• Mikortól beszélünk éjszakai bevizelésről?

        Dr. Balogh Andrea
        Szerző: WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász

        Az éjszakai bevizelés (enuresis nocturna) az egyik leggyakoribb betegség gyermekkorban, amely az általános iskolát kezdők 10 százalékánál fordul elő, a fiúk között még nagyobb arányban. Fontos tehát, hogy ne szégyelljük! Időnként szervi betegség állhat mögötte, valamint lehet súlyos lelki zavar tünete is.

        A vizelet útja
        Szervezetünkben a vizelet kiválasztását a vesék végzik. A vizelet innen a húgyvezetékeken keresztül lejut a húgyhólyagba, ott gyűlik össze. Itt egy adott mennyiség elérte után feszíti a hólyag falát, és a hólyagfalban lévő érzékelő receptorokon keresztül vizelési ingert vált ki. A vizelés alatt a húgyhólyag fala megfeszül, kipréseli a vizeletet a húgycsőnyíláson keresztül a külvilágba, ugyanakkor a medencefenék izomzata és a húgycső zárógyűrűje ellazulnak a vizelet folyásának szabad utat engedve. A folyamatot bonyolult idegi mechanizmusok szabályozzák. Ha ebben valahol zavar támad, az bevizelésként jelentkezhet.

        A normál vizeletürítés, illetve a vizeletürítés gátlásának kialakulása általában 5 éves életkorra befejeződik. Éppen ezért az az elfogadott álláspont, hogy ha az éjszakai bevizelés 5 éves koron túl is fennáll vagy azon túl jelentkezik, akkor kivizsgálást igényel.

        A gyerekek egyik része korábban sosem volt szobatiszta, míg mások a bevizelés előtt legalább fél évig teljesen szobatiszták (szárazak) voltak, és később alakul ki ismét az éjszakai bevizelés.

        Fontos lehet a diagnózis felállításában az is, hogy a gyermek csak álmában ürít vizeletet (ebbe a csoportba sorolják a nappali alvás alatti bevizelést is), vagy napközben ébrenlét alatt is előfordul. A kezelés és kivizsgálás szempontjából fontos még, hogy ezen tünetek mellé társulnak-e további problémák, mint például gyakori húgyúti fertőzések, székrekedés stb..

        Gyakori a probléma felső légúti, nőgyógyászati, húgyúti fertőzés, nagy orrmandula, stressz esetén, illetve a családtagokban előforduló bevizelés is hajlamosító tényezőként szerepelhet.

        Pszichés és szervi okok az éjszakai bevizelés mögött

        Az éjszakai bevizelés okait két nagy csoportra lehet sorolni. Az első csoportba a szervi ok nélkül kialakuló, a második csoportba a szervi okok miatt létrejövő éjszakai bevizelés tartozik, illetve vannak olyan esetek, amikor a két ok együttesen fordul elő.

        Hirdetés

        Az éjszakai bevizelések hátterében az esetek döntő többségében szervi eltérést nem lehet kimutatni, leggyakrabban pszichés stressz váltja ki a bevizelést. A gyermek valamiért szorong, valamely eseményt nem tud lelkileg feldolgozni, és ez bevizelésként jelentkezik.

        Mi válthat ki stresszt egy kicsi gyermekben? Ilyen lehet például a családban előforduló haláleset, baleset, válás, de az óvodai, bölcsődei beszoktatást is lelki megrázkódtatásként élheti meg a gyermek. Sok esetben kistestvér születése is felboríthatja a kedélyállapotot. Általában ilyen esetben a gyermek korábban már szobatiszta volt, és a bevizelés mintegy "visszaesésként" jelentkezik.

        Sokszor felvetik a bevizelés hátterében a nagyon mély alvást, bár ennek helytállóságát ma már többen vitatják. Ilyenkor a gyermek annyira mélyen alszik, hogy a vizelési inger nem ébreszti fel, és vizeletét maga alá engedi.

        A nem szervi okokhoz tartozik még a túlzott folyadékfogyasztás, mely során a gyermek általában a napi folyadékszükséglet nagy részét délután, illetve lefekvés előtt issza meg.

