Klinikai gyógyszervizsgálatok - Mit kell mérlegelniük a résztvevőknek?

A klinikai vizsgálatokban való részvétellel kapcsolatban sokan vélik úgy, hogy az egy kísérlet, melyben ismeretlen hatású gyógyszerek kerülnek kipróbálásra. Ez az állítás azonban nem igaz, minden vizsgálat előre meghatározott szakmai kritériumok, etikai és hatósági ellenőrzés mellett zajlik, ugyanakkor nem szabad elhallgatni a részvétellel járó kockázatokat sem, amelyeket minden esetben mérlegelni kell.

Mi a célja a klinikai gyógyszervizsgálatoknak?

A hazánkban történő gyógyszervizsgálatok többségére nemzetközi, nagy betegszámú tanulmány részeként kerül sor, arra szakmailag alkalmas egészségügyi intézményben. Célja egy gyógyszerjelölt hatásosságának, biztonságosságának, megfelelő adagolásának és alkalmazhatóságának vizsgálata. Ennek lefolytatása és az eredmények értékelése minden gyógyszer bevezetésének előfeltétele.

Az önkéntes résztvevők egy új hatóanyaggal történő kezelésben részesülnek, miközben a gyógyszervizsgálat vezetői a résztvevők megfigyelését, a mért paraméterek és laboreredményeinek statisztikai elemzését, a betegek egészségi állapotának követését végzik, még a terápia befejeztével is. Ezzel elemezhető az adott kezelés biztonságossága, hatása, hatékonysága, főleg az eddig alkalmazott kezelésekkel szemben, a mellékhatás profil és a hosszú távú hatások elemzése, a kockázat-haszon megítélése, a kezelés hatásának meghatározása az életminőség tekintetében.

Alapvetően olyan gyógyszerek kerülnek klinikai vizsgálatok keretein belül alkalmazásra, melyeknek ún. preklinikai vizsgálatok során már igazolták hatásosságukat, elfogadhatóak a mellékhatásaik is, ugyanakkor „normál” ellátás keretein belül még nem hozzáférhetőek, esetleg áruk miatt később is csak egyedi döntés eredményeként kevesek számára lesznek alkalmazhatóak.

Mit kell mérlegelni a gyógyszervizsgálatban való részvétel során?

A klinikai vizsgálatban való részvétel nem egyszerűen egy új gyógyszer kipróbálása. A döntés előtt az orvosnak és a páciensnek is azt kell mérlegelnie, hogy az adott vizsgálat várható előnyei és kockázatai hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ez mindig személyre szabott döntést igényel, ami függ a résztvevő életkilátásaitól, általános állapotától, a hatóanyaggal kapcsolatos addigi ismeretektől.

• Lehetséges előny a betegek szempontjából, hogy a klinikai vizsgálatok révén olyan gyógyszerekhez férhetnek hozzá a résztvevők, amelyek potenciálisan hatékonyabbak lehetnek a kezelésben, mint az aktuálisan alkalmazott készítmények. Ingyenesen juthat hozzá olyan új gyógyszerhez, amely még csak évek múlva kerül kereskedelmi forgalomba. A betegek így nem csak az orvostudomány fejlődéséhez járulhatnak hozzá, hanem lehetséges, hogy saját állapotukat is kedvező irányban befolyásolja az új terápia. Sokan előnyként élhetik meg azt is, hogy a vizsgálatokban való részvétellel általában szorosabb orvosi kontroll is jár.
• A lehetséges hátrányok között kell megemlíteni, hogy minden új gyógyszerjelöltnél előfordulhatnak új, korábban nem ismert vagy hosszabb távon jelentkező mellékhatások, hogy nem garantált az új kezelés eredményessége. Tudni kell azt is, hogy a részvétellel a beteg gyakoribb vizsgálatokat is vállal, ami több idejét veszi igénybe.

