Viselkedészavar?

Üdvözlöm! 3, 5 éves kisfiamat időnként, mintha az ördög szállná meg, ha valami nem úgy történik ahogy ő szeretné. Próbálom figyelemeltereléssel vagy a "roham" kezdeténél öleléssel megakadályozni a tombolást, de ez ritkán sikerül, és olyankor elszabadul a pokol. Őrjöng és nem lehet semmivel hatni rá, pedig már volt, hogy a hideg zuhanyt is bevetettem. Amúgy is szereti játékból a családtagokat csapkodni, ugrálni rajtunk, nem érdekli ha kérjük hagyja abba, mert fáj nekünk. Van, hogy eljátszik velünk, vagy egyedül, de nagyon rövid ideig érdeklődik még az új játékok iránt is. Festeni, rajzolni, gyurmázni max. 2 percig szokott. Leginkább azzal foglalatoskodik, hogy az összes autóját szétszórja a lakás egész területén. Az öltözés, elindulás egy kínszenvedés, szinte mindig összeveszünk, sokszor le kell fogni, hogy a másik fel tudja rá adni a ruhát. Nagyon nehéz vele pl. az utcán közlekedni, tudja, hogy nem lehet átmenni az autók előtt, mégis direkt kihajt a motorjával az úttestre. Utazás során 5 percet nem tud a fenekén ülni, előfordult, hogy a buszvezető leszállított minket, mert rohangált és a korlátokon akrobatikázott, és amikor beültettem az ölembe őrjöngött, hiába buzdítottam játékra, mondókázásra. Ha valamire azt mondjuk nem szabad, csak azért is csinálja. Gyakorlatilag egyáltalán nem fogad szót senkinek. Idejét sem tudom mióta megy nálunk ez a hiszti, úgy fél éves korától kezdődött és csak egyre rosszabb. Jelenleg 6 hetes kismama vagyok, ő még nem tud a kistestvér érkezéséről, de egyre inkább azon vagyok, hogy meg sem tartom a babát ilyen körülmények között, mert attól félek, hogy a testvérféltékenység valószínűleg csak tovább ronthat ezen az amúgy is szörnyű helyzeten. Mit javasol nekünk?

Szigeti Ildikó válasza viselkedészavar témában

Kedves Kérdező! A leírtak alapján sajnos én is azt gyanítom, a kisfia hiperaktivitásra vagy más viselkedési zavarra utaló jeleket produkál. A biztos diagnózis érdekében azonban mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni! Az sem mindegy azonban, hogy milyen szakértő segítségét kérik. Javaslatom, hogy klinikai gyermek szakpszichológust keressenek fel, ebben pedig a házi gyermekorvosuk segítségét, beutalóját kérjék! A leendő kistestvér kapcsán még korainak tartom, hogy végleges döntést hozzon, előbb várja meg a szakvéleményt. Úgy gondolom azonban, hogy bármi is lesz a diagnózis, nem törvényszerű, hogy negatívan befolyásolja a testvérek későbbi kapcsolatát, sőt, az sem kizárt, hogy ha tudatosan készül és felkészíti a kisfiát a kicsi érkezésére, javulhat a helyzet. Az biztos, hogy nagyon tudatosan kell készülni a kistestvér fogadására, és az is nagyon fontos, hogy a kisfia viselkedése kapcsán ne aggódjon annyira, hogy azzal veszélyeztesse a terhességét! A mielőbbi megnyugvás érdekében tehát azt javaslom, amilyen gyorsan lehet, kérjen beutalót pl. a Heim Pál Kórház Faludy utcai pszichoterápiás szakrendelőjébe! Amennyiben nem sikerül, jelezze az alábbi honlapon található E-mail címen: Üdvözlettel.

Itt kérdezhet