• A degeneratív ízületi gyulladás megelőzhető

        Feövenyessy Krisztina
        Szerző: WEBBeteg - Feövenyessy Krisztina, mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember (MSc.), a Balance Gerincközpont és a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője

        A fejlett országokban súlyos problémát jelent a krónikus fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi gyulladás (osteoarthritis, rövidítve OA).

        Magyarországon 2003-ban mintegy 1,5–2 millió osteoarthritisben (oszteoratritisz) szenvedő beteget regisztráltak (1), az USA-ban pedig a 45 év fölötti lakosság 19 százaléka, azaz minden ötödik ember szenved csupán a térdízületet érintő gyulladásban (2). Nem csoda, hogy a szakembereket erősen foglalkoztatja a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy a degeneratív ízületi gyulladás tömegeket érint, és mit tehetnénk, hogy megelőzzük a kór kialakulását?

        Hirdetés

        A szakemberek jellemzően két tényezőt tesznek felelőssé a betegség drámai elterjedéséért:

        1. Életkor: miután az arthritis kialakulásához elsősorban mechanikai okok (rendszeres alul- vagy túlterhelés) vezetnek, az életkor előrehaladtával a betegség kialakulásának esélye is folyamatosan nő, hisz egyre több káros/kóros terhelés éri ízületeinket. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a születéskor várható élettartam évről évre magasabb, azaz a társadalom öregedik, így természetesnek tűnik, hogy a betegség is több embert érint (számszerűleg és arányaiban is), mint néhány évtizeddel ezelőtt.
        2. Túlsúly: a XXI. században a táplálkozási és testmozgással kapcsolatos szokások erőteljes, negatív irányú változásának következtében egyre több a túlsúlyos vagy elhízott ember, s mivel a többletsúly jelentősen túlterheli az ízületeket (a 20 kilós túlsúly olyan, mintha folyamatosan cipelnénk egy 20 kilogramm tömegű hátizsákot), ráadásul szerepet játszik a gyulladásos folyamatok beindulásában is (a zsírsejtek ugyanis gyulladást előidéző gyulladásfaktorokat termelnek), a magas BMI (testtömegindex) nagymértékben hozzájárulhat a kór kialakulásához.

        Nagy kérdés azonban, hogy valóban a hosszabb élettartam tehető-e felelőssé a betegség terjedéséért, vagy más tényezők is szerepet játszanak a folyamatban. Másképp fogalmazva: törvényszerű-e, hogy az öregedés együtt jár a degeneratív arthritis kialakulásával, vagy megelőzhető a betegség?

        Egy izgalmas kutatásban (3) amerikai tudósok hosszú távú trendeket vizsgálva, jelenlegi és múltbéli adatok összehasonlításával értékelték a hosszabb élet (és a magasabb BMI) szerepét a térdízületi osteoarthritis gyakoriságának erőteljes növekedésében. 50 év fölötti emberek csontvázát vizsgálták a történelem előtti (Kr. e. 6000-től 300-ig), a korai iparosodó (az 1800-as évektől az 1900-as évek elejéig), illetve az iparosodás utáni (úgynevezett posztindusztriális, azaz az 1900-as évek végétől a 2000-es évek elejéig) időszakból.

        A vizsgálatok eredményei

        Térdízületi arthritisra utaló jeleket a jelenkori csontok 16 százalékában találtak, az 1800-1900-as évekből származó csontoknak azonban csupán 6 százaléka, a történelem előtti mintának pedig 8 százaléka volt érintett. Még sokatmondóbb, hogy a legújabb mintában a betegségben szenvedő személyek 47 százalékának mindkét térde degenerálódott, a korai iparosodó mintában ez az arány már csak 30 százalék, míg a Krisztus előtti időszakban mindössze 17 százalék volt. Hogy miért különösen izgalmas ez utóbbi adat? Az elmúlt korokra jellemző egyoldali érintettség elsősorban traumás, azaz sérüléses eredetű betegségre utal, a jelenkori kétoldali érintettség ugyanakkor jóval nagyobb valószínűséggel jelent degeneratív, tehát életmóderedetű betegséget.

