Lyell-szindróma: egy ritka, életveszélyes bőrreakció

A Lyell-szindróma, más néven toxikus epidermális nekrolízis (TEN), egy rendkívül ritka, de súlyos, akár életveszélyes bőrgyógyászati betegség. Leggyakrabban bizonyos gyógyszerek által kiváltott súlyos immunreakció következtében alakul ki. A betegség során a bőr felső rétege nagy kiterjedésben elhal, majd leválik, ami súlyos égési sérüléshez hasonló állapotot eredményez.

A bőr mellett a szem, a száj, a légutak, az emésztőrendszer és a nemi szervek nyálkahártyái is károsodhatnak. A betegség gyors lefolyású lehet, ezért a korai felismerés és az azonnali kórházi kezelés életmentő jelentőségű. Szerzői nevét Alan Lyell skót bőrgyógyászról kapta, aki 1956-ban írta le a betegséget.

Kiemelkedően fontos a korai diagnózis, a kiváltó gyógyszer mielőbbi elminációja és a megfelelő szupportív terápia.

Mi okozza a Lyell-szindrómát?

Az esetek túlnyomó többségében a betegség hátterében a szervezet bizonyos gyógyszerekre adott (veleszületett) túlérzékenységi reakciója áll. Ilyen gyógyszerek lehetnek:

• egyes antibiotikumok, különösen a szulfonamidok;
• bizonyos epilepsziaellenes gyógyszerek, például a karbamazepin, a lamotrigin és a fenitoin;
• az allopurinol, amelyet elsősorban köszvény kezelésére alkalmaznak;
• és egyes nem szteroid gyulladáscsökkentők.

A tünetek jellemzően a kiváltó gyógyszer szedésének megkezdése után 1–4 héttel jelentkeznek, de ez az időtartam változhat. Ritkábban fertőzések is szerepet játszhatnak a kialakulásában, különösen gyermekeknél.

Milyen tünetekkel jár a Lyell-szindróma?

A betegség kezdetén gyakran általános, influenzaszerű tünetek jelentkeznek. Ilyen lehet a láz, a levertség, a rossz közérzet, a torokfájás és az égő szem érzés.

Ezt követően fájdalmas, vöröses vagy lilás foltok jelennek meg a bőrön, amelyek rövid idő alatt gyorsan terjedhetnek. A bőr érzékennyé, fájdalmassá válhat, akár már enyhe érintésre is.

A következő szakaszban folyadékkal telt hólyagok alakulhatnak ki, amelyek felszakadnak, és a bőr felső rétege nagy területeken leválik. A hámsérülések össze is folyhatnak, súlyos esetben pedig a bőr akár a teljes testfelszínen érintett lehet.

A nyálkahártyák károsodása szintén jellemző. Fájdalmas sebek keletkezhetnek a szájban, a szem környékén, a légutakban, az emésztőrendszerben és a nemi szervek nyálkahártyáján is. Emiatt a beteg számára a nyelés, az evés és a vizelés is rendkívül fájdalmassá válhat. A szem érintettsége különösen veszélyes, mert súlyos esetben tartós látáskárosodáshoz, akár vaksághoz is vezethet.

A bőr kiterjedt károsodása miatt a szervezet jelentős mennyiségű folyadékot és ásványi sót veszíthet. A bőr természetes védőfunkciójának megszűnése pedig a fertőzések kialakulásának kockázatát is nagymértékben növeli.

Mi a különbség a Stevens–Johnson-szindróma és a Lyell-szindróma között?

A Lyell-szindróma a Stevens–Johnson-szindrómával (SJS) egy közös betegségspektrum része. A két állapot között elsősorban a bőr érintettségének kiterjedése alapján tesznek különbséget.

• Stevens–Johnson-szindrómában (SJS): a bőrfelszín kevesebb mint 10 százaléka érintett.
• Az átfedő formában (SJS/TEN): a bőr 10–30 százalékán jelentkezik leválás.
• Toxikus epidermális nekrolízis (TEN, Lyell-szindróma): a bőrfelszín legalább 30 százaléka érintett.

Minél nagyobb területen károsodik és válik le a bőr, annál nagyobb a súlyos szövődmények és a halálozás kockázata.

Hogyan állapítják meg a betegséget?

A diagnózis elsősorban a jellegzetes bőrtünetek, a nyálkahártya-elváltozások és a gyógyszerszedési előzmények alapján állítható fel. A kiváltó gyógyszer azonosítása különösen fontos, ezért az orvosnak tudnia kell, milyen készítményeket kezdett szedni a beteg az elmúlt hetekben.

