Mit kell tudni az Ebola-vírusról?
aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna frissítve:
Az Ebola-vírusok által okozott megbetegedések többnyire Afrikában fordulnak elő, a víruscsalád több törzse a világ legmagasabb halálozási rátával járó fertőzései közé tartozik. Az Ebola néhány évente jelentős járványkitörésekhez vezet, a térségbe látogatók közvetítésén keresztül pedig más kontinenseken is megjelenhet.
Az Ebola-vírus típusai
Az Ebola egymással rokon, ám jelentős különbségeket is mutató vírusfajok gyűjtőfogalma. Speciesei a Filoviridae család Mononegavirales rendjébe tarozó RNS vírusok. A jelenlegi taxonómiai besorolás szerint az Orthoebolavirus nemzetségbe tartoznak. Az egyes vírusok veszélyessége, halálozási aránya eltérő.
- Zaire-i Ebola-vírus (Orthoebolavirus zairense) - A "klasszikus" Ebola-vírus, amely 1976-ban okozott először járványt a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, ez az egyik legnagyobb halálozási arányú vírus.
- Szudáni Ebola-vírus (Orthoebolavirus sudanense)
- Tai Forest vírus (Orthoebolavirus taiense)
- Bundibugyói Ebola-vírus (Orthoebolavirus bundibugyoense)
- Reston vírus (Orthoebolavirus restonense)
- Bombali víus (Orthoebolavirus bombaliense)
Ezek közül a Reston és a Bombali Ebola-vírus emberekben nem okoz betegséget, a Tai Forest pedig mindössze egyetlen ismert emberi megbetegedést okozott.
A másik három vírus a legsúlyosabb emberi megbetegedéseket okozza. A halálozási arány a különböző járványokban jelentősen változhat: a Zaire-törzs esetében 25-90%, a szudáni törzsnél 40-60%, a Bundibugyo-törzsnél 25-50% között mozoghat. A halálozási arány eltérő azonos vírus különböző kitörései során is, befolyásolja az érintett népesség egészségi állapota és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is. Megfigyelhető, hogy az egyes vírusok első kitörése során sokszor magasabb a halálozási ráta: az 1976-os Ebola-járvány során például a 90 százalékot is elérte, majd a későbbi járványoknak már kevésbé voltak drámaiak a mutatói.
A Zaire vírus főként Közép- és Nyugat-Afrikában (Kongó, Gabon, Guinea, Nigéria, Libéria), a Szudán vírus Kelet-Afrikában (Dél-Szudán, Uganda), a Tai Forest Nyugat-Afrikában (Elefántcsontpart), a Bundibugyó Közép-Afrikában (Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része, Uganda) fordul elő.
| A Bundibugyói Ebola-járvány |
| A 2026-os kitörés a Bundibugyói Ebola-vírushoz köthető. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén és a vele szomszédos Ugandában okozott megbetegedéseket, halálos áldozatokról eddig csak előbbi területről érkezett jelentés. A Bundibugyói Ebola-vírus eddig két alkalommal, 2007-ben és 2012-ben okozott járványkitörést. A jelenlegi közép-afrikai járvány mindössze a harmadik ismert kitörés, ezért a vírust jóval kevésbé ismerjük, mint a 2014–2016-os nyugat-afrikai járványt okozó Zaire-törzset. Genetikai vizsgálatok alapján a 2026-os járvány egy új állatról emberre történő átterjedési eseményhez köthető, és nem egy korábbi emberi fertőzési lánc fennmaradásának következménye. A vírus ritkasága és a diagnosztikai nehézségek miatt a kitörés kezdeti felismerése késlekedett, ez az ami hozzájárulhatott a terjedéséhez. A WHO adatai szerint a 2026-os járvány halálozási aránya aktuálisan 20 százalék körül alakul, ami alacsonyabb a korábbi kitörések mutatóinál (32, illetve 55 százalék). Az érintett területen kívül a jelenlegi járvány még nem okozott megbetegedést. A járványügyi szakemberek szerint Európában a vírus megjelenésének valószínűsége csekély. A Bundibugyo vírust azután fedezték fel, amikor a 2007 novemberében kitört ugandai járvány során a tesztelt vérminták minden ismert vírustörzsre negatív eredményt hoztak, viszont a széles spektrumú vírusteszt pozitív lett. Ezt követően szekvenálták a vírus genetikai kódját, és kiderült, hogy 32 százalékban eltér az addig ismert 4 ebolavírusétól. A Bundibugyo-törzs ugyanazokat a tüneteket okozza, mint más Ebola-vírusok: kezdetben láz, gyengeség, fejfájás, izomfájdalom jelentkezik, majd hányás, hasmenés, súlyos esetekben vérzések és többszervi elégtelenség alakulhat ki. Jelenleg nincs engedélyezett vakcina vagy célzott antivirális kezelés a Bundibugyo-törzs ellen, ugyanakkor több kísérleti vakcina és monoklonális antitest fejlesztése folyamatban van. A korábban kifejlesztett Ebola-vakcinák elsősorban a Zaire-törzs ellen nyújtanak védelmet, így a védekezés alapját jelenleg a korai felismerés, az izoláció, a kontaktkutatás és a támogató kezelés (folyadékpótlás, oxigénterápia, intenzív megfigyelés) jelenti. |
Hogyan terjed az Ebola-vírus?
