A beleélés művészete orvosi körökben

Mi is az empátia? A fogalom beleélő megértést jelent. Az empátia két kategóriára osztható: affektív és kognitív empátiára. Az affektív (érzelmi) együttérzés rezonancia egy másik ember érzelmeire, szellemi állapotára (amikor valaki sír, megpróbáljuk megvigasztalni).

A kognitív empátia inkább a megértésre összpontosít; megértjük a másik ember érzéseit, sokkal inkább csak szellemi, intellektuális síkon, mintsem együttéreznénk vele. Az ő szempontjai, helyzetértékelése alapján rekonstruáljuk, hogy mit érezhet, akarhat, mi a problémája, miért viselkedik éppen úgy, ahogyan azt tapasztaljuk. Gondolkodó vs. érző, érzékeny vs. logikus, érzelmi vs. racionális. Ezek a gyakori különbségtételek abban, hogy egy adott ember hogyan empatizál, melyik kategóriába tartozik az előbb említett két lehetőség közül. Példaként: az érzelmi beállítottságú emberek gyakran elsírják magukat egy megható filmjeleneten, a kognitív csoportba tartozók pedig általánosságban véve a racionális személyek (egy klinikai pszichológus, amint éppen egy betegével foglalkozik).

Vajon mik szükségesek ahhoz, hogy egy orvos empatikusan kommunikáljon?

Stewart W. Mercer és William J. Reynolds, a témában jártas brit kutatók, az orvosi empátia négy összetevőjét írták le:

1. Érzelmi komponens: szubjektív tapasztalásunk útján veszünk részt, osztozunk a másik személy pszichológiai állapotában, érzéseiben;
2. Morális komponens: belső önzetlen erőforrás;
3. Kognitív komponens: a másik érzéseit, nézőpontját egy objektív álláspontról azonosítjuk és megértjük;
4. Viselkedéses komponens: a segítő azon képessége, hogy a másik személy nézőpontjának megértését hordozó választ kommunikálni is tudja.

Az empátiára születni kell, vagy mi is tehetünk azért, hogy ezt az értéket a magunkénak tudhassuk?

Jó hír, hogy egyértelműen a tanulható, fejleszthető kategóriába tartozik. Olyannyira fontos eleme az orvos-beteg kommunikációnak, hogy már az egyetem alatt megismerkednek az orvostanhallgatók az empátia alapjaival, amit a későbbiekben, a klinikai gyakorlatban hasznosítani tudnak.

Érdekességként Dr. Helen Riess (pszichiáter, a Harvard Medical School oktatója) kidolgozott egy 3 szintű, kifejezetten orvosoknak tervezett tanfolyamot (Empathetics), mely elméleti és betegágy melletti modulból áll, majd a megszerzett ismereteket egy telefonos szimulációs applikáció segítségével lehet gyakorolni.

Egyszerű módszerek is segíthetnek, mint a meditáció, szellemi tréning, fizikai aktivitás, önkéntes segítői munka. A családdal, barátokkal együtt töltött minőségi idő, a konfliktusok feloldására tett igyekezet mind-mind segíthet abban, hogy nagyobb szeretettel és megértéssel tudjunk más emberek felé fordulni. A szakemberek készségeinek felmérésére már több tesztet is kidolgoztak, melyek visszatükrözik mind az orvos önismereti vonatkozásait, mind a beteg véleményét a kezelőorvosról. Ilyen például a CARE teszt (Consultation and Relational Empathy, 2004), a JSPE (Jefferson Scale for Physician Empathy) vagy az IRI (Interpersonal Reaktivity Index).

Milyen pozitív hatásai vannak a betegre nézve, ha az orvosuk empatikusan viszonyul hozzájuk?

Empátia segítségével lehetőség van a terápiás kapcsolat „monitorizálására”. Megerősíti a kapcsolatot; megnyílást, kommunikációs kedvet vált ki, és ezzel felfelé ívelő spirálként könnyíti meg a további orvos-beteg együttműködést. Számos tanulmány bizonyítja, hogy az empatikusan kommunikáló orvosok betegei részletesebben felfedik tüneteiket, panaszaik hátterét, jobban együttműködnek és elégedettebbek. A páciensek sok lényeges lélektani vetületben kommunikációképtelenek vagy kommunikációjukban megzavartak, ezáltal a kezelés irányítása empátia segítségével történhet biztonságosabban.

Egy érdekes kutatás szerint azok az orvosok, akik együttérzőek a betegeikkel, megváltoztatják pácienseik agyműködését, ez pedig segít nekik a fájdalom jobb tolerálásában. A pácienseknél, akik betegközpontú konzultációban vettek részt, kisebb agyi aktivitást mutattak ki az úgynevezett elülső insulában, ami a fájdalom érzékelésével van összefüggésben. Ez a terület a tényleges érzékelés előtt már érezteti velünk a ránk váró fájdalmat.Egyéb érdekes kutatások a témával kapcsolatban...

Agyi képalkotó eljárások révén elemezték, hogy milyen jellemzőkkel bír az agyi szürkeállomány

Magasabb fokú érzelmi empátia esetén észlelhető volt, hogy a szürkeállomány "tömörebb" az agy insula nevű területén, azonban a szellemi típusú empátia esetén az agykéreg más területén (övtekervény/cingularis) volt tapasztalható kompaktabb szürkeállomány. Az eredmények azt igazolták, hogy az érzelmi és a racionális beállítottság összefügg bizonyos agyi struktúrákkal, anatómiai
jellemzőkkel.

Egy másik kutatócsoport a nemi különbségeket vizsgálta. Eredményeik szerint a nők lényegesen magasabb empátiás készségekkel rendelkeznek, mint a férfiak. Hevesen vitáznak a szakemberek arról, hogy az úgynevezett tükörsejtek összefüggésben állnak-e az empátiával. Ezek olyan neuronok, amelyek automatikusan leképezik egy fajtárs cselekedetét úgy, hogy egyenlőségjelet tesznek a másik és a saját aktivitás közé. Innentől a következő lépcsőfok az a gondolat, hogy mások érzéseit is úgy élhetjük- e át, hogy a tükörsejtek segítségével tesszük egyenértékűvé az emóciókat. Reméljük pár éven belül erre a kérdésre is választ kaphatunk.

“I’ve learned that people will forget what you said, people will forget what you did, but people will never forget how you made them feel.”

/Maya Angelou/

(„Az emberek elfelejtik, amit mondtál, elfelejtik, amit tettél, de soha nem felejtik el, hogy hogyan érezték magukat Tőled.”)

Ez is érdekelheti Empátia, odafigyelés, türelem - a szakasszisztensek mindennapjai

(Szerző: Kiss Laura, orvostanhallgató, SOTE-ÁOK, Lektorálta: Dr. Babusa Bernadett, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet)