Dr. Kriván Gergely Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjas

Csecsemő- és gyermekorvos, neonatológus, hematológus, infektológus, egyetemi oktató. A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat és a Démétér alapítvány elnöke. Dr. Kriván Gergely több mint 40 éve gyógyítja a daganatos és más súlyos, életveszélyes betegséggel küzdő gyermekeket. Idén elnyerte a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat.

A Közép-Magyarországi régióban a legtöbb közönségszavazatot kapta a Szent- Györgyi Albert orvosi díj jelöltjei közül. A díjra idén közel 2500 orvost jelöltek, akikre összesen több mint 150 000 szavazat érkezett.

- Mit jelent önnek a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj?

- A transzplantáció területén és az immunhiányos betegek kezelésében végzett 40 éves munkámat díjazták most a betegek és a családtagjaik.

Ha ilyen sok orvost jelöltek, akkor azt jelenti, benne van a köztudatban, egy elismert díj. Számomra pedig egy visszajelzés arra vonatkozóan, hogy az elmúlt 40 évben úgy végeztem a szakmai munkámat, hogy azt a betegek értékelik, elismerik. Hatalmas lökést, biztatást ad a következő időszakra, amire nagy szükségem van.

Úgy gondolom, nem csupán a betegeim, hanem azok családtagjai, barátai is rám szavaztak, ami nagyon jó érzéssel tölt el és köszönöm nekik. Tulajdonképpen annyi díjat kaptam most, ahányan rám szavaztak. Nem hivatalos helyről döntöttek arról, hogy én kapjam meg, hanem a betegek és azok családjai. Úgy érzem, mind-mind egy-egy személyes elismerés.

- 1982-től tíz évet a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán töltött, és az ön nevéhez fűződik az akkori Szent László Kórház, ma Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának elindítása.

- 1992 óta a Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs osztályán dolgozom, 2005-től osztályvezető főorvos vagyok. Előtte külföldön voltam tanulmányúton, és igen, a kezdetektől, tehát már az építkezés óta itt vagyok. Amikor hazaérkeztem, a legfontosabb feladatom az volt, hogy felkészítsem a nővér csapatot az indulásra, elkészítsem az ehhez szükséges protokollokat. 1991 karácsonya előtt volt a megnyitó és 1992. január 7-én megtörtént az első transzplantáció. A kislány azóta felnőtt, egészséges és dolgozik, családja van.

- Miként telik egy napja?

Nincs átlagos napom. Ambulancián dolgozom hetente háromszor, minden délután van egy vizitünk, a kollégákkal közösen áttekintjük a digitális lázlapokat és megbeszéljük a teendőket. Ezek mellett tudományos, szakmai ügyekben tevékenykedem vagy a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat vagy az alapítványunk feladataiban veszek részt. Rengeteg e-mailt kapok, ezekre idő válaszolni, szakmai megbeszélésekre járok.

- Milyen nehézségei vannak ennek a munkának? Beteg gyermekekkel, sőt, daganatos apróságokkal találkozik nap mint nap.

- Nem azt mondanám, hogy nehezebb, hanem inkább más a beteg gyermekekkel foglalkozni. A gyerekek, ha betegek, a legőszintébbek, a visszajelzéseikben a valóságot mutatják vagy mondják, nincs félrebeszélés. Őszintén örülnek és őszintén mérgesek. A felnőttek nem ennyire nyitottak. Türelem, kitartás és következetesség kell a gyermekekhez.

Külső szemmel lelkileg nehéznek tűnhet az a munka, ami a Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályon zajlik, igen, vannak nehezebb fázisok egy-egy transzplantáció során, de hosszú távon a pozitív oldalát nézzük, azt, hogy a betegek túlnyomó része gyógyultan távozik. A gondozást is mi végezzük, akár évtizedeken keresztül is. Van olyan volt páciensünk, akinek azóta gyermeke is van. A visszajelzésük, hogy egészségesek, az életben elért sikereik, kicsit a mi sikereink is. Van egy belső csoportunk, ahol megosztjuk a régi betegek fotóit, ők ma is visszajárnak az évente egyszeri kontrollra, és együtt nézzük a kollégákkal, ki, mennyit változott, felelevenednek emlékek, sztorik.

