Gyermeki elutasítás
Kedves Doktor/nő!
Lányom 3, 5 éves. A nagymamája születésétől kezdve szokott rá vigyázni. Szeptemberben kezdődtek a problémák, amikor elkezdett oviba járni. Teljes mértékben elutasítja a nagymamát. Hozzá sem érhet, hozzá sem szólhat, amikor otthagyjuk a nagymamánál (ritka eset), AKKORIS NAGYON UNDOK VELE. Üti veri (amúgy békés kislány). Ha hozzáér a mama, akkor azonnal elkezdi a saját fejét ütni, vagy letörli a simogatást. Én hordom az oviba. Volt egy rövid időszak, amikor nem csinálta, de most újra kezdte, még erőteljesebben.
Nem tudom mit tegyünk vele, hogyan tudnánk megbékíteni, vagy kezelni ezt a helyzetet.
Kérem segítsen!
Zita
Dr. Csuth Ágnes válasza viselkedés témában
Kedves Levélíró! A leírtak alapján azt gondolom, a kislányának nem a nagymama személyével van a problémája. Elképzelhető, hogy a benne rejlő indulatokat, agressziót ott próbálja levezeti, ahol lehet. Mi az, ami a kislányát feszültté teheti?, Hogyan van ő az óvodában? Szeret járni? Milyen a kapcsolata az óvodás társaival? Hiszen az agresszív megnyilvánulásai az óvodába járás megkezdésével jelentkeztek. Fontos volna kideríteni, mi áll az indulatainak a hátterében. Az „összebékítés” első lépéseként beszélgessenek a kislánnyal a nagymamáról. Kérdezzék meg, mi minden van az ő fejében a nagymamával kapcsolatban, és mesélhetnek neki kedves történeteket a nagymamáról. A bábozás, különösen bábozás a nagymamával, vagy bármilyen más tevékenység, ahol ki tudja élni az indulatait, hatásosak lehetnek, és akkor nem a nagymamán csapódik mindez.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
