A hüvely biokémiája egy nőgyógyász szemével

A hüvely anatómiájáról, a biológiai folyamatokról és a hormonális változások hüvelyre gyakorolt hatásáról már nagyon sok ismeretanyaggal rendelkezünk. A kutatások során tapasztalt eredményeket többé-kevésbé sikeresen alkalmazzuk a terápiás eljárásokban.

Napjainkig – talán a technikai fejlettség színvonala miatt – kevesebb szó esik a hüvelyben folyó biokémiai történésekről, annak ellenére, hogy:

• gyorsabban zajlanak, mint a biológiai változások,
• a hüvely részéről a külső, belső ingerekre adott elsődleges és igen érzékeny válaszoknak foghatók fel,
• általában visszafordíthatóak, illetve ha nem, akkor a biológiai elváltozások során létrejövő tünetek kezelhetőek.

Mi okozza ezeket?

Feltehetően a  biokémiai  változások  irányítója  a  hüvelyben a NOS  enzimrendszer. A folyamatokért elsősorban a női kismedence vérellátása és gazdag érhálózata a felelős (nedvesedés, orgazmus, ejakuláció), de döntő többségében a változások a hüvelyi simaizomzatban zajlanak.

Mi befolyásolhatja a biokémiai elváltozásokat?

Feltehetően a hüvely - legfőképpen a kollagén és elasztikus rostjai által - igyekszik megfelelni a nagyfokú és erős mechanikai terhelésnek (aktus, szülés), és rugalmasságuk által az izomsejteknek köszönhető, hogy méretét és formáját hosszú ideig megtarthatja. Idővel (vagy nagyobb megterhelés hatására) azonban eltűnhetnek ezek a hüvelyredők, csökken ezek rugalmassága, ami a biokémiai folyamatokat is nagymértékben befolyásolhatja.

Idővel talán választ kapunk

Napjaink laboratóriumi nanotechnikája és a képalkotó eljárások fejlődése együttesen talán választ adhat a feltételezett biokémiai folyamatok pontos menetére. A hüvelyfal szerkezetének és a hüvelyi biokémiai történések kapcsolatának, egymásra hatásának összefüggése más megvilágítás alá helyezné a hüvelyben zajló biológiai változásokat is.

A XIX-XX. század nőgyógyászatának a hüvelyi mikrobiota (baktériumok, gombák, egysejtűek, vírusok) kutatása, és általuk előidézett biológiai változásokat kísérő klinikai tünetek pontos diagnosztizálása és minél eredményesebb gyógyítása jelenti az egyik legfőbb szakmai kihívást. A megoldáshoz nagy valószínűséggel csak a biokémiai okság és biológiai okozatok helyes értelmezése segíthetne bennünket.

A szülészet-nőgyógyászatban egyre sürgetőbb az igény a NOS enzimrendszer és a NO szerepének pontos meghatározására, tisztázására, és betegek érdekében az így elért ismeretek terápiás alkalmazására.

(WEBBeteg - Dr. Kiss György, nőgyógyász)