Az elmúlt hét

Egy kicsit eltüntem, de össze kellett szednem magam.Úgy érzem részben sikerült, de majd meglátjuk.

És ami történt: a CT eredménye egyértelműen leírta a rosszabbodást.Csodák nem voltak.Ezek után egy tökéletes mélyrepülésem következett.Sajnos már várható volt és ementális erővel be is tört a hétvégére.Több csomag zsebkendő bánta. Arra sem voltam képes, hogy a lakásból kilépjek, ezért nem is jelenkeztem.Szerencsére van egy tündéri barátnőm, aki "kéklámpával" és egy üveg pezsgővel jött kirángatni a mélyből - azért a pezsgő túlélte, most is örzőm a hűtőben nehezebb napokra.

Mosolyogva megköszöntöttük Anyut is, semmit nem vett észre, bár neki is megvan a maga baja. Megrobáltuk mi is a helyzetet helyére tenni. Mára már jobb minden egy kicsivel és kimásztam talán a gödörből. A múlt héten elbúcsúztattuk a kolléganőmet is nagyon sajnálom, hogy elment, remélem bejönnek a számításai.Nem maradtam ott a búcsúztatón, így is egymás nyakában bőgtünk.

Néha nehéz megtatálni, hogy mi miért történik és nem is hiszi az ember, hogy mindenek megvan a miértje. Most kicsit úgy érzem magam, mintha minden ellenem esküdőtt volna és ennek nem akar vége lenni. Nagyon vágyom a párom ölelésére, de sajnos nem sokat tudtunk együtt lenni. Maradt a telefon. Probálunk bolondozni,egyre többet sikerül. Köszönöm aki bíztatott ebben az időben és mint ahogy írtam én sem mindig bírom a hullámokat.Bár kifele ez nem ngyon látszik.