A hegsérv tünetei, kezelése

A különféle sebészeti beavatkozások után a hegvonalban sérvek alakulhatnak ki. Miért alakulnak ki ezek, és milyen kezelési módok léteznek?

A hegsérvek létrejöttében számos tényező játszhat szerepet.

A nem megfelelő hasfalzárási technika, a túl szoros hasfali varratok, sebgyógyulási zavarok, sebgennyedés, műtétet követő vérszegénység és fehérjehiány mind szerepet játszhat a keletkezésében.

Mely esetekben alakul ki leggyakrabban?

Bizonyos bemetszési típusok, így pl. a leggyakrabban alkalmazott középvonali metszések, anatómiai jellegükből adódóan eleve hajlamosabbak sérv kialakulására.

A hasfal normális esetekben a következő rétegekből áll: bőr és bőralatti zsírszövet, az ún. musculoaponeoroticus réteg (a hasizmok és bőnyéik), a hashártya. A különféle bemetszések során, ezek rendszerint mind átvágásra kerülnek, és a műtétet követően különféle varratokkal állítják helyre folytonosságukat.

A hasfal tartásáért az izom-bőnye réteg felel. A középvonalban azonban izomszövet nem található, itt a középső egyenes hasizom megerősödött bőnyéje áll ellent az összes, hasat érő húzó- és szakító erőnek.

A műtét után

Műtétet követően, a gyógyulás során a szervezet nem az eredeti szöveteket építi fel a metszésvonalban, hanem egy rugalmatlan, viszonylag jó szakítószilárdságú szövetet, a hegszövetet.

A heg azonban csak max. 85-90 százalékos teherbírású az ép hasfalhoz képest, tehát optimális esetben is könnyebben gyengülhet meg. Ezért találkozik a sebész oly gyakran ezzel a kellemetlen állapottal.

A kezelést az ismételt műtét jelenti. A műtét lényege a csökkent értékű, túlnyúlt hegszövet kimetszése és a hasfal rétegek szerinti újraegyesítése.

A műtétet követően persze megint csak újabb hegszövet képződik, ezért a pontos műtéti technika és a szövetek lehető legkisebb feszülés alatti egyesítése elengedhetetlen. Joggal merülhet fel az olvasóban, hogy így megint csak egy gyengébb szövet keletkezik, nem tűnhet-e szélmalomharcnak hát a sebész munkája?

Korszerű gyógykezelés

A korszerű technika és a különféle szövetbarát anyagok elterjedése, segít a probléma megoldásában.

Napjainkban az 5 cm²-t meghaladó nagyságú hegsérvek műtétjének legfontosabb része, a hasfal hálóval való megerősítése.

A hálók 0.5-1 mm-es sűrűséggel készülnek a szervezet számára tolerálható anyagokból (pl. polipropilén), melyekbe a beültetést követően „belenő” a hegszövet, így egy erős, ellenálló heg képződik.

Aszerint, hogy a háló a hasfalban hogyan helyezkedik el, onlay és sublay technikáról lehet beszélni.

Onlay technika mellett (mely ráfektetést jelent), a hálót az összevarrt izom-bőnye réteg felé, a bőr alatti zsír alá helyezik, néhány csomós öltéssel rögzítve azt. Jó technikával ez is megfelelő eredményt ad, de a hasűri nyomás ilyenkor a háló leválasztása irányában, tehát a gyógyulás ellen dolgozik.

Ezért optimális az, amikor a háló a hashártya és az izomréteg közé kerül, mert a hasűri nyomás a kívánt helyen rögzíti, és még ellenállóbb heg tud így képződni (sublay – aláfektető technika).

Igen nagy hasfalhiány esetén a sérvkapu olyan tág lehet, hogy a direkt zárás egyszerűen technikailag nem kivitelezhető, mert a belek nem férnének el a műtét utáni – a sérv térfogatával kevesebb – hasüregben.

Fogyni kell a műtét előtt

Ez nagy kihívást jelent sebész és beteg számára egyaránt. Nagyon fontos, hogy a beteg a tervezett műtét előtt lefogyjon, és tüdejét légzőtornával erősítse a műtét utáni állapotra. A kisebb hastérfogat miatt ilyenkor a rekeszizom felfelé nyomódik műtétet követően, és ezáltal jelentősen rontja a beteg légzését. A hatás átmeneti, de nem megfelelő felkészítés esetén sok szövődmény forrása lehet.

Technikailag a hasfalhiányt vagy saját szövet felhasználásával (pl. a combizomzat bőnyéjéből vett szövettel), vagy háló beültetésével lehet áthidalni. Ilyenkor azonban speciális, és sajnos igen drága háló válik szükségessé, melynek belső felszíne teflonnal van bevonva, hogy megakadályozza a belek kitapadását.

Hálóbeültetés esetén, a betegek egy-két adag antibiotikumot kapnak a kilökődés gátlása végett. A háló rétegét egy külön nyílásból kivezetett csővel védik a keletkező sebváladéktól, így gyorsítva a beépülést.

A kórházat általában a varratszedés napján hagyhatja el a beteg, de ezt követően még 6 hét fizikai kímélet szükséges a gyógyuláshoz. A hasfalat átmenetileg haskötővel célszerű tehermentesíteni, de ennek tartós viselése nem ajánlott.

A legkorszerűbb műtéti technikát kétségkívül a laparoscopos műtét jelenti, erről – tekintve, hogy elve az összes sérvféleségnél azonos – külön cikkben számolunk be.

Tovább A sérvek legrettegettebb szövődménye

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: WEBBeteg - Dr. Sasi Szabó László, sebész