Nem csupán a betegek gyógyítása a célom, hanem a kultúra ápolása is
megjelent:
Csuja Gellért harmadéves a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, emellett a nagyobb részt orvostanhallgatókból álló Medikus Zenekar tagja immár két éve. Legutóbb a törökbálinti Tábitha Ház javára szervezett jótékonysági koncerten játszott, amely meghatározó élmény volt a számára.
- Miként kerültél az orvosi egyetemre?
- Ősi élményem nem volt arra vonatkozóan, hogy felnőttként orvos akarok lenni. Mindig is szerettem a biológiát, a gimnáziumban még fogalmam sem volt arról, hová adom be a jelentkezésemet. Arra gondoltam, ha az orvosi egyetemre jelentkezem, ott lesz időm még gondolkodni, merre visz az utam, ugyanis egy szerteágazó terület, nagyon sok lehetőséggel: gyógyíthatok kórházban, bármelyik szakmát megtanulhatom, akár kutathatok.
- És most harmadévesként mi az, ami tetszik, melyik szakterület hoz lázba?
- Lassan egy éve műtőssegédként, azaz műtősfiúként dolgozom az egyetem mellett és egyre jobban megtetszettek a manuális szakmák, a sebészet vagy olyan határterület, ahol van sebészeti rész is, például a nőgyógyászat, az urológia vagy a fül-orr-gégészet.
- Honnan jött a műtősség? Mi a feladatod?
- Mindenképpen akartam valamit dolgozni az egyetemi évek alatt, de nem szerettem volna segédápolóként elhelyezkedni, valami másra vágytam, olyan feladatra, amely tapasztalatot nyújt szakmán belül. Az Országos Onkológiai Intézet hirdette meg a lehetőséget és sikerült a felvétel.
A műtősnő a sebész alá dolgozik a beavatkozások alkalmával, a műtőssegéd, azaz műtősfiú pedig tulajdonképpen a műtősnő munkáját segíti: a műtétek során használt technikai eszközök és berendezések előkészítése, a betegszállítás, beteg fektetése, a fertőtlenítési feladatok.
- Hogyan tudod összeegyeztetni az egyetemmel a munkádat?
- Szerencsére rugalmasak az intézetben, ha van valami fontosabb feladat vagy vizsgaidőszak van az egyetemen, megértik, ha nem tudok vállalni műszakot vagy kevesebbet járok be, de minden perce megéri, mert nagyon sokat tanulok a műtőben.
A feladatok elvégzése során a munkakörnyezetet ismerem meg jobban. Azt szokták mondani, hogy az az orvos, aki korábban műtőssegédként vagy akár segédápolóként dolgozott az egyetemi évek alatt, jobban belelát, milyen a többi egészségügyi dolgozó munkája, mi a nehézsége, milyen kihívások várják, ezáltal másképpen viszonyul az ápoló személyzethez, empatikusabbá is válik.
- Az egyetem mellett műtősfiúként dolgozol, ha éppen van rá időd, és akkor ott van a másik vagy a nagy szerelem: a brácsa és a komolyzene, illetve a Medikus Zenekar.
- Már ötéves korom óta zenélek, hegedűvel kezdtem, majd 14 éves lehettem, amikor a brácsa lett a választott hangszerem, korábban is játszottam zenekarban. Amikor egyetemista lettem, tudtam, hogy részt szeretnék venni a zenekar munkájában, hallottam róluk, azt is tudtam, hogy nagyon komoly darabokat próbálnak, és nem csak maguknak adják elő, hanem külföldi és hazai fellépésük van, karácsonykor több helyre is hívják őket, ráadásul jótékonysági koncerteket is szerveznek.
Két éve vagyok a Medikusok tagja, és hatalmas élményeket adott már eddig is a közös munka, a közös zenélés, nem beszélve arról az adrenalinlöketről, amit egy-egy próbafolyamat vagy koncert előtt kapunk.
„Felemelő érzés a Zeneakadémián játszani, van olyan zenész, aki csak álmodozik arról, hogy egy ilyen helyen lépjen fel, ez pedig nekem, nekünk is megadatott.”
Az ilyen koncertek előtt már hetekkel hamarabb elkezdődik a próba, napi szinten három-négy órát együtt vagyunk.
- Mit ad neked egy ilyen zenekari tagság?
- Születtek már igazi barátságok a zenekarban, ez teljesen más kapcsolódás, mint az egyetemi barátságok. A zene másképpen kapcsolja össze az embereket, itt nem a szavak dominálnak.
Még ha hobbi is jelenleg a zenélés, de kötelességként tekintek rá, orvosként pedig még inkább azt érzem, hogy fontos a kultúra ápolása, támogatása, akár résztvevőként és akár fogyasztóként. Azt látom a csoporttársaimon is, hogy nagyon sokukat érdekli a művészet, nem feltétlenül a komolyzene.
| A Semmelweis Egyetem Medikus Zenekaráról |
| A Semmelweis Egyetem Medikus Zenekara 2008-ban alakult, Dubóczky Gergely 2009 óta a zenekar művészeti vezetője és karmestere. Tagjai elsősorban az egyetem hallgatói, de több hazai felsőoktatási intézmény diákja is játszik a zenekarban. A javarészt szimfonikus felállásban működő együttes amellett, hogy az egyetemi rendezvények rendszeres résztvevője, többek között Svájcban, Prágában, Krakkóban, valamint Budapesten a Zeneakadémián és a MÜPÁ-ban adott nagy sikerű koncertet. „Egy Zeneakadémián megrendezett koncerten mindenki szeretne részt venni, de nyilván megvan a létszám, ugyanígy egy kisebb egyetemi rendezvényen vagy karácsonyi koncerten is kisebb a létszám, van, hogy csak a vonósnégyes vesz részt a programon. Ez mindig változik. Tavaly karácsonykor több fellépésünk is volt, és ebből kettő volt ugyanaz a program és csapat” – mesélte portálunknak Csuja Gellért. |
Szerző: WEBBeteg
Tóth András, újságíró
Portré fotó: magánarchívum
Koncert fotó: Semmelweis Egyetem, Kovács Attila