Szükség lehet bőrből vett szövetminta szövettani vizsgálatára is, amely segíthet a diagnózis megerősítésében és más, hasonló tünetekkel járó betegségek elkülönítésében.

Ilyen betegség például a Staphylococcus okozta leforrázott bőr szindróma (SSSS), amely elsősorban gyermekeknél fordul elő. Ezt a Staphylococcus aureus nevű baktérium által termelt toxin okozza. Ebben az esetben a bőr felső rétege válik le, míg TEN esetén a bőr mélyebb sejtrétegei is elpusztulnak.

A korai szakaszban differenciáldiagnosztikai szempontból más betegségek, például skarlát, gyógyszer okozta egyéb bőrreakciók, fényérzékenységi reakciók vagy a graft versus host betegség is szóba jöhetnek. A későbbi szakaszban a kiterjedt égési sérülésektől és a testszerte generalizálódó hólyagos gyógyszerkiütésektől kell elkülöníteni.

Milyen szövődményei lehetnek?

A Lyell-szindróma nemcsak a bőrt érinti, hanem az egész szervezet működését veszélyeztetheti. A súlyos bőrkárosodás következtében kialakuló folyadékvesztés, a fertőzések és a belső szervek károsodása egyaránt életveszélyes lehet.

A legfontosabb szövődmények:

• Fertőzések és szepszis: a bőr védőrétegének elvesztése miatt a kórokozók könnyebben bejuthatnak a szervezetbe. Súlyos esetben szepszis, vagyis a fertőzésre adott, az egész szervezetet érintő életveszélyes reakció alakulhat ki.
• Veseelégtelenség: a folyadékvesztés, a keringési zavarok és a veseszövet károsodása miatt a vesék működése hirtelen romolhat.
• Emésztőrendszeri szövődmények: a nyálkahártya károsodása és a kialakuló eróziók vérzéshez, súlyosabb esetben emésztőrendszeri vérzéshez vezethetnek.
• Légúti szövődmények: a légutak nyálkahártyájának károsodása légzési problémákat okozhat.
• Szemészeti szövődmények: a szemfelszín és a kötőhártya károsodása tartós látásromlást, hegesedést, súlyos esetben vakságot okozhat.
• Köröm- és bőrelváltozások: előfordulhat a körmök részleges vagy teljes elvesztése, illetve a bőr pigmentációjának megváltozása.

A bőr a gyógyulás során többnyire hegek nélkül regenerálódik, de a bőr színe megváltozhat: egyes területeken világosabb, máshol sötétebb foltok maradhatnak vissza. A körmök újranövése sajnos hosszabb időt vehet igénybe. Egyes betegeknél tartós szemészeti és nyálkahártya-szövődmények is kialakulhatnak.

Mennyire veszélyes a Lyell-szindróma?

A betegség halálozási kockázata jelentős. A Lyell-szindrómában a halálozási arány átlagosan körülbelül 30 százalék, míg Stevens–Johnson-szindrómában 5 százalék alatti. Az idősebb betegek és a társbetegségekkel élők különösen veszélyeztetettek.

A betegség súlyosságának és várható kimenetelének megítélésére az orvosok az úgynevezett SCORTEN-pontszámot használják. Ez hét tényezőt vesz figyelembe, amelyek mindegyike egy-egy pontot ér:

• 40 év feletti életkor;
• 120/perc feletti pulzusszám;
• fennálló rosszindulatú daganatos betegség;
• a bőrfelszín több mint 10 százalékának érintettsége a betegség első napján;
• 10 mmol/l feletti vérkarbamidszint;
• 14 mmol/l feletti vércukorszint;
• 20 mEq/l alatti vérbikarbonátszint.

Minél magasabb az összpontszám, annál nagyobb a halálozás becsült kockázata. Öt pont felett ez akár a 90 százalékot is elérheti.

Hogyan kezelhető a Lyell-szindróma?

A Lyell-szindróma azonnali kórházi ellátást igénylő sürgősségi állapot. A kezelés intenzív osztályon vagy speciális égési centrumban történik, több szakterület (mint sebészet, bőrgyógyászat, intenzív terápiás ellátás, szemészet) együttműködésével.

A legfontosabb teendő a kiváltó gyógyszer azonnali elhagyása. Emellett biztosítani kell a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyát, a megfelelő táplálást, a fájdalomcsillapítást és a bőr megfelelő sebellátását.

A kezelés fontos elemei:

Folyadék- és elektrolitpótlás: a bőrön keresztül elveszített folyadék és ásványi sók pótlása, a keringés és a veseműködés fenntartása.