Számításba kell venni azt is, hogy számos vizsgálatban a kontroll csoportba került betegek placebót vagy egy más, már engedélyezett gyógyszert kapnak. Ebben az esetben nem kell számolni a kockázatokkal, de a készítmény lehetséges előnyeivel sem.

Milyen típusai vannak a vizsgálatoknak?

A vizsgálatok célja és lehetséges kockázatai jelentősen különböznek annak függvényében, hogy milyen fázisban tart a hatóanyag klinikai vizsgálata. Tudni kell azonban, hogy embereken egyáltalán nem alkalmaznak olyan készítményt, ami előzetesen ne esett volna át számos laboratóriumi vizsgálaton és állatkísérleten. Átlagosan 10 000 gyógyszerjelölt molekulából mindössze 250 hatóanyag kerül laboratóriumi és állatkísérletekre, és kevesebb mint 5, amit klinikai vizsgálatok keretén belül embereken is alkalmazni kezdenek.

Időrendben az alábbi fázisokra oszthatóak a klinikai vizsgálatok:

• Fázis 0: kis betegszámú csoporton, egészen kis dózisban (mikrodózis) és kevés alkalommal vizsgálják az alkalmazni kívánt gyógyszer tolerálhatóságát.
• Fázis 1: kis betegszámú csoporton, eleinte kisebb, majd növekvő adagokban elemzik a gyógyszer megfelelő dózisát, mellékhatását.
• Fázis 2: közepes (100-300 fős) betegcsoport, a gyógyszer terápiás hatékonyságát és biztonságos alkalmazását elemzik.
• Fázis 3: nagy betegszámú (1000-5000 fős), általában nemzetközi vizsgálatok, melyben az eredményeket már egy kontrollcsoport vizsgálati értékeivel összevetésben értelmezik. A gyógyszer hatásosságának, hosszú távú hatásainak és az eddig bevezetett terápiával történő összehasonlító vizsgálata történik.
• Fázis 4: már elfogadott, nemzetközileg törzskönyvezett gyógyszer részletes és hosszú távú hatásainak vizsgálata történik ennek során.

Magyarországon több típusú gyógyszervizsgálatra is sor kerül, de a legtöbb résztvevőt a fázis 3 és 4 vizsgálatok érintenek, nemzetközi tanulmányok keretein belül.Ezekben a fázisokban pedig a gyógyszer biztonságossága és hatásossága már alapvetően ismert, a vizsgálat célja a megfelelő dózis meghatározása, a hosszabb távú hatások elemzése és a más terápiákkal történő pontosabb összehasonlítás.

Részletesen A gyógyszerfejlesztés fázisai

Mi jellemzi a klinikai vizsgálatokat?

Általában vakcina, szájon át szedhető vagy vénásan adható gyógyszerek, új orvosi eszközök képezik a vizsgálatok tárgyát.

A fázis 3 vizsgálatokban a résztvevők egy része a kontrollcsoportba kerül, akik vagy egy már ismert hatékonyságú kezelést kapnak (alapvetően azt, ami jelenleg hazánkban hozzáférhető, és akkor kapnák betegségük kezelésére, ha nem vennének részt vizsgálatban), vagy placebo hatású szert. Ezek a kezelt és kontroll csoportok átjárhatóak lehetnek, ha a kontroll csoportú beteg eredménye nem javul, vagy még inkább romlik, kaphatja a tanulmányi gyógyszert.

A vizsgálat lehet randomizált, amikor véletlenszerű, központi sorsolással döntik el, hogy a beválasztott beteg a vizsgált terápiát kapja, vagy az úgynevezett kontroll karba kerül. A vizsgálat lehet nyílt (amikor tudjuk, hogy mit kap a beteg), vak (amikor nem tudja, csak a központi kutatócsoport, hogy mit kap a beteg), vagy ún. kettős vak (amikor a beteg és kutatóorvos sem tudja a vizsgálat ideje alatt, hogy az adott résztvevő melyik csoportba került).

