Aegszebb névnapi ajándék

Kicsi,szőke,majdnem derékig érő szőke göndör lányka csücsült a papája ölében.

A papamaci keze hatalmas volt és szőrös,a kicsi lány keze apró és izzadt.Úgy kapaszkodott papamaci kezébe,mint akinek ez az érintés jelentette a hajnali villamos első csengetését,az első kakaót,a harisnya seymességét...

Énekeltek.Hajnali hat óra volt,a Nap első sugarai félénken bújtak be a redőny alatt.

"Tör előre a hadsereg....a csatárok bóbír hajnalán..."a lány kicsi volt,öt éves,nem tudta még kiénekelni a "bíbor"szót-de nem is volt baj.

A világ a helyén volt,ódovába készülteik,apamacival,és hirtelen 30 évvel később lett,hajnali négy óra,de a lánynak fel kellett hívni papamacit,aki minden morgás nélkül elénekelte a "bóbír"hajnalt-ez az ember,aki egy óra múlva dolgozni indult,és mégis elénekelte a kicsi lánynak,aki időközben 35 éves lett,ezt a dalt...

Köszönöm,Apuci!

É  L  E K !!!!!!!!!