Szívpanaszok vagy csak szorongás?
Tisztelt Doktor Úr/Nő! 31 éves férfi vagyok, nem dohányzom, nem vagyok túlsúlyos. 18 éves koromig rendszeresen sportoltam, azóta inkább hobbi szinten sportolok, néha gyakrabban, néha kevésbé gyakran. Viszonylag nagy stresszként élem meg a munkámat és nagyjából fél éve szorító fejfájás tört rám (soha nem voltam fejfájós előtte). Pár hét után elmentem vérnyomást méretni és 168/90 körüli értéket mértek reggel. Eléggé elkezdtem aggódni, amiatt, hogy nehogy a stressz miatt esetleg valami komolyabb bajt szedjek össze, aminek hatására eléggé szorongó lettem az elmúlt fél évben. Figyeltem a testem apró jeleire, ha valami zsibbadt vagy fájt, akkor rögtön rosszra gondoltam. Ennek következtében mondanom sem kell, hogy gyakran éreztem zsibbadást vagy fájdalmat különböző helyeken. Ez időszak alatt volt néhány pánikrohamom is (korábban nem volt), úgyhogy sokáig féltem attól, hogy esetleg szívrohamom lehet. 1-2 hónapon belül elég alaposan kivizsgáltak, EKG kimutatta a magas vérnyomást, de egyébként szívultrahang rendben (az egyik szívbillentyűm nem tökéletes, de ez régen is így volt és soha semmilyen panaszt nem okozott), a neurológus szerint alapvetően minden rendben van, az pedig szerinte lelki eredetű, hogy ilyen sokféle helyen érzek ennyi mindent. A fejfájás miatt végzett koponya MR is csak egy apró fehér foltot illetve krónikus arcüreggyulladást talált, aminek a szakemberek szerint nincs jelentősége (azóta volt újabb MR vizsgálat az arcüreggyulladás miatt, a fehér folt változatlan, arcüreggyulladás eltűnt). A magas vérnyomás diagnosztizálása óta rendszeresen, heti 3-5-ször sportolok. Az életmódomon is változtattam és napi fél Nebivolol mellett estefele nagyjából 125 és 140 közt szokott lenni a vérnyomásom attól függően, hogy épp, mennyire volt feszült napom. Kb 2 hónapja járok pszichológushoz a szorongás és a rossz gondolatok miatt és megtanultam nem komolyan venni a testi jelek nagy részét. Egyedül az aggaszt, hogy nagyjából 1 hónapja rendszeresen érzek erős mellkasi szorítást középtájt, illetve emellett néha a nyakam bal oldalán, gyakrabban a bal felkarom belső és külső részén tapasztalok enyhe izomlázhoz hasonló fájdalmat. A bal karom ezen felül rendkívül könnyen elzsibbad és néha valamennyivel érzéketlenebbnek érzem, mint a jobbat. A mellkasi szorítást illetően nem látok egyértelmű összefüggést szituációk közt, például intenzív sport hatására néha minimálisan érzem, de többnyire nem, ami számomra egyértelműen azt jelenti, hogy nem szív eredetű az oka, cserébe viszont olyan helyzetekben is érzem, amilyenekben korábban soha nem szorongtam, így azt sem tudom mondani, hogy egyértelműen pszichés oka van. Tudom, hogy mind a mellkasi szorításnak, mind a bal felkari tüneteknek sok oka lehet (pl ülőmunkát végzek, ezért akár a rossz tartás is szerepet játszhat, egy korábbi vállficam miatt pedig a bal vállam tavaly kétszer is kimozdult a helyéről), ezért az érdekelne, hogy a fenti információk fényében, mennyire tartja reálisnak, hogy főleg a mellkasi illetve bar felkar panaszokat valamilyen szív-és érrendszeri probléma okozza? Ha nem múlnak a panaszok, Ön szerint mikor lehet érdemes megismételni egy kardiológiai vizsgálatot? A legvalószínűbb magyarázat nyilván a pszichés ok, de az mindenképpen aggasztó számomra, hogy ilyen sokáig még sosem éreztem zsibbadást vagy fájdalmat ugyanazon a helyeken, inkább a vándorlás volt jellemző a különböző testrészek közt. A panaszok jellege pedig elég jellemzőek a szívproblémáknál tapasztalható tünetek egy részére. Válaszát előre is köszönöm, Balázs
Dr. Molnár Dóra válasza szívbetegség? témában
Kedves Kérdező! Nagyon jó hír, hogy az intenzív sport lényegében panasz nélkül megy, komolyabb szívbetegség esetén ez nem volna megvalósítható. Valóban pszichés eredetűnek tűnik az Ön összetett panaszrendszere., De! B vitamin hiány is okozhat neurológiai tüneteket- zsibbadások, fájdalmak - ezért meg lehet próbálni egy recept nélkül kapható komplex B vitamin készítményből alkalmazási előírás szerint egy kúrát beszedni a tünetek enyhítésére. A stressz kezelésről érdemes lenne konzultálni egy pszichológussal. Jobbulást kívánok! Tisztelettel: Dr. Molnár Dóra
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