        A kór tehát őseink körében sem volt ismeretlen, ám a XX. század közepétől gyakorisága (16 százalék) a korai iparosodási adatokhoz (8 százalék) képest megduplázódott, a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalomban mértekhez képest (6 százalék) pedig majdnem megháromszorozódott. Még beszédesebb az arthrosisban szenvedők körében a degeneratív (azaz életmód eredetű) betegségre utaló kétoldali érintettség arányának közel háromszorosára növekedése a történelem előtti időkhöz képest, ez ugyanis azt mutatja, hogy míg őseink körében nagy valószínűséggel a különféle sérülésekből adódó betegség dominált, mára az életmód eredetű változat került előtérbe. A trendekre ugyanakkor nem ad magyarázatot a tény, hogy a mai ember tovább él, ugyanis bármilyen életkorra is szűkítették a vizsgálatot a kutatók, az arányok hasonlóak voltak (magyarul a "mai" 50 évesek körében éppúgy többszörös a betegség előfordulásának gyakorisága a régebbi korok 50 éveseihez viszonyítva, mint a 60-asok vagy 70-esek körében).

        Nem írható (pusztán) a kor számlájára

        A kutatási eredmények tehát arra utalnak, hogy bár a degeneratív ízületi gyulladás előfordulásának aránya már jó ideje nő, a napjainkra jellemző sokkoló mérték az általános vélekedéstől eltérően nem tulajdonítható pusztán annak a ténynek, hogy az emberek tovább élnek és nagyobb a testsúlyuk. Olyan egyéb rizikófaktorokkal is számolnunk kell tehát, amelyek kifejezetten a XXI. században kerültek előtérbe. Vajon melyek ezek a rizikófaktorok?

        Tekintettel arra, hogy az arthritis kialakulásának leggyakoribb kiváltó oka a különféle káros terhelések hatására bekövetkező szöveti sérülés, felmerül a kérdés, hogy milyen, az ízületek terhelési viszonyaira ható tényezők változtak meg jelentősen az utóbbi 50 évben. A kutatók megemlítik a mesterségesen egyenletes, kemény talajt (pl. aszfalt, beton) és a kevéssé praktikus lábbeliket (magas sarkú cipő, flipflop stb.), sőt, a helytelen táplálkozási szokásokra (túlzott szénhidrát- és zsírfogyasztás) is kitérnek, mindezek ugyanis közismerten károsítják az ízületeket. Elsődleges jelentőséget azonban a fizikai aktivitás hiányának tulajdonítanak, amely a technológia fejlődésével egyre inkább jellemzővé vált a fejlett társadalmakban. Hogy miért tekintik fő oknak az inaktivitást?

        Hogyan vezethet a fizikai aktivitás hiánya az ízületek károsodásához?

        Mozgás hiányában egyrészt csökken a porcréteg vérellátása, ezáltal tápanyaggal való ellátottsága is, az "éhező" porc pedig gyengébbé és vékonyabbá válik. Ráadásul csökken a porcszövet vízmolekulák megkötéséért felelős proteoglikán (pl. a porcépítő szerekből közismert kondroitin-szulfát) tartalma, így "kiszárad" és feltöredezik. Harmadrészt a fizikai inaktivitás következtében az ízületek stabilizálásában jelentős szerepet játszó izomzat is veszít erejéből, így jóval nagyobb terhelés hárul az ízületre a test megtartása és mozgásai során. Mozgás hiányában tehát egyszerre csökken az ízület stressztűrő képessége, és nő az ízületet érő stressz, ami olyan, mintha legyengült immunrendszerrel lépnénk be egy influenzás betegekkel teli váróba. Az eredmény garantált!

        A kutatás eredményei beszédesek, a betegség gyakoriságának drámai növekedése korántsem csupán abból fakad, hogy tovább élünk, mint kevésbé szerencsés elődeink. Bizonyítást nyert, hogy az ízületi gyulladás kialakulásában olyan rizikófaktorok  – a túlsúly, a helytelen táplálkozás és legfőképp a fizikai aktivitás szinte teljes hiánya – játszanak elsődleges szerepet, amelyeket bizony relatíve könnyedén képesek lennénk kontrollálni. Mindez azt is jelenti, hogy az ízületek degeneratív gyulladásos betegségei jórészt megelőzhetőek lennének, ha a jelenleginél jóval nagyobb hangsúlyt fektetnénk a minőségi táplálkozásra és a rendszeres, változatos (!!!) testmozgásra. S még mielőtt valaki azt gondolná, hogy most már mindegy, hisz a betegség nála már kialakult, szeretném jelezni, hogy bármennyire is nagy a kísértés, hogy kizárólag a könnyebb utat, a pihentetést és az esetleges gyógyszeres terápiát válasszuk, ahogy a megelőzés során, úgy a kezelésben is a táplálkozás reformja és a mozgásterápia nyújtja a leghatékonyabb segítséget.

