kérdésem beszéljek a pszichiáternek az öngyilkosságról? még az emlitett gyógyszereket szedem. illetve

Tisztelt szakértő! 22 éves vagyok és nem volt jó gyermekkorom. édesapám alkoholista és édesanyám emiatt ideges természetű, sok mindenben le vagyok korlázova, munkám sincs talán emiatt lettem ingerlékeny és feszült.állandó sírógörcseim vannak 12 éves korom óta jártam a gyermekpszichiátriára szorongás miatt. Mostmár a felnőtt szakrendelésre járok Nyíregyházára, voltam pszichológusnál de nekem nem segített. a pszichiáter felirta a citagent reggel 1 szem medazepam reggel fél délbe fél este egész és este 1 szem rivotril. a gyógyszerek szedése mellett nyugodtabbnak érzem magam. jelenleg szorongás és deprsszióval kezelnek.viszont pár hónapja édesapám kiabált velem, hogy ne szedjem a gyógyszereket mert hülyébb leszek mint voltam, hozzátenném az agyammal semmi gond sincsen, ekkor hirtelen leálltam. rosszul éreztem magam, sokat sírtam és a fejemben megszólalt egy hang hogy öld meg magad a másik azt mondta hogy ne emiatt titokban ollóval vagdostam a bőrömet, mert nem birtam tovább folyton az önygilkosság gondolata foglalkoztatott. a gyógyszerek szedése alatt is igy volt de ennyire nem. úgy érzem senki nem ért meg mindenki lehüllyéz mert pszichiátriára járok, meg sem hallgatnak, el sem hiszik ha bajom van és ezt nem veszik betegségnek. be kellett volna feküdnöm az osztályra gyógyszerbeállitásra de az utolsó nap visszamondtam mert féltem, hogy hogyan bánnak ott velem meg itthon kiabált anya hogy a sok gyerekkel nem merjem őt egyedül hagyni. van 2 éve egy barátom aki szeret ésa tisztel mindenben támogat, de nem tudunk hová menni. november 11-én nem birtam tovább mindenkivelk veszekedtem vettem egy liter bort és bevettem rá 3 db medazepamot, meg akartam halni. előtte való nap irtam a szüleimnek búcsúlevelet de csak röhögtek rajta nem hitték hogy megteszem. a párom szerencsére hamar észrevette merrt azonnal rosszul lettem de percek múlva nem tudtam hol vagyok. annyira emlékszem hogy itthon feküdtem az ágyon és hánytam. nem hivtak mentőt. a pszichiáter erről semmit sem tud.

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Veress Dóra válasza öngyilkosság témában

Kedves Kérdező!

Az életéért ön felelős, és nem mutogathat másra, hogy ő miatta nem tette meg azt, amit meg kellett volna, vagy meg szeretett volna tenni. Így azt javaslom, hogy feküdjön be AZONNAL a kórházba és állítsák be a gyógyszereit. A szülei eddig sem támogatták, így ne várjon most sem tőlük megértést. Ne engedje, hogy az édesanyja zsarolja vagy sakkban tartsa, hiszen mindenkinek a saját életében kell hogy felelős döntéseket hozzon. Támaszkodjon a barátjára, aki segíteni szeretne és akiben megbízhat. Az ő segítő szeretete jelentheti a kiutat a mostani zavaros helyzetéből. Ha jobban lesz, könnyebben találhat munkát, vagy lehetőséget arra, hogy összeköltözzenek a párjával.

Gyógyszerek mellett szeszes italt nem javasolt fogyasztani, különösen nem az ön bizonytalan hangulati problémáival. Kávét ihat mértékkel.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2012. december 15., 17:26; Megválaszolva: 2012. december 18., 22:57
Kérdések és válaszok: Depresszió
Meddig tart a mirtazapin elvonási...
Tisztel Doktornő! 8 évig naponta szedtem 30 mg mirtazapin-t. Körülbelül egy hete letettem. Azt látom, hogy nélküle is boldog vagyok. Viszont...
Hogyan kezeljük?
Tiszelt Doktornő! Nagymamámmal kapcsolatban írok. Nagyapám 3 évvel ezelőtt sajnos tüfődaganatban elhunyt. (előtte egy hosszabb ápolási folyamatot...
A kiüresedésem gyógyítható?
Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Abban az ügyben szeretném a tanácsát kérni, hogy már kb. 5 éve képtelen vagyok érzelmek megélésére, tehát semmi...
Érzelmi kilengések
Kedves Doktor Nő! Azért fordulok önhöz, mert nem tudom mit tegyek. Utóbbi más fél év során többször voltak hangulatingadozásaim, de többnyire...
Depresszió
Kedved Doktornő! 22 éves egyetemista fiú vagyok, már régóta gondolkozom rajta, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellen fordulnom panaszaimmal....