A vírus embereket, valamint emlősöket (főként majmokat, sertéseket) képes megbetegíteni. A denevérek lehetséges gazdaállat szerepét felveti az a tény, hogy bennük tünetmentesen szaporodik a vírus. Állatról emberre vadászat, valamint a csimpánzok élelemszerzés céljából történő leölése kapcsán terjedhet.
Emberről emberre vér és egyéb testnedvek közvetlen kontaktusával, illetve szennyezett tárgyakkal (pl. tű) történő sérülésekkel terjedhet. A halottakkal történő rituális kontaktus is jelentős expozíciónak számít. Mivel a vírus szoros érintkezéssel terjed (például izzadsággal, vérrel, széklettel vagy hányadékkal) , ezért a betegek ellátói, a családtagok és az egészségügyi dolgozók különösen nagy kockázatnak vannak kitéve.
Mivel a vírus a levegőben nem terjed, ezért önmagában a fertőzött személlyel egy légtérben tartózkodás nem okoz fertőzést. Az Ebola ezért kevésbé fertőzőképes, mint az influenzavírusok vagy a koronavírus, az eddigi változatok nem okoztak még globális pandémiát. Szúnyogcsípéssel nem terjed.
Az Ebola-vírus fertőzőképessége a lappangási idő alatt mérsékelt, bár lehetséges. A lappangási idő alatt a fertőzött személyeket ezért nem tekintik fertőzőnek, a vírus terjedése rendszerint a tünetek megjelenésével kezdődik, és a betegség előrehaladtával fokozódik. A vírus terjedésének a kockázata a tünetek fellépésével ugrásszerűen megnő, a tünetek súlyossága és a fertőzőképesség arányos egymással. Az Ebola-vírus RNS-e a spermában hónapokig, esetenként egy évnél tovább is kimutatható lehet, és a gyógyulás után is átvihető szexuális úton. Fertőzött várandós nő magzata ugyancsak fertőződhet.
Melyek az Ebola-fertőzés tünetei?
Az Ebola-fertőzés lappangási ideje 2 és 21 nap között van, leggyakrabban 8-10 nap.
A megbetegedés (Ebola Vírus Betegség, angol megfelelője alapján EVD) influenzaszerű tünetekkel - fejfájás, láz, izom- és ízületi fájdalom, levertség, hányás, étvágytalanság, megnagyobbodott nyirokcsomók - kezdődik. Hasi fájdalom, hasmenés szintén előfordul. A láz, hányás, hasmenés miatt magas a kiszáradás veszélye. A légúti tünetek mellkasi fájdalomból, nehézlégzésből, nehezített nyelésből, köhögésből, torokfájásból állnak. Gyakori a kötőhártya-gyulladás is.
A betegség első hetében (jellemzően az ötödik nap körül) maculopapulosus kiütések jelentkeznek, főként a törzsön, de ezek nem minden betegnél alakulnak ki. Ebben az időszakban gyakran figyelhető meg sárgaság is.
Az összes eset mintegy harmadában vérzéses tünetek megjelenésével folytatódik a betegség: nyálkahártya bevérzések, vérhányás, véres széklet, bőrvérzések. Központi idegrendszeri szövődményként delírium, kóma, görcsök jelentkezhetnek. A betegség második hetében sokkos állapot, DIC (a szervezet véralvadási rendszerének végzetes felborulása) és sokszervi elégtelenség jöhet létre. A halál általában a 6-16. nap között következik be. Gyerekeknél, gyenge immunrendszerrel élőknél a betegség lefolyása gyorsabb.
A lázas állapot általában egy hétig tart, nem fatális esetekben ekkor kezdődik meg a lassú javulás, mely hetekig tarthat. A gyógyulás fázisában is alakulhatnak ki komplikációk, mint a vándorló ízületi fájdalom, egyoldali látáskárosodás, fültőmirigy gyulladás, heregyulladás, hallásvesztés. A gyógyult betegekben akár évekig is fennmaradhat krónikus fáradtság, ízületi panaszok, látás- és halláscsökkenés, neurológiai panaszok, valamint számolni kell a negatív pszichés hatások hosszú távú hatásaival is.
Laboratóriumi eltérések kezdetben a fehérvérsejtszám csökkenés, később növekedés. Gyakori az emelkedett májenzimek jelenléte, később a DIC laboratóriumi jelei alakulhatnak ki.
Hogyan diagnosztizálható?
Mivel az Ebola-fertőzés erősen helyi járványkitörésekhez kötődik és elsősorban szoros kontaktus útján terjed, ez Ebola-vírusok kóroki szerepére az érintett területekhez kapcsolódó és betegekkel kontaktusba kerülő személyeknél érdemes gondolni.
A diagnózis megállapítása a korai időszakban, azaz pár nappal az első tünetek megjelenését követően, PCR vizsgálattal, specifikus IgM kimutatásával (melyek a tünetek kialakulása után két nappal már megjelenhetnek, és 1-6 hónapig fennállhatnak), vírusizolálással, valamint antigén kimutatással (szérumból, de akár szövetfelülúszóból, vizeletből és torokmosóból is) történhet. A diagnózis alapját PCR-vizsgálat jelenti. A szerológiai vizsgálatok (IgM, IgG) inkább a későbbi fázisban vagy retrospektív diagnosztikai célra használhatók: IgM és IgG ellenanyagok kimutatása igazolhatja a diagnózist. Ilyen esetekben savópárra is szükség van. Az IgG típusú ellenanyag a fertőzést követő 6-18. napon jelentkezik és évekig perzisztálhat. Elhunyt személyből történő vizsgálatra immunhisztokémia, PCR valamint vírusizolálás használható.
Hogyan kezelhető a megbetegedés?
A legveszélyesebb, Zaire-i Ebola-vírus ellen az elmúlt években sikeresen fejlesztettek ki két, hatékonynak bizonyult monoklonális antitest-kezelést (Inmazeb, Ebanga), amelyek jelentősen javították a túlélést. A Szudáni és Bundibugyói vírus ellen még nem áll rendelkezésre ilyen terápia.
A kezelésben fontos a minél korábban megkezdett ellátás, ami a folyadék és elektrolit egyensúly, az oxigén szaturáció és vérnyomás fenntartásából, valamint a szövődmények (pl. DIC, sokszervi elégtelenség) kezeléséből áll.
Megelőzés és járványügyi intézkedések
A Zaire-i Ebola-vírus ellen rendelkezésre áll oltóanyag. Járványkitörések során a betegek közvetlen környezete (beleértve az egészségügyi dolgozókat), valamint az elsődleges kontaktokkal kapcsolatban álló személyek kapják meg. Ezzel a módszerrel jóval eredményesebbnek bizonyult a legutóbbi kitörések megfékezése, mint a korábbi járványok esetén.
A Szudáni és Bundibugyói vírus ellen nincs hatékony és engedélyezett vakcina.
A járvány által érintett területen tartózkodóknak, illetve betegekkel érintkező személyeknek a testnedvekkel történő közvetlen kontaktust kell fokozottan kerülniük. Amennyiben ez elkerülhetetlen, egyéni védőfelszerelést alkalmazása (gumikesztyű, maszk, szemüveg) szükséges. Kerülni kell az állatokkal való kontaktust is. Gyakori kézfertőtlenítés javasolt.
Szükséges óvintézkedések egészségügyi dolgozóknak
Valamennyi filovírus, így az Ebola-vírusok is BSL-4 szintű kórokozók, azaz az egészségügyi és laboratóriumi személyzet nagy fertőzési kockázatnak van kitéve a velük való munka során, ezért megfelelő óvintézkedéseket kell betartani.
Szükséges a beteg izolációja. A beteget ellátó és a diagnosztikus mintákkal dolgozó személyzet viseljen egyszer használatos védőruházatot. A vírus átvitele nagymértékben csökkenthető a kontaktus kerülésével, a betegek izolálásával, a kontaktus elleni védőeszközök, az aeroszolképződéssel járó beavatkozások során alkalmazott fokozott légzésvédelem használatával, továbbá specifikus óvintézkedések betartásával.
Ez is érdekelheti A Föld 12 leghalálosabb vírusa
Szerző: Dr. Pék Tamás, infektológus - WEBBeteg
Aktualizáláshoz felhasznált források: WHO, CDC