        Feövenyessy Krisztina, mozgásterapeutaForrás: WEBBeteg
        Szerzőnk: Feövenyessy Krisztina
        , mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember (MSc.), a Balance Gerincközpont és a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője

        ¹Gulácsi L, Nagy B. Az osteoarthritis és a rheumatoid arthritis hazai epidemiológiája és költségei. Egészségtudományi Közlemények 2013; 3(2):5–10
        ²Lawrence RC, et al. Estimates of the prevalence of arthritis and other rheumatic conditions in the United States. Part II. Arthritis Rheum. 2008 Jan; 58(1):26-35.
        ² Wallace IJ, Worthington S, Felson DT, Jurmain RD, Wren KT, Maijanen H, Woods RJ, Lieberman DE. Knee osteoarthritis has doubled in prevalence since the mid-20th century. Proc Natl Acad Sci USA. 2017 Aug 29; 114(35):9332-9336

        Módosítva: 2020.01.23 05:06, Megjelenés: 2020.01.23 05:06
      • Cikkajánló

        Svédország vallomása

        Svédország vallomása

        portfolio.hu

        Messze vannak attól a svédek, hogy elérjék a nyájimmunitást, a lakosság nagy része védtelen.

        Inkontinencia

        Inkontinencia

        Cs. K., fordító

        Higiéniai nedvszívó termékekkel a komfortérzetért.

        Kijárási korlátozás - Otthoni torna a derékfájás és hátfájás ellen

        A koronavírus miatt már nemcsak a napi nyolc óra munkát töltjük számítógép előtt, hanem a teljes napunkat, hiszen szinte mindent online intézünk: a bevásárlást, a barátokkal történő kapcsolattartást, de még a gyermekünk házi feladatát is a laptopon készítjük el. Az állandó ülés miatt még olyan embereknél is előfordulhat derék-, illetve hátfájdalom, akik korábban nem ismerték ezt az érzést. Milyen gyakorlatok segíthetnek a fájdalom enyhítésében?

        SNSA - Szeronegatív spondylarthritis

        A kifejezés egy olyan reumatológiai betegségcsoportot jelöl, melybe több hasonló tünetekkel, laboratóriumi és genetikai eltérésekkel járó betegség tartozik.

        Izombiopszia - Mikor és hogyan történik?

        A biopszia egy olyan orvosi eljárás, amelynek során vizsgálat céljából a testből sejteket vagy szöveteket távolítanak el a betegség meghatározása, diagnózis felállítása érdekében. Mikor van szükség izombiopsziára, és hogyan történik?

        Ízületi gyulladás - A legfontosabb tudnivalók

        Ízületi gyulladásnak nevezzük bármely ízületünk gyulladással járó megbetegedését, mely jelentkezhet heveny vagy krónikus formában, érinthet egy vagy több ízületet, kialakulhat többféle úton, azonban a végeredmény az érintett ízület(ek) duzzanatával, vörösségével, melegségével, fájdalmával és funkciójának csökkenésével járó állapot.

        A csípő-keresztcsonti ízület gyulladása (sacroileitis)

        A betegség, a nevéből is adódóan, gyulladásos ízületi betegség, mely a sacroiliacalis ízületet érinti. Ennek magyar megfelelője a középen elhelyezkedő keresztcsont (sacrum) és mindkét oldalon a csípőlapátok (os ileum) közötti ízületi rés gyulladása.

        Ismét kiújult az ízületi gyulladása? Van megoldás!

        A hűvösebb, szeles idő kifejezetten fokozhatja az ízületi gyulladás tüneteit, a betegeknek ilyenkor hatékonyabb gyógymódokra van szükségük. Dr. Arnold Dénes Arnold MSc, a Budai Fájdalomközpont sebésze, fájdalomspecialista az okokról és a megoldási lehetőségekről beszélt.

        A krónikus ízületi gyulladás

        Az ízületi bántalmak krónikus gyulladáshoz vezethetnek. A krónikus ízületi gyulladás leggyakrabban előforduló változata az oszteoartritisz, amely jelentősen befolyásolhatja az életminőséget.

        A horgas-fogás védi a kéz ízületeit

        Az ízületi gyulladás és az abból fakadó mozgáskorlátozottság nem csak az időseket sújtja. A középkorúak, a fiatalok közül is sokakat érint, sőt, nem ritka a gyerek-beteg.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.