Beteg klub

Mielőtt elkezdeném, megjegyezném a félreértések elkerülése végett, hogy bejegyzésem kizárólag egy negatív személyes tapasztalaton alapul. Nem vádaskodás vagy minősítés a célom, mindinkább e negatív „élményem” megosztása saját lelkem megnyugtatása érdekében. „Akinek nem inge,nem veszi magára.”
Mire e sorokat olvassák/olvassátok, remélhetően túl vagyok egy beavatkozáson. Fantasztikus választási lehetőségem van. Egymagam dönthetem el, melyik futóművemen végeztetem el a generáljavítást.
Orsi vagyok, 37. évemben járok és egy 6 éves kislány boldog anyukájaként élem mindennapjaimat. Az egyébként átlagos, hétköznapi életem pár éve hatalmas fordulatot vett, mikor szemben találtam magam egy hatalmas feladattal.
Nekem fontos a minta. Diagnózis után kerestem valakit, aki elmondta küzdelme sorrendjét. Sikertörténet? – úgyis meghalunk! Persze nem mindegy, mikor! Az idő sokat segít, ha türelmesen állok hozzá!
Azt a napot nem felejtem el, amikor először éreztem, elkezdődött az új életem. Én ébredtem először, a kislányom még aludt. Fél éven keresztül ő sietett az ágyamhoz reggelente (sokszor éjszaka is), mert látni akarta: jól vagyok- e. Hozta a mérőt, rám szólt: te szúrd, anya, úgy nem fáj annyira. Mérte, és ha reggel alacsony volt a vércukrom, szaladt a szőlőcukorért, készítette a teát, a reggelit. Biztosan hihetetlen, hogy én ennyire tehetetlen voltam.
2000. novemberében egy lyukas kétfillérest sem adtam volna az életemért. Mikor meghallottam és megtudtam, hogy rákos vagyok, megijedtem. Nem, ez nem történhet meg velem. Mit tettem, hogy utolért, mivel érdemeltem ki ezt a megkülönböztetett sorsot?
Nem értek egyet azzal, hogy a kullancs csípés okozta agyvelőgyulladás nem jár influenzaszerű tünetekkel.
A három éves küzdelmünk nyáron ért véget. Álmomban sem gondoltam volna, hogy pár hónappal később én ülök ugyanannak a szobának az apró székén ahol a betegek szoktak. Bizony, átkerültem a másik oldalra.
Ülök a szobámban és gondolkodom. Elmerengek az életemen, az éveken amelyek voltak átlagosak és átlagon aluliak. De soha nem voltak olyanok amilyennek szerettem volna őket.