Viselkedészavar?

Tisztelt Gyermekpszichológus! Nővérem kisfia decemberben lesz 2, 5 éves. A következő problémák vannak vele, amikkel kapcsolatban szeretném a segítségét kérni: az anyja sem főzni, sem vasalni nem tud tőle, kapaszkodik belé, sír; "odaülsz"- mondja neki és csak akkor játszik, ha ott van vele, egyedül nem; öltözködésnél kb. 1-2 hete sír, kiabál, ellenáll, újabban ha az anyja öltözködik is (nem tudják konkrét rossz élményhez kötni az indulást) ; egyébként nagyon ragaszkodik az anyjához. Most várják a kistesót, amit magyaráznak is neki. Mindez ezzel magyarázható? Csecsemőnek nagyon érzékeny, sírós, mimóza volt, idegenektől mindig félt, rosszul aludt napközben főleg. Minden változás felzaklatta. Mit javasol? Érdemes-e konzultálni pszichológussal, vagy ebben a korban még nem? Arra is gondoltam, hogy a szakember megtaníthatná a szülőket is lereagálni ezeket a helyzeteket, segíteni nekik is. Nem tudom, név szerinti megjelölés belefér-e weboldal keretei közé, de ha tudna ajánlani valakit, megköszönném. Debrecen mellett laknak. Válaszát előre is köszönöm.

Legfrissebb cikkek a témában

Svábhegyi Gyógyintézet válasza kisgyermek viselkedése témában

Kedves Kérdező!

A kisfiú viselkedése - ha nincs más probléma - belefér a "normális" keretei közé. Noha általános, merev szabályok nincsenek, az tény, hogy 2 éves kor körül, az úgynevezett éntudat kialakulását gyakorta kísérik olyan reakciók, amelyeket a szülők jellemzően "hisztiként" definiálnak. A kicsi ugyanis ekkor kezdi megtanulni, megtapasztalni, hogy önálló akarattal bíró, független élőlény, és ez a felismerés sokszor arra sarkallja, hogy azon nyomban tesztelje is azt. Ennek legáltalánosabb megnyilvánulásai, amikor például a gyerek egyedül akar valamit csinálni, függetlenül attól, hogy már képes-e rá, vagy nem. Ebben a korban a két leggyakrabban elhangzó szó a kicsik szájából: a "nem" és az "akarom". Nem véletlenül ezt a korszakot a szakirodalom "dackorszakként" definiálja. A problémák akkor jelentkeznek, ha az akarat-érvényesítésnek valaki vagy valami gátat szab, ezt a kicsi bizony kudarcként éli meg, ami sok esetben haragot, illetve agressziót generál, ez pedig maga a "hiszti".

A nővére kisfiánál az imént leírt általánosságok fokozottabban jelentkezhetnek, mivel a kicsi speciális helyzetben van. Levelében említi, hogy "most várják a kistesót", és erről a témáról már beszélgettek is vele. A testvérvárás komoly krízishelyzet a gyerek számára. Annak ellenére, hogy a "kistesó" még meg sem született, a nagyobbik gyerek már most is féltékeny lehet rá. A testvérféltékenység hátterében röviden az áll, hogy az addigi egykének a későbbiekben nemcsak hogy osztoznia kell a szobáján, játékain, de a számára legfontosabb személyen/személyeken (a szülőkön) . Ráadásul a kisfiú már most is érzékelheti (például ha a testvére éppen gyengélkedik, vagy valamilyen mozdulat nehezére esik) , hogy egy kicsit háttérbe szorul. Azt is írta, hogy a kisfiú nagyon érzékeny, "mimóza" volt, ami még jobban magyarázza az édesanyához való ragaszkodást, amit most - a kistestvér érkezése - veszélyben érez.

Mindenképpen pozitív hozzáállást jelez, hogy a kisfiút próbálják felkészíteni a "kistesó" érkezésére. A potenciális féltékenység lecsillapítására (ami talán az általános "hisztire" is jó gyógyír lehet) érdemes megpróbálni egy játékot! Ennek a lényege, hogy minden nap (vagy ha erre nincs mód, minden másnap) menjenek vissza egy kicsit az időben, játsszák el, milyen volt, amikor a kisfiú kisbaba volt. Az édesanyja vegye ugyanúgy a karjába, babusgassa ugyanúgy, kapja vissza pl. a "babatakaróját", amelyek segítségével újra átélheti az "egykeség" adta kiváltságokat. Ezzel párhuzamban vonják be a közös készülődés minél több elemébe és magyarázzák el, hogy neki is volt ilyen ágya, ilyen takarója. E kettős "játék" rendszeres alkalmazása egy idő után csillapítja a testvér-féltékenységet.

Mindezek tükrében egyelőre nem szükséges pszichológus felkeresése. A szakember segítségére csak akkor lehet szükség, ha a leírt problémák a későbbiekben súlyosbodnak, netán új reakciók jelennek meg.

Sok türelmet, eredményes és kellemes "babázásokat" kívánva

Üdvözlettel,

Szigeti Ildikó

pszichológus

Svábhegyi Gyógyintézet

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2012. november 04., 17:54; Megválaszolva: 2012. november 06., 09:12
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
9 èves nem alszik egyedül
Jó napot. Az első lányom amikor megszületett külön szobába mentem az apjától. Apa 3 műszakba járt dolgozni, ezèrt úgy gondoltuk így jobban...
Csecsemő beütötte a fejét
Ma reggel leesett az ágyról (kb 60cm esett,parkettára) az 1 hónapos kisfiam. Ahogy leesett rögtön sírt, de megtudtuk nyugtatni. Szerintem a fejét...
Kiságy, kutacs
Tisztelt Doktornő/ Doktor Úr! 6 hónapos kisbabám kutacsával kapcsolatban szeretném kérdezni. Lejjebb eresztettük a kiságyat, így kikerült belőle...
3 hónapos kisbaba fogzás
Tisztelt Doktornő! A kisbabám most február 26.-án tölti a 3 hónapot. Tápszeres Baba! Kapja a D vitamint, valamint Vasat es az Espumisan cseppet. De...
Mi lehet a baja?
Jónapot! 18hónapos ikreim (vegyespáros) egyik napról a másikra heteket töltöttek ébren, egész nap visítanak, ordítanak.. Az elején azt hittem...