig.

- Az megfordult a fejedben, hogy esetleg nagymamádat követve, háziorvos legyél?

A hosszú távú célom ez lenne, hogy az a klasszikus, kisvárosi családorvos, vagy körzeti gyermekorvos legyek, aki mindenkit és akit mindenki ismer a településen, mindenki hozzám jár, megbíznak bennem. Ráadásul ha családom lesz, úgy gondolom, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb élet vár rám a háziorvosi praxisban, mint például egy klinikán.

Ahhoz azonban, hogy alaposan megismerjem a belgyógyászati betegségeket, a diagnosztikai módszereket és a kezelési lehetőségeket, mindenképpen szeretnék kórházban, klinikán eltölteni jó pár évet, mielőtt háziorvos leszek.

- Családi indíttatásból jött a zene szeretete, a zenélés is?

- A zene szeretete mindenképpen, muzikális családból származom, anyukám nagyon sokat énekelt nekünk. Nagyon széles palettán mozog a család zenei stílusa, a népzenétől egészen a metálig mindent hallgattunk. Aztán ahogyan általában lenni szokott, elsős koromban beírattak zeneiskolába, aztán hangszert választottam, így jött a hegedű, ami nem tudatos választás volt.

Zenetanáromnak, Zsuzsa néninek nagyon sokat köszönhetek, ő szerettette meg velem a komolyzenét és a hegedűt. Soha nem akart leszabályozni, voltak elvárásai, de hagyta, hogy szabadon zenéljek, nem ragaszkodott görcsösen semmihez.

- Hol találkoztál a Medikus Zenekarral?

- Zsuzsa néni mondogatta nekem, amikor megtudta, hogy a Semmelweis Egyetemre megyek, hogy van ott egy nagyon komoly szimfonikus zenekar és jelentkezzek hozzájuk, mindenképpen próbáljam meg.

Aztán úgy hozta az élet, hogy 2 évre letettem a hangszert, nem is foglalkoztam a zenéléssel, de egy nap szerencsére jó döntést hoztam és jelentkeztem a zenekarhoz. Két éve vagyok a Medikusok tagja.

- Mit lehet tudni a zenekar tagjairól?

- Nagyobb részt orvostanhallgatókból áll, de rezidensek és szakorvosok is vannak közöttünk. Úgy veszem észre, hogy a családi élet változásival változik a taglétszám is, van aki megházasodik, családot alapít, ezért kevesebb ideje jut a zenélésre, de szerencsére nincs hiány az orvos zenészekből, folyamatos a felvétel.

- Mit ad neked a zenekar, a próbafolyamatok, a koncertek?

- Kiváló stresszlevezető a zene, a zenekari munka, igazi kikapcsolódás, feltöltődés. A koncerteket megelőző próbákat végigülni egy bizonyos testtartásban, koncentrálva a darabra, számtalanszor újrajátszani nem egyszerű, igen fárasztó, de megéri. A másik faktor pedig a társaság, a zenekari tagokkal való kapcsolat, kapcsolódás. Összeköt bennünket a közös zene, a zenélés, a közös koncertek, az utazások. Már születtek szép barátságok és még biztosan születnek is mély kapcsolatok.

A novemberi Zeneakadémián megrendezett koncert pedig, ahol Verdi gyönyörű Requiemjét játszottuk, egy életre szóló élmény marad. Én már másodjára koncertezem az Akadémia színpadán, és tegyük hozzá, ez nem adatik meg mindenkinek, ezért hálás is vagyok a zenekarnak.

„A komolyzene az identitásomnak, a személyiségemnek egy fontos összetevője.”

Szerző: WEBBeteg
Tóth András, újságíró
Portré fotó: magánarchívum
Koncert fotó: Semmelweis Egyetem, Kovács Attila