        Milyen tünetekre figyeljünk?
        A gyermek egy éjszaka alatt akár több alkalommal is bevizelhet, míg másoknál csak heti 2-3 alkalommal vagy még ritkábban fordul elő. Egyes esetekben ehhez székrekedés, gyakori vizelési inger társul. A vizelet visszatartási problémák jele lehet az is, ha a gyermek összeszorítja lábát, leguggol, így próbálja vizeletét visszatartani. Van olyan gyermek, aki naponta 15-20 alkalommal is ürít vizeletet. Ezek mind-mind fontos adatok a diagnózis felállításában. A gyermek általában szorongó, zárkózottabb, szégyenkezik problémája miatt.

        Az okok második csoportjába számos betegség sorolható; szerencsére ezek fordulnak elő ritkábban. Ide tartoznak fejlődési rendellenességek, hormonális zavarok, fokozott hólyagizom aktivitás, húgyúti fertőzések, húgyhólyag kő, húgyhólyag beidegzési zavar, de ide soroljuk például a bélférgességet, a székrekedést, a kislányoknál előforduló hüvelygyulladást is.

        Fokozott hólyagizom aktivitás során a hólyag azonnal ki akarja üríteni a hólyagba került vizeletet, már kis vizeletmennyiség esetén is. Éppen ezért gyakori vizeletürítési kényszere van a gyermeknek, mely bevizelést okoz.

        A hormonális okok mögött az antidiuretikus hormon hiánya, illetve csökkent éjszakai kiválasztása állhat. Ez a hormon felelős a vizeletürítés gátlásáért. Ha éjszaka ebből a hormonból kevesebb termelődik, mint amennyi normális lenne, akkor nem képes kellően meggátolni a vizeletürítést, és ez bevizeléshez vezet.

        Ne szégyelljük, keressük fel a szakembert!

        Ne büntessük a gyereket!
        Fontos tudatosítani magunkban is, hogy gyermekünknek segítségre van szüksége. Sajnos, kimutatott statisztikai tény, hogy sok szülő bünteti gyermekét a bevizelés miatt. Ezzel nem javítunk a helyzeten, sőt nagyon sokat rontunk vele! Egyrészt azért, mert a gyermek maga is nagyon szégyelli problémáját, másrészt pedig mert nem is tehet a dologról. Nem lustaság miatt nem kel fel éjszaka, hanem egyéb - pszichés vagy szervi - okok miatt. Az első fontos lépés tehát az, hogy pozitívan álljunk hozzá a problémához, vigyük el szakemberhez, segítsünk neki!

        Nagyon fontos, hogy ne tekintsük a bajt pszichés eredetűnek a bevizelést mindaddig, amíg orvossal nem konzultáltunk. A problémát nem szabad szégyellni, hiszen ma Magyarországon 100 iskolát kezdő gyermekből minden tízedik szenved ettől a bajtól. Ilyen esetben tehát mindenképpen keressük fel gyermekorvosunkat vagy gyermeknephrológus, urológus szakembert!

        A diagnózis felállításában nagyon sokat segítenek a szülő által elmondott adatok a gyermek vizelési szokásairól. Ezután következik a gyermek alapos vizsgálata, a has tapintása, megtekintése, a húgycső megtekintése. Egyszerű vizelet-, illetve vizeletáramlási vizsgálattal is sok betegség háttere tisztázható. A napi bevitt és ürített folyadék mennyiségének mérése szintén fontos. Szükség lehet hasiultrahang-, CT-, MRI-vizsgálatokra, illetve egyéb bonyolult urológiai vizsgálómódszerekre. A baj azonban az esetek nagy részében fájdalmatlan vizsgálatokkal megállapítható.

        Mit tegyünk és mit ne?

        Vezessünk folyadéknaplót, írjuk le, hogy a gyermek mikor, mennyit ivott, illetve pisilt. Ha azt vesszük észre, hogy a gyermek főleg az esti órákban iszik sokat, akkor már önmagában ennek a szokásnak a megváltoztatása is eredményre vezethet: igyon inkább délelőtt többet, az esti órákban már kevesebbet!

        Vezessünk naplót a bevizelésekről is! Ha a családban valamilyen tragédia történt és a baj egyértelműen onnan eredeztethető, akkor a gyermeket érdemes pszichológushoz vinni, mert a gyermek önmaga nem tudja feldolgozni a történteket.

        Lehet kapni úgynevezett alarm készülékeket, melyek jelzik, ha a gyermek éjszaka bevizelt. Egy idő után a gyermek a csengő hangra felkel, még mielőtt bepisilne, ehhez azonban türelemre és időre van szükség.