Fájdalom- és lázcsillapítás: a betegség rendkívül fájdalmas lehet, ezért megfelelő fájdalomcsillapításra van szükség.

Sebellátás és bőrvédelem: a sérült bőrfelületek megfelelő kezelése a fertőzések és további szövetkárosodások megelőzésére.

Táplálás: a gyógyuláshoz szükséges energia és tápanyagok biztosítása. Ha a beteg nem tud enni, szondán keresztül vagy vénásan is kaphat táplálékot.

Fertőzések megelőzése és kezelése: a betegek szoros megfigyelése szükséges. Antibiotikumot igazolt vagy erősen gyanított bakteriális fertőzés esetén, lehetőség szerint célzottan alkalmaznak.

Trombózis megelőzése: a súlyos betegség és a tartós fekvés miatt megnőhet a vérrögképződés kockázata, ezért megelőző kezelésre lehet szükség.

Szemészeti ellátás: a szemkárosodás korai felismerése és kezelése érdekében szemészeti vizsgálat szükséges.

A gyógyszeres kezelés részeként egyes esetekben immunrendszerre ható, úgynevezett immunmoduláló kezeléseket is alkalmazhatnak. Ilyen lehet például a ciklosporin, illetve más célzott kezelés. A szisztémás szteroidok és az intravénás immunglobulinok alkalmazása is felmerülhet, de ezek hatékonyságáról és megfelelő alkalmazásáról a szakirodalomban nem egységesek a vélemények. Jelenleg nincs minden beteg számára bizonyítottan hatásos, egységes gyógyszeres kezelési séma. A terápiát ezért mindig a beteg állapotához igazítva, szakorvosi mérlegelés alapján választják meg.

A kezelés során különösen fontos a felesleges gyógyszerek kerülése, hiszen egy újabb gyógyszerreakció tovább ronthatja a beteg állapotát.

Mit tehetünk a későbbi gyógyszerreakció megelőzéséért?

A gyógyulás után is kiemelten fontos a beteg védelme. Ugyanis a kiváltó gyógyszer újbóli alkalmazása ismét súlyos, akár életveszélyes reakciót válthat ki. A betegnek ezért pontosan tudnia kell, melyik gyógyszer okozta a reakciót, és mely készítményeket kell a jövőben elkerülnie. Erről célszerű írásos dokumentumot készíteni, amelyet mindig magánál tarthat. Figyelmeztető kártya viselése is ajánlott lehet, hogy sürgősségi ellátás esetén az egészségügyi személyzet is tudomást szerezzen a korábbi súlyos gyógyszerreakcióról.

Bizonyos gyógyszerek között keresztreakció alakulhat ki. Ez azt jelenti, hogy a kiváltó gyógyszerhez hasonló szerkezetű, azonos gyógyszercsoportba tartozó más készítmények is hasonló reakciót válthatnak ki. Emiatt előfordulhat, hogy nemcsak az eredeti gyógyszert, hanem az adott gyógyszercsoport más tagjait is kerülni kell.

Fontos, hogy Stevens–Johnson-szindróma és Lyell-szindróma után a feltételezett kiváltó gyógyszerrel nem végezhető gyógyszerterheléses vizsgálat. Az ismételt gyógyszerbeadás ugyanis újabb, akár életveszélyes reakciót idézhet elő!

Mikor forduljunk azonnal orvoshoz?

Új gyógyszer szedésének megkezdése után jelentkező láz, fájdalmas, gyorsan terjedő bőrkiütés, hólyagosodás vagy szájban, szemen, illetve más nyálkahártyán kialakuló sebek esetén azonnali sürgősségi orvosi vizsgálat szükséges.

Nem szabad megvárni, amíg a bőrtünetek kiterjedtté válnak! A korai felismerés, a kiváltó gyógyszer elhagyása és a megfelelő kórházi kezelés életet menthet.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Kárpáti Sarolta (szerk.) Bőrgyógyászat és venerológia, Medicina Könyvkiadó, 2019.
• Lyell-szindróma / Kövesdi Katalin, Vértes Judit, Rodek Gyula (GYEMSZI - MOB)
• S3 guideline: Diagnosis and treatment of epidermal necrolysis (Stevens-Johnson syndrome and toxic epidermal necrolysis) - Part 1: Diagnosis, initial management, and immunomodulating systemic therapy (PubMed)
• S3 guideline: Diagnosis and treatment of epidermal necrolysis (Stevens-Johnson syndrome and toxic epidermal necrolysis) - Part 2: Supportive therapy of EN in the acute and post-acute stages (PubMed)⁠