6/3-as beteg.

Ez vagyok én.

Hatos szoba, hármas ágy. 6/3.

Egyik reggel a büfében az egyik betegszállító fiú mondta, hogy azt az ágyat már rólam fogják elnevezni, ma harmadik hete birtoklom. Bárkivel összefutok a folyosón, itt dolgozóval, vagy beteggel: "Ja, te vagy itt olyan régóta".:-)

És sajnos úgy alakult, hogy még hétfőig itt leszek. Ma volt egy óriás labor kontrol, felemás eredményekkel. A vesém folyamatosan javul, de a vérképem romlott. A vérszegénységemen nem tudtak még javítani, és az az igazság, hogy nem is értik, miért van ez ennyi gyógyszer mellett.
Egész életemben anemiás voltam, soha nem kezdtek vele semmit, elvoltam így is. Ráadásul nemrég kaptam a 3 zacsi vért is, de a csontvelőm, vagy nem tudom mi, felzabálja a sejtjeimet. Ez mondjuk az SLE-ből adódik.

Őszintén bevallom, előre láttam magam, ahogy szombaton hazaérve megrohamoznak a kutyáim, jól megdögönyözöm őket, a nap többi részében pedig csak élvezem az otthont, édes otthont!

Igen, le vagyok törve most egy kicsit...

Jön egy újabb unalmas hétvége, bár most kaptam egy jó könyvet és 3 jó filmet, majd beosztom:-)

A Nővérkék egyszerűen imádnivalóak!
Az első perctől kezdve annyira kedvesek, aranyosak, figyelmesek, hogy elképesztő! Ma már mondogatták, hogy hétfőtől már látni sem akarnak, sok volt belőlem:-) 
De meg is dícsértek, mert jó betegnek számítok, bár az elején nehéz eset voltam. Volt aki mondta, hogy hiányozni fogok, fura lesz, hogy kilépnek a kezelőből és nem engem látnak:-)

"Megnyugtatás" képpen azért megjegyeztem, hogy kb. 3 hét múlva visszatérek:-)