anya a fiára telepszik?

Kedves Doktornő! Egy három éves problémával fordulok Önhöz, már nem tudom, mit tegyek. 4 éve ismertem meg a férjemet, akihez odaköltözött az anyja még megismerkedésünk előtt, mondván, hogy minek vegyen ki lakást, ellesznek ők ketten ebben a szobában, ha időnként Pestre utazik vigyázni a sógorom gyerekeire. Amikor megvolt az esküvőnk (3 éve) , érzelmi zsarolással (mosoly mögé rejtve) kicsikarta, hogy ott maradjon nálunk, ne kelljen elmennie, mert ő csak akkor van itt, "amikor" nem kell vigyázni a sógorom gyerekeire, magyarul minden délután-este. Na most, én megkínozva éreztem magam, mert egyetlen szobánk van, és anyósom minden este (néhány kivétellel) nálunk aludt, meg minden. Úgy érzem, mint nő, mint feleség, mint ember, meg lettem alázva, rettenetes fájdalom van bennem, nem tudom, mit tegyek, a férjemet nagyon szeretem, de ő aligha érzi, min mentem át. Hogy nem nézhetünk filmet, amit akarunk, nem szexelhetünk, amikor akarunk (és persze erre mindig figyelni kellett, és emiatt volt, hogy 3 hétig nem voltunk együtt) . Csakhogy kitartottam. Hittem abban, hogy "ha elköltözünk", már úgyse jöhet utánunk, megbeszéltük a férjemmel. Viszont csodák csodájára egyedül tudtunk maradni, és hát mostmár babát várunk. De még itt kell maradnunk. Anyósom most ugyan a sógoroméknál "lakik" (mondtam a férjemnek, minek nálunk van az egy szobában, mikor nem is a mi gyerekeinkre vigyáz, hanem ott, ahol van 4 darab szoba! ) Viszont anyósom lelki beteg azóta, amióta babát várok, most beteg lett, és az én férjemet hajkurássza, hogy kísérgesse a kórházba, akár reggel hatkor is. Én rettegek, hogy a kórházból összeszed valamit, és a babámnak baja lesz. Úgy érzem, semmi baja, csak egyszerűen sajnáltatja magát, és mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet. Doktornő, én már nem tudom, hova forduljak, nekem senkim nincs, aki segítsen! rettenetesen kétségbe vagyok esve, mi lesz így, mit tegyek, hogy ne ártsak a babámnak az idegeskedéssel, úgy érzem, nem normális ez a helyzet, és hogy a férjemmel kettesben akarom nevelni a gyermekünket, anélkül, hogy bárki ráncigálná a férjemet, és kockára tenné a babám életét. Valahogy úgy érzem, hogy azért maradt itt nálunk, hogy "megakadályozhassa" a mi szexuális kapcsolatunkat, ez az érzés gyötör 3 éve. Már nagyon megkeserítették ezek a dolgok a bizalmunkat egymás iránt, de én hiszek a férjemben, nagyon szeretem és nem akarom bántani, de ez az élet élhetetlen! Anyósom először úgy tett, "örül"az albérlet ötletének, de már csak hajtogatja, hogy tudja ő, hogy neki is kéne külön valami, de ekkor mindig depressziósan lehajtja a fejét és csak búbánatosan, betegeskedve "zsarolja" a férjemet (és a sógoromat! ) , hogy vele foglalkozzanak. Doktornő, Ön szerint én már paranoiás vagyok? Mert én már erre is gondoltam. HOgy talán pihennem kéne 2 hónapig valahol máshol (csak nem tudom, hol, mert még dolgozom) és nem gondolni senkire a picin kívül. Tudna tanácsolni valamit, mit tehetnék? Kitettem a kisbabám holmiját a szekrényekre, polcokra, hogy mindenki lássa itthon, hogy mostmár van valaki, aki itt fog lakni, hogy mindenkiben tudatosuljon, hogy az én kisbabám lényegesebb mindenkinél (nekem legalábbis) , de néha ez sem nyugtat meg eléggé, és emiatt is borzalmasan tanácstalan vagyok. Kérem, tanácsoljon valamit! Nincs kihez fordulnom, nincs aki segítsen, nagyon félek! Köszönettel, egy 16 hetes kismama

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Pálvölgyi Rita válasza leválási probléma témában

Tisztelt Kérdező,

Én nem látok semmiféle paranoiát a helyzet megítélésében. Anyósa egészen biztosan egy olyan anya, aki nagyon nehezen engedi el a fiait, talán elsősorban az Ön férjét. Ebben a helyzetben a férje az, aki a legeredményesebben fel tudna lépni. Ehhez azonban képesnek kell lennie arra, hogy az anyukája törekvéseit háttérbe szorítsa. Ez pedig sokszor nem könnyű feladat. Ezt mutatja az is, hogy most itt tartanak...

Attól azt hiszem nem kéne tartania, hogy a babájára bármilyen kockázatot jelent, ha a férje bemegy anyjával a kórházba. Az Önök kapcsolatát, és - feltételezem, - férjével mindkettőjük pszichés állapotát megterheli ez a helyzet.

El lehetne menni esetleg párterapeutához, és vele megpróbálni előbbre lépni a helyzetben. Hiszen ez a baba születésével még nagyobb problémává válhat.

Üdvözlettel:

Dr. Pálvölgyi Rita

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2015. december 10., 09:54; Megválaszolva: 2015. december 10., 14:55
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Antidepresszáns okozta hízás
Tisztelt Doktor Nő! 12 éve pánikbetegséggel küzdök. 4 évvel ezelőtt már annyira bekorlátozta az életem, hogy pszihiáter tanácsára...
Ripedon kihagyása;
Tisztelt Doktornő! Ripedon - 1 mg - gyógyszert szedek minden este. Családi összejöveteleken előfordult, hogy sörrel / borral kínáltak, de én...
Megbolondultam vagy csak gyógyszer...
Üdvözlöm Azt szeretném megtudni hogy ez mitől van már nagyon meg vagyok ijedve nem tudom beteg lettem? mostmár többször és napi szinten elofordul...
Antipszichotikum, meddőség?
Kedves Doktornő! 40 éves férfi vagyok, 9 éve küzdök extrém szorongással, pánikbetegséggel. Többféle pszichoterápián át a relaxációs...
Szédülés, egyensúlyvesztés
Tisztelt Válaszadó! Van egy 32 éves autista lányom, aki a következő gyógyszerelket szedi: Reagila, Frontin, Xanax, alvásra: Melatonin, Sanval...