Van még esély a normális életre?

Üdvözlöm! Kérdésem a pszichés állapotomra, illetve a kilátásaimra irányul. 18 éves korom óta szociális fóbiával, szorongással küzdök. Pánik rohamaim is voltak, ám mindet megtanultam kezelni, pánik jellegű rohamaim már jó ideje nincsenek. A szociális fóbiából is sikerült már többször kilábalnom, ám valahányszor egy trauma ér, újra bezárkózom és kezdődik előröl az egész. Sajnos elég nehéz gyermekkorom volt, 7 éves voltam, mikor elváltak a szüleim és onnantól kezdve egy zárkózott gyerek voltam. Egyre inkább elhúzódtam, abba hagytam a hobbikat, sportokat, amiket csináltam. A tinédzser éveim sem voltak könnyebbek. Anyukám akkori élettársa folyamatos rettegésben tartott és sajnos vert is. Az akkori párkapcsolatomban is ezek a dolgok voltak jelen, majd hosszú időn át fenyegettek zaklattak. Sajnos ez csak egy töredéke a történetemnek, de nem kívánom túl hosszúra nyújtani ezt az "üzenetet." Erős embernek tartom magam, mert mindenen sikerült túl lépnem, újra és újra felépítenem magam. Ám néha nagyon nehéz. Nincs igazán támaszom ebben. A vőlegényem mellettem áll ugyan, a párkapcsolatunk ideális, ám őt is elszomorítja, mikor azt látja rajtam, hogy elhagyom magam és nehézségeim vannak. A szociális készségeken, beilleszkedésen még javítanom kell. Olykor nehezemre esik nagyobb társaságban enni, vagy megnyilvánulni, nem érzem jól magam, ha a figyelem középpontjában vagyok, vagy valaki túl sok kérdést intéz felém. Nehezen tudok megbízni és kapcsolatot kialakítani más emberekkel, de igyekszem mindig előítéletektől mentesen közelíteni, vagy közelebb engedni magamhoz az embereket. Nagyon szeretném ha teljesen felszabadulhatnék és rendbe jönnék, hiszen a család alapítás is egyre aktuálisabb témává fog válni (24 évesen) és szeretnék mindent jól csinálni. Mivel nekem nem volt túl, derűs a gyerekkorom, én mindenképpen szeretném magam a legjobb formába hozni, hogy a jövőben a gyermekeimnek mindent megadhassak. Kérdésem az, hogy vajon nagyon nehéz lesz ezt a célt elérni? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom, vagy megoldhatom önerőből is? Válaszát előre is hálásan köszönöm! Üdvözlettel.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szociális fóbia témában

Tisztelt Kérdező, Azt olvasom a soraiból, hogy joggal számíthat a belső erőforrásaira, ezek sokszor segítették már túljutni a nehézségeken. Ha mégis kollégához fordul, arra számíthat, hogy kap új szempontokat, eszközöket, értelmezéseket, melyeket szintén felhasználhat a mielőbbi gyógyuláshoz. Üdvözlettel.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2017. január 22.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Szociális fóbia
Üdvözlöm! Nekem olyan problémám van, hogy körülbelül másfél éve észrevettem magamon, hogy rettenetesen szorongok társaságban, illetve elég csak egy idegen...
Depresszió
Kedved Doktornő! 22 éves egyetemista fiú vagyok, már régóta gondolkozom rajta, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellen fordulnom panaszaimmal....
Hideg verejtékezés, zavartság
Tisztelt Webbeteg! 25 éves férfi vagyok és bizonyos időszakonként, helytől és tevékenységtől függetlenül elkezdek izzadni és zavarodottá válok, csökken a...
Kommunikációs probléma
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Gyerekkorom óta és sajnos azóta is nagyon nagy gondom, hogy szóban nem tudok kommunikálni . Első sorban azt veszem mindig észre, hogy...
Elkerülő magatartás
Tisztelt Doktornő! A háziorvos nemrég beutalót adott kerülő magatartás, szorongás diaggal a pszihiátriára. Az a helyzet, hogy gyakran érzek szorongást,...
Szorongásos zavarok
Jó napot! Érdeklődnék, hogy tapasztalatai alapján szociális szorongásos zavarok, hogyan hozhatóak rendbe tartósan? Sok helyen azt olvasom, hogy egy...