Szorongó szavak

Szerző: extraj

A BLOG LEÍRÁSA

Pánikon innen és túl... a mindennapokban

Látogatás: 33121 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Próbálkozom

2010.08.10.

Egy másik weboldalon a pánikos fórumban kaptam egy tanácsot, hogy próbáljak ki egy homeopátiás szert, az 5-ös Schüssler sót. Szedem kb. három hete, igaz nem 4*1-et, csak 2*1-et,de valóban segít valamennyit, nem szédülök annyit ,és olyan erősen. Az a csaj, aki ajánlotta, fél éve szedi, és már letette a pszichiáter által felírt gyógyszert. Irigylem őt, de remélem én is egyre jobban és jobban leszek.

Helyzetjelentés:)

2010.06.07.
Ha esetleg valaki erre tévedne, írok pár sort. Egész jól vagyok, bár pont pár napja megint elég sokat szédelgek:S Nem tudom, lehet, hogy az idő is közrejátszik benne... Viszont pánikrohamom az utóbbi hónapokban csak nagyon elvétve akadt, hála az égnek.:) A szédülésre egy természetgyógyász javaslatára kipróbáltam a Bilobilt, ami először nagyon jónak tűnt és nagyon megörültem, hogy végre elmúlt a szédülésem. Sajnos azonban, újra előjött és hiába szedem a Bilobilt mostmár:S Ezért aztán folytatom a kutatást, hogy vajon mi segíthetne rajtam. Nem akarok már szédülni, egy egész életre való szédülést le tudtam már:D Jó lenne találni valami természetes szert, ami elmúlasztja ezt. Remélem meg fogom találni. Jaj, hát azt még nem is írtam, hogy április másodikán eljegyeztük egymást párommal!:)))) Boldog vagyok, nagyon szeretem őt és nagyon jó a kapcsolatunk. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam az igazit, és már lassan 8 éve együtt vagyunk, szakítás, és nagyobb "balhé" nélkül:))))

Fülgyertya

2010.01.19.
Írtam az interneten egy orvos tanácsadónak erről a füldugulós,csengős, szédülős témáról. Ő azt javasolta, hogy használjak fülgyertyát kb. 3-4 napig mindkét fülemre, az segíthet a szédülésemen. Elég szkeptikusan viszonyultam ehhez a fülgyertyás dologhoz,de kipróbáltam, Már az első alkalom után szinte teljesen kidugult a fülem, a csengés is csillapodott, és a szédülésem is szinte teljesen elmúlt. Ha nem saját tapasztalat lenne, nem hinném el, de tényleg hat!:) Sokkal-sokkal jobban vagyok, és ennek nagyon örülök. Látszik is rajtam, kicsit összeszedtem már a külsőmet is.:)

Fül-orr-gégészeten túl

2010.01.15.

Először is: még mindig szédülök:S

A mai délelőttömet a fül-orr-gégészeti klinikán töltöttem. Először egy fiatal kis doktornő vizsgált meg jó alaposan. Belenézett a füleimbe, az orromba, és a torkomba is. Utána megkísérelt egy gégetükrözést, de nem jött össze neki. Én előre figyelmeztettem,hogy nem bírom,de ő megpróbálta. Szegénykémet majdnem lehánytam.  Egyszerűen nem bírom, ha a számban, pláne a torkomban túrkálnak...:S
Elküldött hallásvizsgálatra. Ott kisfokú idegi tipúsú halláscsökkenést állapítottak meg a magas frekvenciákon. Nem tudom ez mit jelent, de már elküldtem egy netes orvosnak, hátha ő megmagyarázza. :) Reméljük nem süketülök meg.

Kellett időpontot kérnem szédüléses vizsgálatra is. Jaj neeee. Egyszer már voltam ilyenen, elég kellemetlen. Mindegy, túlélem, jövő szerdán kell mennem. Azért remélem addigra már jobban leszek.

Ha netalán olvassa valaki: drukkoljon:))

Visszafordultam

2010.01.13.

Húha, tényleg rég voltam már itt.. Azóta sok jó és rossz dolog történt velem, mindezeket nem akarom leírni ebben a bejegyzésemben.

