Viselkedési problémák: a feleselő gyerek

Mindannyian látunk és hallunk olyan szülőket az utcán és játszótéren, hogy egyebet se tesznek, mint parancsolnak. Azonban a gyermek nem egy gép, amit ide-oda kapcsolgathatnak, s egy idő után jogos ellenállásba fognak a szülők ütközni.

Életkortól függ, hogy a feleselést hogyan kezeljük. 3 éves kor körül természetes, ha egy kicsi mindenre azt mondja, hogy nem! Ez a hírhedt dackorszak.

A nem! azt jelenti, hogy "magyarázd meg, mért kell ezt így csinálnom!" Nem azt jelenti, hogy ellenáll a nevelésnek, hanem azt, hogy kezdi megtanulni, hogy nem gépiesen engedelmeskedik, hanem keresi a dolgok közötti ok-okozati viszonyt.

Tekintsük az ellenállását fel nem tett kérdésnek, és magyarázzuk meg, hogy miért kérjük, amit kérünk. Ne terjengősen, hanem játékosan, sok humorral, de határozottan és következetesen.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Ha a gyerek ennek ellenére egyre több nemet kiabál, azt jelzi, még nem tanultuk meg kezelni a gyerekünket. Még nem igazodunk el a kimondott és a ki nem mondott jelzéseiben. Ebből következik, hogy ő se érthet meg bennünket.

Soha ne tekintsük elvetemedett gonosznak pusztán azért, mert kitartóan nemet mond, hanem gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken.

Az is fontos, hogy mi se mondjuk reflex-szerűen azt valamire, hogy nem. Csak akkor, ha az, amiről szó van, ami kérdéses, az tényleg lehetetlen. Ehhez azonban a gépies reagálás helyett meg kell tanulnunk a felelősségteljes gondolkodást, ahol a kimondott szónak hitele van.

A feleselő gyerek gyakran felnagyítja a szülők hiányosságait. Gondolkodjunk el ezen. Gyakran a feleselés egyfajta próbálkozás arra, hogy vitatkozzék valamin, hogy igazát és erejét próbálgassa. Előfordulhat még az is, hogy igaza van.

A feleselést le lehet gyűrni kitartással, és odafigyeléssel!

A gépiesen, kitartóan feleselő gyerek esetében bevált megoldás, ha világosan megmondjuk a vitatott dologgal kapcsolatos véleményünket, és egyben megkérjük, hogy jöjjön velünk és kezdjünk bele valami másba, valami érdekesbe.

Ha nem jön, mi akkor is kezdjünk bele. Meglátják, hamarosan ő is ott terem. Ilyenkor a végén dicsérjük meg, és ne hánytorgassuk a konfliktust kiváltó okokat, mert akkor újra kezdődik az egész előről.

Ha megtanulja, hogy a vitában nem legyőzni kell a másikat, hanem meggyőzni, ha látja, hogy létezhetnek egymástól eltérő vélemények is, akkor a feleselés is megszűnik. Ám ehhez az kell, hogy ennek belátására a szülők is képesek legyenek!

(Kazimir Ágnes, gyermekpszichológus)