Szociális fóbia ellen megoldás?

Üdvözlöm! 21 éves vagyok, 5 éve kezdődtek a problémáim, akkor mint közép súlyos depressziós lettem kezelve. Azóta ugyan javult a helyzet, rengeteget fogytam, újra elkezdtem suliba járni, de a probléma gyökere úgy érzem megmaradt, egyszerűen félek az emberektől. Tavaly elmentem újra a pszichiátriára, akkor azt hittem hogy Asperger szindrómám van, minden tünetem illett rá, a doki viszont szociális fóbiát diagnosztizált. Igazából ezután nagyon sokáig még mindig azt hittem hogy Aspergeres vagyok, egészen addig amíg interneten meg nem ismertem egy konkrétan autista lányt, több hónapig beszélgettünk, és bár rendkívül hasonlítottunk ezekben a dolgokban, ő még is teljesen mástól félt mint én. Nálam igazából abban nyilvánul meg az egész hogy nem bírok beszélgetni, egyáltalán nem tudok beszélgetést kezdeményezni. Úgy érzem olyan vagyok mint egy ketrecbe zárt állat. Olyan osztálytársamtól is tartok akit évek óta ismerek. Alapból utcán kisebb csoportoktól is elég komolyan megijedek, legtöbbször még el is kerülöm őket. (Pl pár tizenéves gyerek) Alapból pedig viszonylag nagy darab vagyok, és meg tudom magam fizikailag védeni, még is megvan ez a berögzülés. Ebből következik hogy ismerkedni sem tudok, teljes képtelenség próbáltam, de utólag inkább vergődésnek tűnik az egész, így tehát párkapcsolat nincs, lévén nekem kéne kezdeményezni, de még a vasúton jegyet has görccsel kérem ki.Igazán barátaim sincsenek, csak ismerőseim. És mivel nincs barátom normális, nem is nagyon tudok közösségbe menni, egyedül egyszerűen nem megy. Munkám is valószínűleg ezen okból nincs, -legalább több időt tudok tanulásra fordítani- egyszerűen amikor lett volna rá alkalmam hogy legyen, az utolsó pillanatban megijedtem. Önbizalmam nulla, utálom ha bámulnak engem, nem szeretek szem előtt lenni, nem szeretek feltűnősködni. Van nagyon kevés ember, akik közelében nem igazán érzem ilyen szorongásba magam: anyukám, egy-két ismerősöm... Szeretnék továbbtanulni még, van rá egy kis esélyem hogy legyen normális szakmám, de így hogy képtelen vagyok kommunikálni kicsit fölöslegesnek érzem az egészet, egyáltalán nem látom hogy haladnék. Jobb híján az interneten élem az életem nagyját, de olyan érzésem van hogy itt sem kíváncsi rám senki. Régen egyébként Depresszió kezelése előtt voltam 14-15 évesen a vadasparkban, de ott is úgy hogy nem mertem ott aludni, és bár utólag lehet hogy hülyeséget csináltam, de nem is igazán akartam ott lenni, így nem mondtam igazat, egyszerűen túl akartam lenni rajta mert akkor is nyomás volt az egész. Akkor nem állapítottak meg semmit. Jelenleg azon gondolkozom hogy megérné-e újra lemenni a pszichiátriára, van-e valami normális kezelés rá, vagy fölösleges minden!? Hallottam terápiás módszerekről is, de nincs rá pénzem sajnos.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szociális fóbia témában

Tisztelt Kérdező,

A leírt tünetek leginkább szociális fóbiának felelnek meg. Írtam a egy cikket a honlapomon, /, talán érdemes volna elolvasnia. Itt terápiás javaslatok is szerepelnek. Az állami ellátás keretében a területi Ideggondozóhoz tud fordulni. Ott elmondják, hogy milyen lehetőségeket tudnak felajánlani. A gyógyszeres kezelés mellett valamilyen egyéni-, vagy csoportos pszichoterápiás lehetőség is hasznos volna.

Üdvözlettel:

Dr. Pálvölgyi Rita

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2016. október 09., 17:46; Megválaszolva: 2016. október 11., 09:23
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
elkerülő magatartás
Tisztelt Doktornő! A háziorvos nemrég beutalót adott kerülő magatartás, szorongás diaggal a pszihiátriára. Az a helyzet, hogy gyakran érzek...
Szorongásos zavarok
Jó napot! Érdeklődnék, hogy tapasztalatai alapján szociális szorongásos zavarok, hogyan hozhatóak rendbe tartósan? Sok helyen azt olvasom, hogy...
Kilátástalan helyzet
Tisztelt Doktornő! Azzal a problemaval fordulnék önhöz, hogy mar lassacskán 2eve olyan problémával kuzdok ami megnehezíti a...
Ezeket a gátlásaimat hogyan...
Tisztelt Doktornő! A segítségét szeretném kérni mert sajnos már 4 éve több problémával is szembe kell néznem nap mint nap és ezek a problémák...
Van még esély a normális életre?
Üdvözlöm! Kérdésem a pszichés állapotomra, illetve a kilátásaimra irányul. 18 éves korom óta szociális fóbiával, szorongással küzdök....