A veszettség (rabies)

Az állatokról emberre terjedő magyarországi vírusfertőzések közül a legveszélyesebb a veszettség. Kórokozója a lyssavírus, amely elsősorban fertőzött vadon élő vagy háziállatok harapása útján terjed az emberre. A veszettség fokozatosan súlyosbodó gerincvelő- és agyvelőgyulladást okoz, amely a tünetek megjelenése után szinte minden esetben halálos kimenetelű.

Honnan terjed a veszettség?

A lyssavírusok eredeti gazdaállatai a denevérek, a veszettség terjesztésében viszont földrészenként és környezetenként más-más állatfajok játszanak döntő szerepet. Az urbánus (városi, települési) veszettség fő terjesztői a kutyák és a macskák. A szilvatikus (erdei) veszettség terjesztői a vadon élő ragadozók, Magyarországon és Európa más országaiban is elsősorban a rókák. Róluk kerülhet a vírus más vadon élő és háziállatokra, esetleg közvetlenül az emberre.

A vírus döntően harapás, marás, a sebeknek a nyálukkal való érintkezése útján terjed. Nagyon ritkán előfordulhat a szájon át való fertőződés (fertőzött vadállatok által megfertőzött szarvasmarha tejének fogyasztása), illetve a légúti fertőződés (fertőzött denevérek váladékcseppjeinek inhalációja) révén. Elméletileg lehetséges az emberről-emberre való átterjedés is, a veszettségben szenvedő beteg harapása útján, de ennek gyakorlati lehetősége csekély.

Magyarországon a kutyák kötelező védőoltásának bevezetésével a települési veszettségi forma gyakorlatilag megszűnt, de rókákkal kapcsolatba került kutyák, macskák, szarvasmarhák körében szórványos esetek előfordulnak. A vadon élő állatok körében a repülőgépről leszórt, táplálékba rejtett orális vakcinák alkalmazásával a veszettség ugyancsak jelentősen visszaszorult, azonban a mai napig nem tűnt el, és változatlanul fontos a kutyák kötelező oltásának fenntartása.

A lyssavírus az emberi szervezetben

A fertőzött állat harapása nem mindig okoz emberi megbetegedést, de a kockázat olyan magas, hogy minden esetet komolyan kell venni. A betegség kifejlődése számos tényezőtől függ: a sebbe jutott vírus mennyiségétől, a seb mélységétől, a harapás helyétől, és attól, hogy a sebzés ruhával fedett, avagy meztelen testrészen következett-e be. A fertőzés korai szakaszában, felületes sérülés vagy ruhán keresztül történő harapás esetén az emberi megbetegedés kockázata alacsonyabb, de nem kizárt.

A vírus először a fertőzés helyén, az izomsejtekben szaporodik, majd az idegek mentén a központi idegrendszerszer felé vándorol, ahol kiterjedt károsodást okoz. Az alapvető elváltozás az agytörzs és a nyúltvelő idegsejtjeinek pusztulása. Innen a vírus az idegek mentén más szervekhez is eljuthat: kimutatható a nyálban, a tejben, a szaruhártyában, a nyak és a hát bőrében.

A veszettség tünetei és lefolyása embernél

A rabies lappangási ideje rendkívül változó, általában 20-90 nap, de akár néhány nap, vagy egy éven túli lappangás is előfordulhat.

A megbetegedés 2-10 napos bevezető szakaszában gyakori tünet a láz, a rossz közérzet, a fejfájás, az étvágytalanság, a hányás és a nyugtalanság. Ezek nem specifikus tünetek, ezek alapján nem azonosítható a panaszok oka. Veszettséget valószínűsíthet azonban a harapás a kórelőzményben, illetve a seb helyén jelentlkező fájdalom, viszketés, túlérzékenység.

A betegség ezután átmegy az akut neurológiai szakaszba, amikor már a központi idegrendszer (gerincvelő, agyvelő) érintettsége okozza a panaszokat. Lefolyása alapján két típusát különböztethetjük meg, az egyik a furiózus (viharos), a másik a paralitikus (bénulásos) forma. Mindkét esetben kb. 2-10 napig tart ez a fázis.

A viharos vagy furiózus formában (ez az esetek 70-80%-a) az alábbi tünetek jelennek meg:

• szorongás
• motoros nyugtalanság (folyamatos mozgáskényszer)
• dührohamok és bizarr harcias magatartás, világos időszakokkal váltakozva
• izomgörcsök, melyek a garatizmokban jelentkeznek először: a beteg garatfájdalomról, nyelési nehézségről és rekedtségről panaszkodhat, a folyadék (köztük a nyál) lenyelésére tett kísérlet a légcsőbe történő félrenyelést eredményez
• kórjelző tünet a víziszony, amikor már a víz látványa is rémületbe ejti a beteget
• légiszony is megjelenhet, amikor a levegőáramlás (pl. az arc legyezése) heves görcsöket vált ki a garat és a nyak izmaiban
• egyes esetekben agyhártyaizgalmi tüneteket (fénykerülés, tarkókötöttség, fejfájás) is észleltek

A paralitikus formában (betegek 20%-a) az akut neurológiai fázist renyhe bénulásos tünetek dominálják, mely szimmetrikus, felszálló jellegű. A klinikum Guillain–Barré-szindrómára emlékeztető képet mutat, a kevésbé jellegzetes neurológiai tünetek miatt ennek a formának a diagnosztizálása is nehezebb.

A már akut központi idegrendszeri tüneteket produkáló beteg - ritka kivételektől eltekintve - minden esetben meghal. A veszettségnek specifikus terápiája nincs, a beteget intenzív kezelésbe kell részesíteni, noha ennek eredményessége csekély. A halál beállhat az akut szakasz folyamán a légzés és a vérkeringés elégtelensége miatt, vagy e fázist túlélve a kóma szövődményei következtében.

A veszettség megelőzése

A veszettség kialakulása megelőzhető a sérülés előtt (preexpozíciós profilaxis, a fertőzés kialakulásának megelőzése), vagy azonnal utána (posztexpozíciós profilaxis, a megbetegedés megelőzése harapás után).

Sérülés előtti megelőzés (preexpozíciós profilaxis)

A sérülés előtti megelőzésben a fontos a kutyák nyilvántartása és oltása, a kóbor ebek befogása, tehát a fertőzési lánc megszakítása. A leghatékonyabb mód a lyssavírus fenntartásában és terjesztésében leginkább résztvevő állatfajok (hazánkban elsősorban a rókák) orális immunizálása.

Fontos tudni, hogy a tüneteket még nem produkáló veszett állat is lehet fertőző, a vírusürítés a tünetek megjelenése előtti napokban kezdődik! Kifejezetten érdemes kerülni a vadállatokkal történő kontaktust, a nyugodt állat is terjesztheti a veszettséget, továbbá állatok más fertőzéseket is terjeszhetnek (zoonózis).

Védőoltásban részesülhetnek a foglakozásuknál fogva veszélyeztetettek (állatorvosok, állatgondozók, laborokban dolgozók), és azok az emberek, akik olyan országba utaznak, ahol a kutyák veszettsége gyakori. Megelőzési céllal 2 oltás szükséges az első és a hetedik napon, szükség esetén később emlékeztető oltás adható.

Sérülés utáni megelőzés (posztexpozíciós profilaxis)

A posztexpozíciós profilaxis, a sérülések lokális ellátását és a sérült egyén immunizálást foglalja magába. A védőoltás kivitelezésének menetét hivatalos rendelkezés szabályozza. Ha valakit potenciálisan veszett állat harapott meg, az alábbi kezelés szükséges a lehető leghamarabb!

Harapás, marás esetén a fertőzés megelőzésének első lépése a megfelelő sebellátás, ez önmagában jelentősen csökkenti a fertőzés kockázatát:

• azonnali sebmosás szappannal és bő vízzel legalább 15 percig,
• sebfertőtlenítés (pl. povidon-jód).

A sebellátást követően orvoshoz kell fordulni. Az orvosi kezelési lehetőségek:

• Humán veszettség immunglobulin (HRIG) - Egyszeri adag, a seb köré infiltrálva az ellenanyag passzív immunitást biztosít.
• Vakcináció - A jelenlegi ajánlások szerint 4 dózis rabies vakcina izomba adva (intramuscularisan) a feltételezett fertőzést követő első, harmadik, hetedik és tizennegyedik nap, illetve immunszupprimált betegek esetében még egy ötödik dózis is javasolt a 28. napon. Korábban oltott személyeknél 2 oltás (0. és 3. nap) elegendő és HRIG nem szükséges.

Fontos: a kezelés az idegrendszeri tünetek megjelenése előtt hatásos! Potenciálisan fertőző állat harapása után minél előbb fel kell keresni az orvost, mert olykor a betegség lappangási ideje rövid. Akkor sem késtünk még el azonban, ha a tünetek még nem jelentkeztek, amennyiben napokkal vagy akár hetekkel a harapás után kezdik meg a terápiát.

A vakcinasor beadása nem automatikus. Ha vadon élő vagy kóborállat harapása okozza a fertőzésveszélyt, akkor szükséges. Igazoltan oltott, megfigyelhető (állatorvos felkeresése, két hét megfigyelés szükséges) és ezalatt tüneteket nem produkáló állat harapása esetén a veszettség kialakulásának kockázata elhanyagolható. Kétséges esetekben biztonsági okokból ajánlott a vakcináció.

Az orvos válaszol Mit tegyek kutyaharapás esetén?

Ez is érdekelheti Házikedvencek által terjesztett betegségek

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Nagy László, infektológus
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász
Adatok forrása: ECDC Zoonosis report, 2024