Elvárások

Még mindig semmi munka.Most már unom.Kezdek újra magamba fordulni.Ráadásul még a családi nézeteltérések is engem terhelnek.Persze nagyon szivesen meghallgatok mindenkt, de véleményt ne várjanak.Most egy picit próbálok elvonulni.Imádom a családomat, de beteges ez a közelség.Szeretném úgy élni az életem, ahogy nekem jó.Felnőtt ember vagyok, saját elképzelésekkel és olyan tervekkel, amik az én igényeimnek felelnek meg.Nem az anyáménak a bátyjáménak és sorolhatnám.Nem vagyok köteles kikérni a véleményüket.Most vettem észre, hogy mennyire meg akarják szabni az életemet.Főleg az anyám.Úgy gondolja mindnben ő a szuper és mindenkinek az ő normái szerint kellene élni.Na nem!Lassan 30 leszek és nem érdekel, hogy ki mit mond.Senki ne tervezze meg az életemet.Persze attól meghallgatom a véleményét, hiszen mindig is fontos volt, de nem kell efogadnom.(Na erről még őt is meg kell győznöm.)Ettől még ugyan úgy szeretem és fontos nekem.Tudhatná, hogy milyen önfejű és konok vagyok.Most újra túl sok minden.Át kell lépnem a megfelelni akaráson.Meg kell tanulnom, hogy elsősorban magamnak kell bizonyítanom.Eddig életemben próbáltam a családom elvárásai szerint élni.De már nem vagyok gyerek.Most dühös vagyok és lázadok.Persze csak normáls kereteken belül.Itthon vagyok és élvezem a csöndet.