Fordulópont?

Nos,ez is elkövetkezett:a kedvesem közölte,hogy "tök szar,hogy miattam folyton itthon kell ülnünk,mert állandóan rosszul vagyok"-mintha tehetnék róla,mintha ezt kértem volna a Jóistentől,hogy 35 éves létemre az legyen a dicsőség,hogy el tudok vánszorogni a boltba,vagy nem fáj épp sehol!!!Értem én,buliszezon van,tombol a nyár,fesztiválok fesztiválok hátán,vagy milyen jó épp csak kiülni egy haboskávéval a kézben egy teraszra...de ha nem vagyok jól?!Persze nem így ismert meg,akkor még én szerveztem a Klubot,amúgy is pörögtem,állandóan 2-3 munkahelyem volt,és rengeteg ember körülöttem,főzőcskézések,bulik bulik hátán...Tényleg,az emberek,a "haverok"hova tűntek?!

Szerintem egyszerűen bemondta az unalmast,amit így kilenc hónap után talán meg is értek.Nem könnyű egy áttétes rákossal élni.Hurrá,lehet,neki meg ez az életfeladata a Jóistentől.Mit mondjak,még mindig cserélnék vele!....

De sosem felejti el éreztetni velem,hogy ő kicsattanóan egészséges-csalánba nem üt a ménkű,senki nincs biztonságban-napi egy doboz cigit szív,büdös,mint egy hamutartó,és a felmenői mind tüdőrákban haltak meg.Úgyhogy nem kell villogni a kitűnő egészségével,mert a dolgok változhatbak pillanatokon belül,és akkor hirtelen az ember a félelmek,fájdalmak,kétségek erdejében találja magát!!!!!

Amúgy rájöttem,nem vagyok aszexuális,csak másra vágyom,remélem,megérem még,hogy legyen egy kapcsolatom,amibe a gyerek is belefér,nemcsak egy "utánfutó",akin a haragodat töltheted ki,ha úgy hozza a lépés.Nem akarok gyűlölködni,de most mérges vagyok,marha mérges,csinált egy olyan családi kalamajkát,amiben kivételesen csak mint "áldozat"voltam érintett,és mégis hozzám nem szól a legkedvesebb Édes Mostohám,akiben annyira megbíztam,és akkora lelki támaszom volt,hogy hihetetlen...De kedvesem simulékony modorával saját magát kimagyarázta,én meg,hopp,szarban maradtam.De nem érdekel.

Minden fáj most,elmondhatatlanul------