MAGYAROK A VILÁG NYOLCEZRESEIN

Szerző: himalaja

A BLOG LEÍRÁSA

Az expedíciósorozat 2009-es célja a magyarok által még nem mászott MANASLU (8156 m Himalája, Nepál) csúcsa. A beszámolót a csapat orvosa, Dr. Szabó Levente készíti. himalaja.webbeteg.hu

Látogatás: 71933 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Az utolsó jelentés

2009.05.20.

Erőss Zsolt és Barna Dániel kedden érték el sikeresen a Manaslu 8156 méter magas csúcsát. Az ereszkedésnél Dr. Szabó Levente egy rossz lépésnél kicsúszott és a mélybe zuhant. A két hegymászó másnap találta meg a szerencsétlenül járt társuk holttestét.

Három csúcstámadó hegymászó (Erőss Zsolt, Barna Dániel, Dr. Szabó Levente) május 19-én hajnali 3 órakor hagyta el a négyes előretolt tábort 7300 méterről. Kitűnő időben, szélcsendben, egyenletesen haladtak. A csapatot elöl Erőss Zsolt vezette, majd őt Barna Dániel, és harmadikként Dr. Szabó Levente követte. Délelőtt 9 óra körül Erőss Zsolt jelezte, hogy még egy jó órányira van a Manaslu 8156 méteres csúcsától, melyet 10 óra 10 perckor el is ért. Az őt követő Barna Dániel rádióján elmondta, hogy jól van, kissé fáradt, lassan megy, de kitartóan halad a csúcs fele. Dr. Szabó Levente azt a jelzést adta, hogy minden rendben, ő is lassan halad a csúcs felé. Erőss Zsolt közben átmászott a keveset látogatott, mintegy 8-10 méterrel magasabb "Rocky Summit"-ra, azaz "Sziklás csúcs"-ra, ami a Manaslu igazi csúcsa. Hosszas várakozás után - mivel társait még nem látta az utolsó bukkanónál - dél körül elindult lefele.

Útközben találkozott Barna Dániellell, aki kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, és 1 órán belül elérte a Manaslu csúcsát. Zsolt az időközben visszaforduló és éppen pihenő Szabó Leventéig ereszkedett, és együtt pihentek. Az már biztos, hogy Leventének olyan lemaradása volt, hogy esélye sem volt elérni a csúcsot. Ezzel meg is békélt (7800 m körül).

Tragédia a Himalája-expedíción

2009.05.20.
Elhunyt Dr. Szabó Levente, az expedíció orvosa

Amint azt Vincze Szabolcs, az expedíció sajtófőnöke a hivatalosan is megerősítette, Dr. Szabó Levente traumatológus, a magyar csapat orvosa, blogunk szerzője a lefelé tartó út közben lezuhant és életét vesztette. Társai később megtalálták holttestét. Szabó Levente idén júniusban lett volna 40 éves.

Az expedíciósorozat idén a Manaslu (8156 méter, Himalája, Nepál) csúcsának meghódítását tűzte ki célul, aminek sikeréről kedden még örömmel számolhattunk be. Ma megdöbbenéssel értesült szerkesztőségünk, hogy Dr. Szabó Levente életét vesztette. A tragédia körülményeiről szerda délután számol be az expedíció sajtófőnöke.


Dr. Szabó Levente

Végre a csúcson!

2009.05.19.
WEBBeteg jelenti: Sikeres csúcstámadás

A ma hajnalban indult csúcstámadási kísérlet sikerrel zárult. Erőss Zsolt nepáli idő szerint 10 órakor elérte a főcsúcsot, a "Rocky Summit"-ot. 

Kollár Lajos expedícióvezető szerint Dr. Szabó Levente lemaradt, nem biztos a csúcstámadása sikere, ellenben Barna Dánielnek az lehet, ő már nem sokkal a csúcs alatt tartózkodhat.

Nem adom fel!

2009.05.16.
Most, a sok havazás után végre kezd szebb idő lenni, a nap is kisütött. Bár a csapatok nagy része már belefáradt a sikertelenségbe (a rengeteg itt lévő emberből eddig csak 5-en jutottak fel). A mellettünk táborozó tajvaniak már elmentek, a japánok egy része elment, más része csomagol, és összességében is letakarodóban vannak. Néhány orosz még próbálkozik,  mások elmentek, csakúgy, mint a francia csapat.

Hó-iszony

2009.05.14.
05.11. Havazik egész nap. Havazik reggel, havazik délután, este még jobban havazik és éjszakára sem áll el. Havat lapátolunk reggel, és délután ismét havat lapátolunk, másnap reggel mégis alig tudunk kijönni a sátrakból.

