Ablak

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

Ablak


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon
kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy
órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi
volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az
ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről,
gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról,
ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
délután, amikor felült, azzal töltötte az időt,
hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő
embert egy idő után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben, már alig várta
őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített
parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a
tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
ékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az
ablak melletti beteg kimerítő részletességgel
írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár
a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,
maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban
fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe
helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé
fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak
egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi
történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
olyan szépnek festette le az
ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem
láthatta a falat sem.
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! -
mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni
másokat, nem törődve saját
helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
össze azokat a dolgokat
az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is
jusson - véges.
 

Hozzászólások (0)