A gyermek szellemi fejlődése

Blog: Évszázados tanácsok - Szerző: WEBBeteg

"Egy-hároméves gyermeknek a szellemi fejlődését még semmivel sem kell elősegíteni, ilyen korú gyermekre még áll az, amit az egyéven aluli gyer­mekre vonatkozólag eléggé részletesen elmondottam. A hároméves gyer­mek, aki azokból, amit maga körül hallott és látott, elsajátított annyit, hogy tisztán, összefüggően ki tudja fejezni kívánságait, értelmesen tud játszani játékaival, építőköveivel, babájával stb., az ilyen korú gyermek már tár­saságot kiván és helyes továbbfejlődése szükségessé teszi, hogy hasonló korú gyermekekkel együtt nevelkedjék.

Erre igen jó szolgálatot tennének az óvódák, ezeknek csak egy hátránya van, hogy az oda együvé kerülő gyermekek nem mind eléggé gondos szülők gyermekei, tisztaság szem­pontjából sokszor kifogásolhatók és ezzel együtt jár, hogy fertőzéses beteg­ségek átvitelének veszélyét rejtik állandóan magukban. Ilyen szempontból helyes, ha két-három ismerős családnak hasonló korú gyermekei rendsze­resen összejárnak és megfelelő felügyelet és vezetés mellett együtt játsza­doznak és tanulnak. Ilyen korban ugyanis már tanulhat a gyermek apróbb versikéket, hallgathat kicsiny, izgalommentes állatmeséket és ártatlan tré­fás és tanulságos, erkölcsnemesitő, értelmet fejlesztő elbeszéléseket. Külön­böző szlöjdmunkákkal kézi ügyességet sajátíthat el megfelelő vezetés mel­lett, ezek se kössék azonban a gyermeket zárt helyiséghez fölösleges mó­don. Mire a gyermek iskolába kerül, a maga körül lejátszódó dolgokról a háztartásban, a természetben, kellő tájékozottsággal birhat és eléggé fejlett kézi ügyessége lehet ahhoz, hogy az irás műveletét játszva tanulhassa meg.

A három-hatéves gyermek erkölcsi nevelésére vonatkozólag ugyan­azon elveknek kell érvényesülni, melyeket a fiatalabb gyermekre nézve kö­vetendőknek jeleztem, legfeljebb azt tehetném hozzá, hogy a gyermek ko­rának haladásával ezen elveket annyival szigorúbban kell követnünk. A szülő ne igyekezzék arra, hogy szigorával gyakoroljon fölényt gyermeke fölött és ez állandó félelemérzéssel jelenhessék csak meg apja vagy anyja szeme előtt. A szülők szigora mindig indokolt és alkalomszerű legyen, kü­lönben érezze a gyermek állandóan szülőinek szeretetét, játsszék, tréfál­kozzék a szülő gyermekével, de emellett tudja megtartani tekintélyét, anél­kül, hogy ezt különös módon csak magának követelné meg. Neveljük ugy a gyermeket, hogy tekintsen tekintélynek mindenkit, ki vele foglalkozik, de csak olyan valakit bízzunk meg a vele való foglalkozással, kinek meg van ehhez való képessége. A szülő tegye gyermekét bizalmasává, kinek fenn­tartás nélkül mindent megmond, épugy ne éreztessük a gyermekkel, hogy vele szemben titkaink vannak. Ép olyan hiba a gyermekkel szemben szi­gorral, fenyítések árán fenntartani a tekintélyt, mint ezt elveszíteni azzal, hogy a gyermek előtt is eláruljuk gyengeségeinket, ha a gyermek is észre­veheti hibáinkat, szülői mivoltunkhoz méltatlanul viselkedtünk. Az egyszer elveszített tekintélyt többé visszaszerezni nem tudjuk és a gyenge jellemű gyermek korán fog züllésnek indulni."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt:

Mivel fejlesztheti gyermeke IQ-ját?>>

Jutalmazás vagy büntetés?>>

A "boldog baba"-szindróma - (Angelman-szindróma, AS)>>

A Down-szindróma>>

A Rett-szindróma>>

A koraszülött gyerekekről>>

Gyermeknevelési naptár: óvodáskor>>