Oázis 5000 m felett

2009.05.12.
05.09. Reggel összefagyva ébredünk, és mire felhúzzuk fagyott bakancsainkat, felerősítjük a hágóvasakat, összecsomagolunk már semmi másra nem vágyunk, csak hogy végre lejjebb legyünk, ahol nem vág a fagyos szél és csontig hatoló hóvihar. Tovább itt maradni nincs értelme, mivel a meteorológiai előrejelzés szerint (melyet 2 naponta megkapunk
Magyarországról) az idő ismét elromlik. Úgy tűnik a már kb.1 hónappal előttünk itt lévő orosz csapat sokadik csúcskísérlete ismét nem lesz sikeres. Ilyen időben lehetetlen. Mi magunk is elindulunk lefelé. A C2 táborba érve az idő már békésebb, bár láthatóan borús, és hófelhők közelednek-az előrejelzés nem csal.

Megpróbáltatások

2009.05.11.
05.06-án ismét felmentünk az 5770 m-en levő C1-es táborba.
Folytatnunk kell az akklimatizációt, minél nagyobb magasságot elérnünk, hogy amikor majd az idő engedi, szervezetünk fel legyen készülve a nagy magasságra és alkalmasak legyünk a csúcstámadásra.

A magasság veszélyei

2009.05.06.

Ott hagytam abba, hogy ismét felmegyünk az 1-es (röviden C1) táborba. 05.02-án ezt meg is tettük. Sajnos délutánra az idő elromlott, nagy havazás kezdődött, így másnap lehetetlen volt továbbmennünk, sőt még a lejövetel is kérdéses volt. Végül aztán a nagy hóban néhol csípőig süllyedve leküzdöttük magunkat. Azóta ismét az alaptáborban vagyunk, és sok más csapattal együtt várjuk, azt a kedvező időjárási ablakot, melyben folytathatjuk a csúcs megközelítését. Egyébként délutánonként, esténként a nagy havazásban szinte karácsonyi érzésünk van.
A mostani időjárás előrejelzésünk a következő 2-3 napra kicsit jobb időt jósol. Holnap tehát ismét nekivágunk. Szervezetünk most már alkalmazkodott a C1 tábor csaknem 5800 m-es magasságához, ezt kell tovább "tolnunk" nagyobb magasságra, hogy aztán alkalmassá váljunk a csúcstámadásra (azaz a 8000 m fölötti magasság elviselésére).

A hegymászók három parancsolata

2009.05.05.

Amire legjobban vigyáznunk kell: a hegyibetegség, fagyásos sérülések, hóvakság elkerülése:

Végzetes vállalkozás

2009.05.03.

04.29-én reggel 6-kor el is indultunk, és késő délelőtt felértünk az 5770 m magasan levő 1-es alaptáborba (Camp 1, vagy C1 egyszerűen). Itt kis hólapátolás után felhúztuk a sátrunkat. Az oxigénhiány már igencsak érezhető, szervezetünk még nem alkalmazkodott a magassághoz, ilyenkor minden mozdulatot kétszer is meggondol az ember. Az éjszakát fent töltöttük, hogy szervezetünk szokja a magasságot, majd másnap reggel visszatértünk az alaptáborba.Terv szerint 2 napos pihenő következne, majd visszatérés a C1-be, és egy ott eltöltött éjszaka után a 2-es tábor (C2 -6200 m) kialakítása.

Csütörtökön, 04.30-án viszont beköszöntött egy kis havazás, kissé elromlott az idő. Meglátjuk, hogy pénteken, 05.01-én milyen lesz, és mi várható. Ettől függ, hogy szombaton valóban elindulunk-e terv szerint, vagy még 1-2 napot várnunk kell, míg az időjárás alkalmas lesz.

Sok csapat van itt az alaptáborban (németek, svájciak, mellettünk egy tajvani csapat táborozik, a Koreaiak már lementek, tegnap jött egy Francia csapat, egy nagy létszámú orosz csapat már csaknem egy hónapja itt van) és talán mondanom sem kell, nem a miénkhez hasonló szerény költségvetéssel. Ennek ellenére eddig tudomásunk szerint csak 3-4 személy jutott fel a Manaslu csúcsára: 2 koreai,1 iráni és talán 1 portugál hegymászó, de az egyik koreai csúcsmászó sajnos lefele jövet már a C1 alatt általunk nem ismert ok miatt meghalt. Ezen kívül egy olasz hegymászót is halálos baleset ért.