A mostani helyzet a következő: Tavaly szeptemberben odaköltöztem a páromhoz és a szüleihez. Minden rendben van, mindenki jól kijön mindenkivel,stb. Néha hívnak a nővérem munkahelyére kisegíteni. Jó kis fizikai munka , napi nyolcban, de még így is azt sajnálom, hogy csak alkalmi jellegű. Merthát mondjuk ki: jól fizet. Tegnap is voltam dolgozni, és ma is... mentem volna, ha nem fordulok vissza... Már majdnem egy hete megfáztam, nem olyan durva, de jó kis orrdugulás, torokfájás, ilyesmi. Már kifelé jövök belőle, bár még -ahogy az egyik kollegina mondta:-jazz-es a hangom:D Aztán tegnap nagyon nagyon szédültem este. Nem a szokásos módon,valahogy máshogy. Közben a jobb fülem is hülyéskedik, bedugult, cseng, és bizonyos beszédhangokat úgy hallok, mintha a víz alól jönnének, vagy mint mikor a rádió "berezonál". Na szóval tegnap estére már K.O. voltam,de teljesen. Gondoltam, kialszom magam, és reggelre jól leszek, és irány melózni. Jól aludtam, az hétszentség, és mikor felébredtem még szédültem, de gondoltam nem vészes. Párom elhozott ide tesómékhoz, hogy a nővéremmel együtt menjek dolgozni. Elindultunk, útközben találkoztunk az egyik kolléganőjével, dumcsiztunk.. Én egyre jobban éreztem a szédülést. Nem volt pánikrohamom, csak ez a fura szédülés... Szóltam tesókámnak,hogy nem okés  a helyzet, carul vagyok. Ő nehezen hitte el, mivel nem szoktam szólni, ha bajom van, de végül a kolleginával együtt mondták, hogy talán jobb lenne ,ha hazamennék és pihennék. És én visszafordultam...!! Nem is tudom mikor fordult ez elő velem legutóbb, de VISSZAFORDULTAM :( A pánikroham miatt nem szoktam visszafordulni/elmenekülni/stb. , de ez a szédülés...

Nem tudom mi bajom van. A nátha része? A fülemmel van valami? A pánik egy új arca? Terhesség? Nem tudom, de nagyon nem jól vagyok...

Csak le akartam ezt írni, hátha segít.

Boldog nyuszit

2009.04.13.

Úgy látom kicsit kihalttá vált az oldal a blogírók szempontjából. Kár.. Én be-benézek ide, de mostanában nem sok kedvem van írni kommentelni. Megvagyok, csak az utóbbi hetekben irtó érzékeny és sírós vagyok,és már idegesít ez a nyivákolásom:S
De azért kellemes húsvétot mindenkinek!

Látászavarral

2009.03.24.

Na,most a szédülés enyhült, pár napja már alig érzek ilyesmit. Viszont az utóbbi hét napban 3-szor volt látászavarom:S Előfordult már ilyen velem régebben is,el is mentem a körzetihez és az ideggyógyászhoz, a diagnózis migrén volt. Azt mondták ha ritkán fordul elő (szerencsére hónapok szoktak eltelni a látászavarok között) akkor inkább ne csináljunk semmit,mert olyan gyógyszert adhatna amit mindig kellene szednem,és talán megelőzné a látászavart. Naná,hogy nem kértem belőle,csak akkor és csak annyi gyógyszert veszek be,amikor és amennyit nagyon muszáj. Már-már beteges a gyógyszerekhez való viszonyom:D -muszáj nevetnem ezen a nyelvtani képzavaron.:D  Na szóval,ma is volt látászavarom... Kb 20-30 percig szokott tartani ,cikkcakk alakú villogó vonal jelenik meg a látóterem szélén és csak nő,nő,majd elmúlik. Elsőre baromi ijesztő volt, mostmár nem igazán ijeszt meg,de kezd nagyon elegem lenni belőle. Remélem,hogy már kitombolta magát rajtam,és a közeljövőben nem is jön rám újra.
Amúgy pánikügyileg megvagyok,egész jól vagyok:)

Vacakul

2009.03.17.

Hát én nem tudom mi van velem... Tegnap este rámjött egy olyan szédülés,hogy csak na. Ugyebár nálam a szédülés a vezető tünet, ilyen bizonytalanságérzés szerű szédülés,nem bírom jobban megfogalmazni.:) Csakhogy tegnap este forgott a világ.:O Nagyon nagyon ritkán van ilyen,és nem is tudom mitől,de elég sz*r ,elhihetitek.
Reggel se keltem valami jól,de azért jöttem-mentem-ügyintéztem egész délelőtt.Koradélutánra teljesen kész lettem,annyira szédültem és olyan gyenge voltam,hogy lepihentem egy másfél órácskára. De nem segített,alig bírok ülni a széken,annyira szédülök. Utálom ezt a nyűglődést, JÓL AKAROK LENNI! És jól is leszek,csak addig kell valahogy kibírni:) Jelzem, étvágyam sincs,és a hasam is fáj,de ezzel már nem is foglalkozom:D
Szóval ha netalán valakit érdekelne,most így vagyok. De jobban leszek ;)

Ui: Nem tudok fejlécet feltölteni,és ez megőrít. Ha valaki tudja a titkot és olvas engem,légyszi,légyszi ossza meg velem a megoldást.Kösziiii:)

Egy nehéz éjszaka utáni nap

2009.03.02.