- Minek köszönhető a siker?

- Évente mintegy 300 gyereknél állapítanak meg daganatos betegséget, ezek túlnyomó többsége valamilyen vérképzőszervi betegség. A több mint 30 év alatt 900 transzplantációt végeztünk. A gyerekek túlnyomó többsége meggyógyul, például az akut limfoid leukémiában a betegek 83 százaléka gyógyultan távozik, ez köszönhető egyrészt a fejlett diagnosztikának, másrészt megnőtt a terápiák hatékonysága, részben a gyógyszeres kezeléseknek, részben pedig a vírusok vagy az immunológiai szövődmények elleni sejtterápiáknak köszönhetően.

Nem szabad azt sem kihagyni, hogy nagyon jó csapatszellem, team szemlélet van jelen az osztályon, egy olyan nővér is dolgozik itt, aki a kezdetek óta kitart mellettem. Sajnos nálunk is jellemző a nővérhiány, nagy küzdelem hónapról hónapra elkészíteni a beosztást.

Kilencen vagyunk szakorvosok, különböző területről: hematológusok, infektológusok, immunológusok, gyermekgyógyászok és onkológusok vannak a csapatban. A korosztály vegyes, szerencsére sok a fiatal kolléga, én vagyok a rangidős.

- Mit hoz a jövő a kezelések tekintetében?

- Minél inkább a személyre szabott terápiáé a jövő, ennek bizonyos elemeit már rutinszerűen használjuk. A kemoterápia esetében nem várható akkora fejlődés, jórészt beteljesítette a küldetését. Az új irány a célzott gyógyszeres kezelés, amelynek lényege, hogy a daganat kialakulásában szerepet játszó mechanizmusra fókuszálunk, mutációkat keresünk és kezelünk, jelátviteli utakat célzunk meg az adott tumornak megfelelően. A daganatsejteket specifikusan felismerő molekulákat, sejtkészítményeket alkalmazunk, ezzel egyénre szabjuk a kezelést, úgy hogy a szervezet egészséges sejtjei a legkisebb károsodást szenvedjék el.

A cél a hatékonyság növelése és a kialakuló szövődmények csökkentése, továbbá könnyebben végigvihető az immunterápia, mint a kemoterápia, ahol időközönként leállásra van szükség a beteg egészsége érdekében. A kettőt még ma is kombinálni szoktuk, de az immunterápia szerepe egyre nagyobb lesz. Egyszer elérkezünk oda, hogy minimális kemoterápiára lesz szüksége a betegnek. Csak egy példa. Beérkezik hozzánk egy leukémiás gyermek és kemoterápiás kezeléssel kezdünk, hogy csökkenjen a tumortömeg, majd később immunterápiás megközelítéssel kezeljük a tumort, és így nem kell tartanunk a hosszú távú szövődményektől. Fontos ugyanis a gyerekeknél, hogy a hosszú távú mellékhatásokat is elkerüljük, hiszen ők még fiatalok, évtizedeket szeretnénk nekik adni, mindenképpen egészségben, és arra koncentrálunk, hogy idővel ne alakuljon ki a kemoterápia következtében második daganat, ne jöjjön létre csontritkulás vagy bármilyen szövődményes betegség.

- Ön az elnöke immár 13 éve a Magyar Gyermekonkológiai Hálózatnak. Mi a legfontosabb feladatuk?

- A hálózat Schuler Dezső professzor vezetésével jött létre 1971-ben. Koordináló tevékenységet végzünk, összefogjuk az országban működő kezelési centrumok munkáját, igyekszünk mindenhol a legkorszerűbben és egységes terápiás elvek szerint kezelni a beteg gyermekeket, függetlenül attól, hol található az intézmény és hol él a páciens. Hetente többször egyeztetünk a gyermekonkológus kollégákkal a felmerülő esetek kapcsán.

- Mi kapcsolja ki?

- Korábban a hosszútávfutás jelentette a sportot és a kikapcsolódást, ma már inkább művész filmeket nézek vagy olvasok. Vannak kedvenc rendezőim és az ők alkotásaikat nézem meg, ha van rá időm.

Szerző: WEBBeteg
Tóth András, újságíró