Mit kell tudni a vizsgálatban való részvételről?

A vizsgálat fajtájától, az alkalmazni kívánt új terápia típusától függően elsősorban egy adott betegségben szenvedő egyéneket, továbbá egészséges embereket vonnak be a tanulmányba. A gyakorlatban legtöbbször a kezelőorvos tájékoztatja azon betegét, aki számára rendelkezésre áll egy tervezett klinikai vizsgálat a lakóhelye közelében, de a vizsgálóhelyek (klinikai központok) is közzéteszik ezek indulását, továbbá létezik uniós szintű kereshető adatbázis is a klinikai vizsgálatokról.

Szigorú beválasztási és kizárási kritériumrendszer van, ami konkrétan megadja, ki vehet részt a vizsgálatban és kit kell kizárni. A megadott központi protokolltól eltérni sosem lehet. A részvétel orvosi feltételeiről mindig a kezelőorvos és az adott gyógyszervizsgálatért felelős kutatóorvos dönt.

• A résztvevő betegnek mindig az adott diagnózissal, protokoll szerint meghatározott paraméterekkel és életkorral kell rendelkezni (pl. bizonyos szövettani típusú daganat).
• A kizárási kritériumok rendkívül szigorúak. Adott életkor felett nem lehet részt venni, bizonyos társbetegségek (pl. májbetegség, vesebetegség, aktív fertőzések, másik daganat) esetén a beteg nem választható be. A terhesség és szoptatás (hacsak direkt nem ez a vizsgálandó csoport) mindig kizáró tényező, a fogamzásgátlásról mindig gondoskodni kell.

A részvétel másik alapfeltétele a jelentkező személy alapos tájékoztatásán alapuló önkéntes hozzájárulása. A beteget részletesen fel kell világosítani, minden esetben írásban történő beleegyezése szükséges. A résztvevő bármikor kiléphet a vizsgálatból. A betegek számára költségtérítés adható, de pénzbeli ösztönző nem, abból az etikai megfontolásból, hogy az egészségügyi szempontok mérlegelésén, és ne az anyagi motiváción alapuljon a csatlakozásról szóló döntés.

A beteg követése a vizsgálat ideje alatt

A klinikai vizsgálat mindig szigorú protokoll mellett történik, rendszeres, nem halasztható (vagy csak határozott okkal) orvosi ellenőrzésekből áll. Ezek során:

• minden alkalommal a vitális paraméterek (testhőmérséklet, vérnyomás, pulzus, testsúly) pontos mérésével indul
• a betegnek az életminőségéről kérdőívet kell kitölteni
• orvosi, fizikális vizsgálat történik
• az előző vizit óta esetlegesen jelentkező panaszok áttekintése
• vérvétel, alkalmanként képalkotó vizsgálatok (mellkas rtg, szívultrahang, CT)
• az otthoni teendők, otthonra kiadott gyógyszerek, következő orvosi ellenőrzés időpontjának megbeszélése

Ha a tanulmányi kezelés mellett romlik a beteg állapota, általában kiveszik a beteget a vizsgálatból, és a hagyományos kezeléssel folytatják tovább. A résztvevő betegek biztonsága, jólléte minden esetben elsőbbséget élvez a tudományos érdekekkel szemben!

Mellékhatás, komplikáció, fertőzés, láz jelentkezésekor a vizsgáló orvos csapatnak mindig tudnia kell a történtekről. A betegek gyakran betegkártyával is rendelkeznek, hogy ha először és soron kívül nem a vizsgáló orvos csoport látja a beteget, az észlelő orvos tájékoztatva legyen a klinikai vizsgálatról. De nem várt esemény észlelésekor a tanulmány orvosát értesíteni kell. Mindezek megfelelő orvos-beteg kapcsolatot igényelnek, a beteg részéről is az utasítások pontos betartását várják el a cél érdekében.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia, belgyógyász, hematológus