A tegnapi estém nem úgy alakult,ahogy szerettem volna. Micsoda meglepetés:S:DD Pedig jól indult, párommal voltam,együtt aludtunk. Volna.. Ha nem kezdünk el beszélgetni, ami vitába ment át.Vagyis a vita erős kifejezés rá. A jövőnkről beszéltünk. Olyan hülye ez az élet,hiszen mindketten ugyanazt akarjuk,de egyikőnk jobban fél,mint a másik. Mindegy,nem részletezem, majdnem éjfélig nyúztuk egymást,és bár kibékültünk (ahogy dédanyáink mondták:ne feküdj le haraggal a szívedben:)), én hajnal háromkor még mindig a plafont néztem..:S
Naná,hogy ma reggel korán kellett kelnem, 6-kor. Igen,nekem az korán van:D A program: Munkaügyi Központ, reggel fél 8-ra,ugyanis jelentkeztem egy tanfolyamra. A munkaügyiben lévő emberáradatra a tömeg nem kifejezés. Kialvatlanul, tömegben, naná,hogy meglátogatott Pánik úr. Még jó,hogy párom elkísért,úgy kapaszkodtam a karjába,jó ha nem kékül be.:)
Tanfolyamra jelentkeztem, egy hónapon belül jeleznek,hogy menjek-e felvételizni. DE: megint kitartottam és végigcsináltam, bármilyen vacakul is voltam:)
Halkan jegyzem meg,hogy a nap további részében úgy kóvályogtam, mint egy holdkóros, annyira szédültem, hogy elmondani nem tudom. De ez van. Holnap jobb lesz. Legalábbis nagyon remélem:)

Lassan de biztosan...

2009.02.25.

Haladok.Apró lépésekben,de haladok talán. Jól voltam ma,pedig az utóbbi időkhöz képest sokkal több mindent csináltam.De bírtam,és ez jó:) Volt hogy nagyon megszédültem,de leküzdöttem, elhessegettem.Sikerrel.Valószínűleg holnap is eseménydúsabb napom lesz.Sok erőt nekem,és legyek jól:)))) És ti is,akik talán olvastok engem:) Továbbra is azt mondom: Örökké nem eshet:)

A helyzethez képest jó

2009.02.24.

Ma viszonylag jó napom volt. Nem éreztem annyira a feszültséget és elkeseredést.Minden nyugodt percnek annyira tudok örülni.:) Nyilvánvalóan az is felvidít,hogy a páromnál alszom, szeretek vele lenni,tudom,hogy olyannak fogad el és szeret amilyen vagyok. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte a sorsnak.
Mostanában elég keveset közlekedek egyedül,nem is annyira azért mert félek,vagy rosszul vagyok, hanem inkább nincs hova és nincs miért. Holnap viszont muszáj leszek egyedül menni ügyet intézni.Munkaügyi központ:S... Kíváncsi vagyok hogy leszek,de szerintem okés lesz,valamiért ezt érzem.:)

A semmi ágán ül a szívem...

2009.02.18.

Csak azért írok, nehogy valaki azt higgye valami bajom van:)

Nincs, leszámítva, hogy a pánik jóbarátja- a depresszió meglátogatott, és nem akar elmenni... Feszültség, elkeseredettség vesz körül, nem kis melómba kerül "életvidám"nak maradni. Megint csúsztatok, ejnyeee. Közel sem vagyok életvidám. De kitartok. Csak ez a fránya pénz, csak ez ne lenne. Vagyis éppenhogy: bárcsak lenne. Most olyan kilátástalan a helyzet, hogy semmihez nincs kedvem. De jól leszek,megígérem.És ha kell, vasvillával kergetem el ezt a hívatlan vendéget. Na, jövök,amint pozitívabban tudok írni:) Remélem már holnap ;)

Egész jó

2009.02.11.

