Stockholm-szindróma?

Tisztelt Doktornő! Nem saját, hanem egy hozzátartozóm ügyében keresem fel! A nővérem (Diána, 39 éves) kilátástalan helyzetben van. Egészen 2012-ig, élettársi kapcsolatban élt (10 évig) . Az élettársa (6 évvel fiatalabb) hol dolgozott, hol nem, igazából mindig a testvéremnek volt állandó munkája! A kapcsolat ideje alatt felépítettek egy kis házat, illetve családot alapítottak. Két gyermekük született Tomika (7) és Bogi (4) . Az élettársa 2012-ben közölte vele, hogy Ő már mást szeret rövid időre el is költözött.Ebben a rövid időben az Édesanyám segítségével a ház a gyerekek nevére lett íratva.Ez utóbbi azért fontos, mert amikor az élettárs ezt megtudta, (hogy ki lett "semmizve") őrjöngött. Majd visszakönyörögte magát Diánához.De a szeretőjét ugyanúgy megtartotta! Úgy volt, hogy megoldást keresnek a problémára! Ennek több, mint 3 éve! Az "élettárs" még mindig ott van, teljes mértékben lealázza és kiszolgáltatja magát a nővéremmel! A nagyobbik gyereket az anyja ellen hangolja állandóan. A volt anyós is a szomszédban lakik, gyűlölik Diát! Istenítik a szeretőt! A nővérem reggeltől- estig dolgozik, ellátja a gyerekeket és úgy gondolja, hogy Ő neki ebből már nincs kiút! Lefogyott teljesen és csak nyugtatóval alszik! Nem veszi fel nekünk a telefont a béke érdekében, elvagyunk mindennek mondva! Nagyon aggódunk érte, de még a segítségünket sem kéri! Persze nehezen tudnánk segíteni, mert ráadásul 100 km-re lakunk egymástól! Mi úgy gondoljuk, hogy amíg Ő nem látja be, hogy ezen akár változtatni is tudna, addig mi sem szólhatunk bele az életébe.Voltak már szakembernél ennek ellenére, az élettárs nem változtatott ezen a helyzeten és nem lépett ki az életükből! Nagyon aggódunk attól tartunk, hogy komoly egészségügyi problémája lehet ebből a helyzetből! Válaszát előre is köszönöm!

Dr. Pálvölgyi Rita válasza párkapcsolati problémák témában

Tisztelt Kérdező,

Valóban nem tudnak mást tenni, mint hogy biztosítják a nővérét arról, hogy számíthat az Önök segítségére, ha úgy alakul az élete. Gyakran tapasztaljuk, hogy valaki képtelen megszüntetni egy párkapcsolatot, miközben a józan megfontolás ezt indokolná. Persze ez a helyzet változhat, nem szabad lemondani erről a lehetőségről sem. Ezt egyébként nem tekinthetjük Stockholm szindrómának, talán inkább társfüggőségnek.

Üdvözlettel:

DR. Pálvölgyi Rita

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2016. február 21., 17:14 ;Megválaszolva: 2016. február 21., 18:14
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Mi történt a férjemmel?
30 éve mintaházasságban élek a férjemmel. 2 egészséges, szép, okos felnőtt gyermekünk van. Anyagi helyzetünk kiegyensúlyozott. A házasságunk...
Mi Tévő legyek?
Kedves Doktornő! a következő problémám lenne: Párom 3, 5 év együtt lakás után jun.2.án elköltözött Tőlem (menekült, mert egyik napról a...
Kapuzárás
Férjem 49 éves és a kapuzárási pánik valamennyi külső tünetét produkálja: másképp öltözik, sportolni kezdett, sportautót akar vásárolni...
Meddig érdemes egy kapcsolatban élni?...
Tisztelt Doktornő/Úr! Három éve ismerkedtem meg jelenlegi párommal. 2, 5 éve költöztem hozzá, mivel még két kiskorú gyermeke volt (ikrek- fiú...
Faxiprol 75
Doktornő 3 évig szedtem Citalopram 20 gyogyszert pánikra.Háziorvosnak jeleztem év elején már nem annyira hatásos,így megemeltük 30 mg ra amitől...