Pillangó

Mea Culpa

Igen, tudom, csakis az felelősségem és hibám, hogy idáig jutottam. Felelőtlen voltam a betegségemmel kapcsolatban, nem vettem komolyan, nem volt betegség-tudatom, hát most tessék... Bűnhődök is eleget miatta, rendszeresen kapom a megjegyzéseket mindenfelől, nem elég nekem, hogy a saját lelkiismeretemmel meg kell bírkóznom.

6/3-as beteg.

Ez vagyok én. Hatos szoba, hármas ágy. 6/3. Egyik reggel a büfében az egyik betegszállító fiú mondta, hogy azt az ágyat már rólam fogják elnevezni, ma harmadik hete birtoklom. Bárkivel összefutok a folyosón, itt dolgozóval, vagy beteggel: "Ja, te vagy itt olyan régóta".:-)

Régi én

A mai napom egyszerűen szuper! Annyi jó hírt kaptam, hogy egy napra kezd is sok lenni:-)

Anyuci!

25 éves vagyok. Mióta az eszemet tudom, az életemben a legfontosabb ember az Anyukám. Neki köszönhetem most is, hogy itt vagyok és írhatok. Nélküle nem tudnám végigcsinálni. Naponta 2-3x bejön hozzám, gondoskodik rólam, ahogy egész életében tette velem és az Öcsémmel. És mindezt egyedül csinálta-csinálja!

Szerencse vagy sors kegyeltje?

 Mielőtt elalszom, mindig rámjön a filozofálhatnék, és tegnap éjjel ez a kérdés merült fel bennem. Szerencsés vagyok vagy ez a sors keze? Vajon meg van írva előre minden....? Furán hangozhat, hogy szerencsésnek rézem magam. De akármilyen helyzetben vagyok is most, egy pillanatra sem jut eszembe, hogy pl. miért pont velem történik ez? Csak az lebeg előttem, hogy miként fogok szép lassan meggyógyulni, ismét talpra állni, és folytatni az életemet tovább úgy, ahogy eddig.

2:1 ide!

2009. március 18. Ma reggel viccelődtünk kicsit Anyuval, mert csak úgy megkérdezte: "Na, mi lesz a holnapi eredmény?" Mire én: "Hát 2:1 ide:-)"

Első másodszor

2009. március 18. Tegnap negkaptam a ciklo második felét is. Bár napközben ijesztgettek az eredményekkel, mert nem voltak jók, így kilátásba helyezték, hogy meg sem kapom a második felet. Szinte örültem, mikor bekötötték, mert ez azt jelentette, hogy minden rendben van:-)

Reggel

2009. március 17. Nagyon hosszú volt az éjszaka! Sikeresen átvészeltem bármi rosszullét-hányinger nélkül, de már a sorozatos nemalvástól ki vagyok merülve. 12 napja vagyok itt, és egy éjszaka sem aludtam 4 óránál többet. Azt is éber álomban, amikor tulajdonképpen alszol, de mindenről tudsz, ami körülötted történik. Biztos hozzájárul a csodálatos kórházi ágy "kényelme", ami deréktájon ki van feküdve, és egy nagy mélyedés van lefelé.

Első

2009. március 16.  Fél kézzel pötyögök, csöpög az első Endoxan (ciklofoszfamid) adagom. Az első adag felét kapom, 500 mg-ot, s valószínűleg holnap a másodikat .Ez most kb. két órát fog folydogálni, és kaptam előtte hányingerelleni- és vesevédő injekciót. Állítólag nem akkora ez az adag, hogy bármi baj legyen, de hányinger esetén azonnal kell szólnom. Alapban nem vagyok hasfájós-émelygős-hányós, nem tudom, mennyire számít ez...

... és ami csak ezután jött

2009. március 6-án kerültem ismét kórházba, és azóta is itt vagyok.Először csak azért mentem el a háziorvosomhoz, mert pár napja dagadt a lábam. De miután kiderült, hogy vér is van a vizeletemben és a vérnyomásom 160/100, tudatában annak, hogy SLE-s vagyok, azonnal beküldött az ügyeletre. Ott persze nem tudtak mit kezdeni velem azon kívül, hogy a vérképemből megállapították, mennyire odavan a szervezetem. Másnap reggelre küldtek be az Immunológiára, ahol már bővebb vizsgálatokkal...

Ahogy kezdődött...

2005. év elején kezdődött minden iszonyatos izületi fájdalommal, főleg a térdemben és a bokámban. Ezután sorozatosan jött a többi tünet: láz, súlyveszteség, gyengeség, kimerültség. Mindezt annak tudtam be, hogy hétköznap 12 órát dolgoztam naponta, hétvégén főiskola, és még hétvégi, éjszakai munkát is vállataltam, érthető, hogy kimerült voltam. Több hónapig ment ez így, előjöttek a nyakamon már fekete foltok, volt hogy lábra sem tudtam állni a fájdalomtól, végül olyan szájfekélyem volt, hogy...