A legutóbbi blogbejegyzésem óta elég pörgősek voltak a napjaim.És jól bírtam:))) Nem a helyzet könnyebb,én viselem jobban a dolgokat:) Örülök neki,örülök,hogy nem volt pánikrohamom. Jó,ma szédültem kicsit,de azt megbírom. 
Már két hónapja nem voltam dokinál, felhívtam,hogy időpontot kérjek,erre szabin van. Egész hónapban:S Még jó,hogy van még elég sok gyógyszerem.Mondjuk tudnék kiíratni mással is gyógyszert,de azt hiszem jobb,ha elmegyek a dokimhoz,valahogy mindig jó érzéssel jövök el tőle,nagyon kedves,figyelmes,és érdeklődő. Hát ,egyenlőre ennyi:)Mindenkinek fel a fejjel,mert:'Örökké nem eshet' :)))

Pánik in the McDonalds

2009.02.08.

Nem ám,hogy valami pánikolnivaló lett volna,neeem. Nyugisan ülünk,eszünk, a nővérem,a kolleganője és én. Ők beszélgetnek,én eszek.Aztán hirtelen,váratlanul (ahogy szokott...) kifordult a sarkaiból a világ.A pánikroham legdurvább részét találták meg arra a kérdésre,hogy mi van veled,olyan csendben vagy. Gondoltam felordíthatnék,hogy PÁNIKOLOK!!!, aztán mégsem tettem. Nehogy már valaki észrevegye,tudja. Lassan tíz éve pánikbeteg vagyok,de ez megmaradt.Csak akkor mondom el,hogy rosszul voltam,mikor már elmúlt.Vagy akkor sem. Mit feleltem? Naná,hogy hazudtam... Mint mindig. Lehet furcsa,de erősnek érzem magam attól,hogy nem veszik észre,mikor rosszul vagyok:) És már nem rohanok ki,nem menekülök. Lényeg,a lényeg, nem kis melóval,de sikerült elmúlasztanom a rohamot. És etttől jókedvem lett. Hát így voltam a napokban.

Fuldokolva

2009.02.01.

Hű,hát elég nehéz időket élek/élünk... Annyira felgyűlt minden probléma,hogy szinte úgy érzem fuldoklom.Ahoz képest mondjuk egész jól viselem,kivéve pl. tegnap. Az még hagyján,hogy szédültem,és légszomjam volt,de tetőtől talpig lezsibbadtam. Nem viccelek,a fejem teteje,és a lábujjam is. Nem is tudom,szinte viccesnek hangzik.:) Pedig tegnap nem volt az.Lefeküdtem,hogy elűzzem ezt a fura rosszullétet,és kb. háromnegyed óra múlva tényleg elmúlt. Ma már jól vagyok:)

Újra itt

2008.08.22.

Nem azért nem írtam az utóbbi időben blogot,mert rosszul voltam,vagy hasonló,egyszerűen csak nem tudtam bejelentkezni a webbetegre. Mostmár viszont sikerült:)
Egész jól vagyok, bár ha ezt tegnap kérdezi valaki, akkor nem biztos,hogy ugyanezt mondom. Mindenesetre a mai napomra büszke vagyok. Ugyanis nagyon meleg volt,és én mégis szinte egész nap úton voltam,busszal,gyalog,egyedül. Jó érzés,hogy nem voltam közben rosszul, nagyon örülök neki. Jó, a tudat, hogy tudok normális dolgokat csinálni rosszullétek nélkül. Az ilyen napokat szeretem. Remélem a jövőben csak ilyenek lesznek.

Nem a legjobbkor...

2008.07.30.

