Az első hat hét

Hogy repül az idő! Észre sem vettem, és Ágica már hat hetes! Nekünk nagyon jó dolgunk volt, mert volt segítségünk, és megpihenhettem a gyermekágyas időszakot, ami ugyebár hat hétig tart. Állítólag ennyi idő kell a szervezetnek, hogy regenerálódjon, a méh visszahúzódjon az eredeti méretére és helyére. Azért fontos lehetőleg fekve pihenni, mert a has úgy húzódik könnyebben vissza, ha vízszintes állapotban van. Nálam, mivel már a második szülésem volt, a méhet tartó szalagok kicsit jobban megnyúltak, és már nem voltak olyan rugalmasak, még inkább fontos volt a pihenés. Hiszen nem szeretnék lógó, plöttyedt hasat!

Szóval a napok, hetek úgy zajlottak, hogy miután apa elment dolgozni, édesanyám vagy anyósom egész nap velünk volt, főztek, mostak ránk. Hetente váltották egymást. Nekem csak Ágicával és magammal kellett foglalkoznom. Miután megfőzték a finom ebédet, megreggeliztettek minket, és Tomcsival lementek sétálni. Délben feljöttek, megebédeltünk együtt, majd Tomcsit letették aludni. Kezdődött a délutáni szieszta: beszélgettünk egy finom gőzölgő koffeinmentes kávé mellett, utána anyukám kimosott, kivasalt. Délután, mikor felébredt Tomcsi, következett az uzsonna, majd a délutáni játszás a parkban. Apa időközben hazaérkezett. Este fél 7 körül mamáék nagy unszolás árán előkerültek, ugyanis a mi kisfiúnk, ha tehetné leköltözne a játszótérre. Hét órakor vacsora, fürdés fordított születési sorrendben, és alvás. Szegény nagymamák minden nap fáradtan értek haza, de otthon is helyt kellett állniuk, hisz a nagypapák is igényelték a törődést. Ezúton is NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM nekik! Remélem, én is meg fogom tudni ezt adni a gyermekeinknek!