Múltbéli vájkálások

Mostanában,amióta fekszem,sokat gondolkozom azon,hogy hogyan alakulhatott volna az életem,ha nem ezt az utat választom.
Lehettem volna orvos,az eszem brilliáns,a háttér megvolt,és én mégis úgy döntöttem,hogy ápolónő leszek,szaros fenekeket törölve-életcél,igen,főleg hazai viszonylatok között...
Mert ha még Svédországban,Amerikában lennénk...
De nem lettem orvos,csak egy nyavalyás ápolónő,aki egy nyavalyás körzetben dolgozott,ahol a nyavalyás főnöke ott használta ki,ahol tudta!Ezúton köszönöm neked,Doki,hogy ide juttattál,nem kis mértékben...
Düh van bennem,vádaskodás,ami nem visz előrébb.Három hete fekszek,egyre gyengébb vagyok,odakinn tombol a nyár,és én azon gondolkozom,hogy a Jóisten miért nem veszi el egyszerűen az életem,miért kell ezt nekem végigélnem...