Nem a legjobbkor kezdtem el blogot írni. Nyűgös ,rosszkedvű,dühös,elkeseredett vagyok. Nem beszélve a mindennapi szédülésről.Idegesít,hogy folyton nyavalygok,de az mégjobban,hogy minden áldott nap szédülök,méghozzá elég erős intenzitással. Na és ez a munkanélküliség..Tele van vele a hócipőm.Biztos segítene pedig,ha találnék munkát,ha hasznosnak érzehetném magam. Rossz azt érezni,hogy semmi értelme a napjaimnak.Na persze ez csak ilyenkor jut eszembe,mikor amúgy is vacak passzban vagyok. Komolyan,magamra sem ismerek: én egy vidám ,jókedvű csajszi vagyok.És az is akarok lenni! Nem szeretem a nyivákolást,magamtól sem szeretem hallgatni. Gondolhatnék pl arra is,hogy mennyivel jobb a helyzet,mint a betegségem kezdetén. Hiszen akkor hetekig az ágyból is alig tudtam kimászni. Hónapok kellettek,hogy az utcára lépjek,és évek,hogy egyedül merjek közlekedni. Most,még ha szédülök,vagy rosszul is vagyok időnként,azért tudok jönni-menni. És ez nagy szó egy pánikosnál. 
Mikor elkezdtem közlekedni annak idején a betegség elején,mindennap felírtam,hogy hova mozdultam ki és mennyi időre,és büszke voltam a napi félóra sétára is:) Ez kellene,a pozitív hozzáállás.. Hiszen tudom mennyit segít a hozzáállás. Meg kell ráznom magam,és fel a fejjel. Kicsit összezuhantam,de azt is tudom,hogy minden megoldódik,és erre kell koncentrálnom. Igyekszem:)

Félsz?

2008.07.27.

Hát itt vagyok újra:) Érdekes,hogy aznap mikor elkezdtem a blogot írni,akkor jött szóba a pánikom személyes beszélgetés alkalmával is...
Épp a gyógyszeremet készültem bevenni,mikor a sógornőm bejött,és megkérdezte,hogy milyen gyógyszert veszek be. Mondtam,hogy a pánikra. Megkérdezte,hogy mit érzek,mikor rosszul vagyok.Visszakérdeztem,hogy érti. Azt kérdezte: FÉLSZ?  Hmm... Félek? Néha igen. Nem tudtam megmagyarázni mit érzek,mikor rohamom van.Talán jobb is.Próbáltam azzal érzékeltetni,hogy megkérdeztem,ijedt-e már meg annyira,hogy majdnem elájult,vagy félt-e már folyamatosan,annyira ,hogy szinte összeesett. Szerencsés típus,mert a válasza 'nem' volt. Az én rosszulléteim vezető tünete a szédülés,de olyan intenzitással,hogy azt érzem,el fogok ájulni. Hogy félek-e?Igen. Mitől? Sokszor meg sem tudom mondani.. Attól nem félek,hogy elájulok.Ha elájulok,hát annyi,de úgysem fogok. Az érzéstől félek,a pániktól. Hiába tudom,hogy elmúlik,hogy nem veszélyes,hogy nem fogok meghalni,megőrülni,mégis amíg tart a rosszullét az pokoli... Na persze próbálok nem odafigyelni,próbálok másra koncentrálni,de legyünk őszinték: ez nem mindig sikerül.
Ami nagyon érdekes még számomra,hogy a kívülállók, a szeretteim nem veszik észre mikor rohamom van. Na,ja a gyakorlat:) Talán nem számít,de nekem igenis fontos,hogy ne aggódjanak értem,ne ijedjenek meg.
Az utóbbi napokban nem volt pánikrohamom,csak szédülök. Elég sokat.. Mindenesetre nem fejlődik rohammá,és ez jó. Remélem egyre csak jobb lesz. Akkor is ha néha félek. :)

Kezdetnek...

2008.07.25.

30 éves vagyok,kilenc éve pánikbeteg.Szégyellem,büszke vagyok,hogy tudok így élni,félek,szorongok... Rengeteg érzés kavarog bennem. Nincs munkám és ez sokat ront a helyzeten. Alig alig hívnak be felvételi beszélgetésre,de azt a szorongást előtte,leírni sem tudom..
Így visszagondolva már gyerekként is sokat szorongtam. A felelésektől,a tornaóráktól, a dolgozatoktól,a tanároktól.. Okkal és ok nélkül. Biztosan sokat számított ez a későbbi pánikbetegségem kialakulásában. Habár tizenévesen jóval kevésbé voltam szorongó,ha jól emlékszem. Aztán huszonévesen jött a pánik. Váratlanul,elemi erővel,megállíthatatlanul,és halálra rémisztve engem és a családomat. Sosem gondoltam,sosem gondoltuk,hogy ez megtörténhet velem. Az első három év iszonyú gyötrelmes volt.. Agorafóbia... Akinek mond valamit ez a szó,azt szívből sajnálom.Nemhogy a lakásból a szobából is alig mertem kilépni. Nem kívánom az ellenségemnek sem.
Kezdetnek ennyi elég,elfáradtam,elszomorodtam.Pedig alapjában véve vidám személyiség vagyok,bármilyen meglepő ez az én helyzetemben.:)
Nos,folyt köv.