        Bár az esetek nagy részében a szülők odafigyelésével, illetve pszichológussal történő beszélgetéssel is megoldható a bevizelés, bizonyos - ritka - esetekben gyógyszeres kezelésre kerülhet sor, míg máskor műtéti megoldás válhat szükségessé (például fejlődési rendellenességek esetén). Éppen ezért minden esetben keressünk fel szakorvost!

        Amit ne tegyünk, mert nem használ: ne pelenkázzuk be a gyermeket, illetve ne keltsük fel éjszaka pisilni! Mind a kettő azt az ingert erősíti ugyanis a gyermekben, hogy lehet félálomban pisilni, így ezzel csak a szobatisztaság kialakulását késleltetjük.

        Dr. Balogh Andrea, gyermekorvos

        Forrás: WEBBeteg
        Orvos szerzőnk: Dr. Balogh Andrea, gyermekorvos

        Módosítva: 2017.09.28 18:56, Megjelenés: 2017.09.28 18:56
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        Zsíros a bőre? Így ápolja!

        Zsíros a bőre? Így ápolja!

        Peterman Krisztina

        A zsíros bőr ápolásának kulcsa, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és kiderítsük az okokat.

        Migrén

        Migrén

        Szponzorált tartalom

        Nem minden fejfájás migrén. De mitől migrén a migrén? Mutatjuk! (x)

        Mi okozhatja, ha a csecsemőm súlya nem a várt ütemben fejlődik?

        Az elégtelen súlygyarapodás az egyik leggyakoribb panasz, amivel a szülők a csecsemőgyógyászatban gyermekorvoshoz fordulnak. Előző cikkünkben a kivizsgálás lépéseire tértünk ki, jelenleg a legfontosabb szóba jövő okokat vesszük sorba életkor szerint összefoglalva, majd a leggyakoribb lehetséges kórképekre részletesebben is kitérünk.

        Csecsemő- és gyermekkori sérvek gyermeksebészeti vonatkozásai

        Ebben a cikkben a leggyakoribb gyermekkori sérvekkel kapcsolatos tudnivalókat szeretném összefoglalni, megmagyarázni kialakulásuk hátterét és felvázolni kezelési lehetőségeiket. Nem minden sérvet kell operálni, van, ami sürgős, és van, ami bizony ráér.

        Vizelettartási gond, hólyagsüllyedés, húgyúti fertőzés

        A menopauza idején számos urológiai probléma merülhet fel, mely megkeseríti a nők mindennapi életét. Ide tartoznak a vizelettartási gondok, a húgyhólyagsüllyedés (mikor a húgyhólyag a hüvelybe süllyed), és a különböző húgyúti fertőzések is.

        A visszatérő húgyúti fertőzés megelőzése

        Sok esetben keresik fel a betegek azzal a háziorvost, nőgyógyászt, urológust, hogy visszatérő húgyúti fertőzésük van. A közkeletű nevén csak felfázásként emlegetett betegség veszélyének a nők nagyobb eséllyel vannak kitéve, tekintettel arra, hogy a húgycsövük rövidebb, ezáltal a kórokozóknak rövidebb utat kell ahhoz megtenni, hogy felkússzanak a húgyhólyagba.

        Felfázás: mikor, kik és hogyan védjék húgyutaik egészségét?

        A nők többsége élete során legalább egyszer tapasztal olyan felfázásos tüneteket, mint az égő, szúró vizelet, gyakori vizelési inger és az alhasi fájdalom. Hogyan védhető a húgyutak egészsége, és mit tehet a visszatérő panaszok ellen?

        Húgyúti fertőzések

        A húgyúti fertőzések az embereket leggyakrabban érintő fertőző betegségek közé tartoznak, de többnyire nem járnak komplikációkkal. Főleg bakteriális fertőzésekről van szó, ritkán játszanak szerepet más kórokozók. Az egyik legveszélyesebb szövődmény a vesemedence-gyulladás.

        Húgyúti fertőzések gyermekkorban

        A húgyúti fertőzések gyermekkorban a második leggyakrabban előforduló bakteriális fertőzések. Ezek közé soroljuk a húgyhólyaggyulladást és a vesemedence gyulladását.

        A leggyakoribb húgyúti fertőzésekről

        A húgyúti fertőzéseket többnyire baktériumok, elsősorban bélbaktériumok okozzák. A húgyutak gyulladásával járó legtöbb panasz vizeletürítés közben jelentkezik.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
      • - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA