Lehet-e túl sok az önismeret?

Manapság mindenhonnan azt halljuk, mennyire fontos, hogy foglalkozzunk magunkkal, megértsük a saját viselkedésünket. Ehhez rengeteg platform is rendelkezésünkre áll, de vajon ezt is „túl lehet tolni”? Honnan tudhatom, hogy bizonyos tartalmak már nem biztos, hogy az egyéni fejlődésemet szolgálják, vajon van határ a saját önismeretünkben való elmélyülésben?

Mi az önismeret?

Az önismeret alapjában véve nem azt jelenti, hogy „sokat gondolkodom magamról”, mert ez önmagában kevés lenne. Az önismeretbe beletartozik az, hogy felismerem a saját érzéseimet, szükségleteimet, személyiségjegyeimet és motivációimat, illetve képes vagyok megérteni, hogy ezek hogyan befolyásolják a viselkedésemet vagy az egyes kapcsolataimat. A jó önismeretnek nem feltétele, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal, sokkal inkább az, hogy egy reális képünk legyen önmagunkról.

Hogyan foglalkozhatok az önismeretemmel?

Az önismerettel sokféleképpen lehet foglalkozni. Ennek egyik módja, hogy felkeresek egy pszichológust vagy elmegyek valamilyen önismereti csoportba. Utóbbiból nagyon sokféle van: a művészetterápiától kezdve a táncterápiáig, vagy a különböző pszichodráma csoportokig a módszerek széles tárháza vár ránk. Emellett természetesen rengeteg könyv, podcast, videó és online felület is elérhető akár mindenki számára, ahol sokszor gyakorlati tippeket, tanácsokat kaphatunk.

Mi az, ami ma más, mint régen?

Nagyanyáink, de valószínűleg még a szüleink sem foglalkoztak ennyit és ilyen tudatosan magukkal. Számos mémet találunk az interneten arról, hogy míg régen a millenniálók sminkben aludtak el, és sokszor a buliból egyenesen mentek órára vagy dolgozni, addig ma egy fiatalnak 12 lépéses arcápolási rutinja van, munka előtt maximum egy matcha latte-ra áll meg, és jó eséllyel már tinédzserkorától kezdve jár terápiára és rendszeresen meditál. Egyértelmű tehát, hogy a mai Y és Z generáció sok mindenben tudatosabb, amiben sok szerepe van annak, hogy manapság az elsődleges információforrás nem az idősebb generáció, a rokonaink vagy egy könyv, hanem a különböző online felületek (YouTube, Instagram, TikTok) és akkor a mesterséges intelligenciáról még nem is beszéltünk...

Az információdömping előnyei

Ahogy tehát említettem, a saját igényeinkhez igazodva nagyon sok helyről tájékozódhatunk, akár különböző tevékenységek közben is. A konyhában főzés közben hallgathatunk podcasteket, vagy utazás közben is pörgethetjük a különböző tartalmakat gyakorlatilag akármilyen témában a nap akármelyik szakaszában.

Sok olyan influenszer vagy híres ember is aktív a közösségi médiában, akik fontos dolgokra hívják fel a figyelmet, pl. rák, szűrővizsgálatok, menstruáció, endometriózis, meddőség, szülés utáni depresszió vagy menopauza (csak néhányat kiemelve).

Részt vehetünk online vagy élő workshopokon, elvonulásokon, letölthetünk e-bookokat függetlenül attól, hogy milyen célcsoporthoz tartozunk. Gyorsan és sok információhoz tudunk jutni bármilyen témában, ami érdekel minket.

Éppen ezért ma egy 40 éves ember is már sokkal tudatosabb, sokszor odafigyel az étkezésére, rendszeresen jár pszichológushoz, kivizsgálásra, maratont fut, és heti szinten nyomja a súlyzós edzéseket, hiszen „megtanulta”, hogy a longevity szempontjából ennél kevés fontosabb dolgot tehet.

Na, de mik a hátrányok?

Ugyanakkor pont a hatalmas információáramlás az, ami egyben nehézséget is okozhat, mert nagyon nehéz szelektálni. Nem mindenki ért tényleg ahhoz, amivel foglalkozik, nem mindig könnyű ezért eldönteni, hogy az adott felület, amit mondjuk olvasunk, valóban hiteles-e.

Ha egy friss anyuka vagy kismama kicsit is elmerül mondjuk az internet világában, könnyen érezheti azt néhány elolvasott tartalom vagy videó után, hogy valójában mindent rosszul csinál. A tinédzserekről és a fiatalokról vagy éppen az idősebb generációról nem is beszélve, akik még nehezebben tudják eldönteni, hogy amit olvasnak, látnak, az mennyire hihető és valós. Pedig senki nem lesz mondjuk rossz anya azért, mert nem szoptat vagy nem blw-zik, cserébe lehet, hogy rengeteg más minőségi időt ad a gyerekének. De ugyanígy érdemes fenntartásokkal kezelni az önkéntes párkapcsolati coachokat, akik pár alkalom után örökre szóló szerelmet ígérnek nekünk.

Nagy veszélye ennek, hogy lehet, hogy valami előjött bennünk, ami felkavart, de megfelelő szakember híján sajnos nem lesz megoldás. Egészen egyértelmű tehát, hogy függővé válhatunk a tartalomfogyasztásra, csak úgy mint az okos eszközökre, ahol mindig mindent monitorozunk. Sokan számolnak be például arról is, hogy ha úgy mennek futni, hogy nem vitték az órájukat, vagy elalváskor nem volt rajtuk az okos gyűrű, akkor az valójában olyan, mintha nem is futottak vagy aludtak volna. Csupán a cselekvésért, a mozgás szeretetéért már nem is biztos, hogy csinálunk valamit, mert megszoktuk, hogy tudjuk, mennyit futottunk, milyen tempóban és milyen pulzussal. Lehet, hogy úgy érzem, milyen jót aludtam akár több, mint 8 órát, de ránézek az órámra és azt látom, hogy alig volt benne mély alvás, akkor már úgy is érzem, hogy nem is ért semmit.

Honnan tudom, hogy valami túl sok?

Az önismeretnél sincsen ez feltétlen másképp. Kezdetben az ember azt érezheti, hogy minél többet foglalkozik magával, annál kevesebbet tud önmagáról és annál jobban összezavarodik.

Ezért jó, ha esetleg van velünk egy valódi szakember, aki tényleg fogja a kezünket közben. Jó, ha van előttünk egy cél, hogy igazából mire is vagyunk kíváncsiak, mit akarunk érteni önmagunkból.

Ha folyamatosan monitorozzuk és megkérdőjelezzük minden döntésünket és reakciónkat, az egy idő után nagyon sokat kivesz belőlünk. Lehet, hogy megértettünk valamit a múlt összefüggéseiből, de 30 évesen nem foghatunk például mindent a szüleinkre. Persze, láthatjuk azt, hogy esetleg miben hibáztak, mi az, amit mi máshogy csinálnánk, de nem is tehetjük őket felelőssé mindenért azért, mert mi „megvilágosodtunk”. Lehet, hogy bizonyos barátainkat el kell engednünk, mert egy kapcsolat már nem szolgál minket, de nem biztos, hogy minden hidat fel kell égessünk magunk mögött.

Az arany középút megtalálása

Válogassuk meg, hogy milyen tartalmakat fogyasztunk, igyekezzünk azokat előnyben részesíteni, amik számunkra tényleg aktuálisak és relevánsak.

Az se baj, ha tudjuk, hogy az, aki beszél hozzánk, valóban egy megbízható, hiteles szakember. Ha egy szakítás után vagy egy munkahelyi kiégés közben én kizárólag a szakításról vagy a kiégésről olvasok, hallgatok, akkor az egy idő után, lehet, hogy túl sok lesz. Gondoljunk csak arra, hogy a munkahelyünkön vagy egy hosszú továbbképzésen mondjuk mennyire jó érzés az ebéd vagy kávészünetben másról beszélgetni, például arról, hogy hova utazunk a hétvégén, vagy milyen lakásokat néztünk meg. Az agyunknak egyszerűen szüksége van arra, hogy néha szünetet tartson. Ahogy egy élsportoló felkészülésének is része a regenerálódás vagy egy nehéz vizsgaidőszakban is megengedhető az, hogy lazításként megnézzünk egy filmet, úgy nincs ez másként az élet egyéb területein, adott esetben az önismeretünkkel kapcsolatban sem.

Ha járok pszichológushoz, olvasok szakirodalmat, de mellette minden szabadidőmben is ilyen tartalmat fogyasztok, az egy idő után éppen annyira kiégéshez vezethet, mint amikor túl sokat dolgozik valaki. Válasszunk ezért olykor olyan könyveket mondjuk, ami tényleg kikapcsol, pl. szórakoztató irodalmat vagy krimit egy-egy amúgy fantasztikusan megírt önismereti könyv helyett! Nézzünk olykor könnyedebb tartalmakat sportról, ruháról, lakberendezésről vagy bármiről, ami egyébként érdekel minket! Hiszen igen, az állandó önmonitorozás is lehet nagyon fárasztó.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus