Szerencse vagy sors kegyeltje?

 Mielőtt elalszom, mindig rámjön a filozofálhatnék, és tegnap éjjel ez a kérdés merült fel bennem. Szerencsés vagyok vagy ez a sors keze? Vajon meg van írva előre minden....?

Furán hangozhat, hogy szerencsésnek rézem magam. De akármilyen helyzetben vagyok is most, egy pillanatra sem jut eszembe, hogy pl. miért pont velem történik ez? Csak az lebeg előttem, hogy miként fogok szép lassan meggyógyulni, ismét talpra állni, és folytatni az életemet tovább úgy, ahogy eddig.
De már semmi nem lesz úgy, mint eddig!

Úgy látszik, ekkora bajnak kell történnie ahhoz, hogy az ember átértékelje az életét. Ezért is tartom "szerencsésnek", hogy ez történt velem, mert így visszagondolva elég rossz úton haladtam. Most már azonban kezd helyreállni az értékrendem, más dolgok lettek fontosabbak, amik valóban értékek!
A szeretet, a boldogság, az emberi kapcsolatok, és nem utolsó sorban a pozitív gondolkodás.
Eddig mindig azzal foglalkoztam, hogy mások kedvében járjak, még véletlenül se bántsam meg a másikat, miközben engem a földbe tiportak.
Most más a helyzet. Akit nem tartok "értékesnek", vagy számomra fontosnak, főleg, ha még negatív hatással is van rám, egyszerűen kiiktatom.

És mindennel ezt kell tenni. Ami nem jó nekünk, egy pillanatra se erőltessük, ne pazaroljunk rá se időt, se energiát! Felesleges!

Önzőnek kell lenni a boldogsághoz.