Szívbillentyű- és szívbelhártya-gyulladás: Bakteriális endocarditis

Bakteriális endocarditisnek nevezzük azt, amikor a szívbelhártya (endocardium) és a szívbillentyűk valamilyen baktérium (ritkán gomba) okozta fertőzés miatt megbetegszenek.

Ha nem kezelik időben a betegséget, akkor gyakori a halálos kimenetel, de megfelelő, időben elkezdett kezelésre a betegek többsége jól reagál. Napjainkban, a fejlett országokban egyre ritkábban fordul elő a betegség a megelőzésként alkalmazott antibiotikumos terápiának köszönhetően.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Hogyan jöhet létre gyulladás?

Szívbillentyűk

A születés óta fennálló, vagy a később kialakult szívbillentyű-betegség, vagy más, a szívet érintő alapbetegség hajlamosít endocarditis kialakulására. Ilyen megbetegedések például a kamrai sövényhiány, a Fallot-tetralógia, a coarctatio aortae illetve a ductus Botalli persistens elnevezésű szívfejlődési rendelleneségek. A reumás láz által károsított szívbillentyű, a meszes aortabillentyű és a mitrális prolapsus is fokozott kockázatot jelentenek a betegség létrejötte szempontjából.

Az endocarditis kialakulása a műbillentyűvel élők és az intravénás kábítószerélvezők között is gyakori, valamint azoknál a betegeknél is, akik tartósan kórházban fekszenek, és a vénájukban huzamosabb ideig kanült kell viselniük.

Ha valaki a fent említett megbetegedések valamelyikében szenved, és emellett súlyos fertőzést kap, vagy - akár kisebb - műtéten (mandulaeltávolítás, fogászati beavatkozás, urológiai- vagy vastagbélműtét) kell átesnie, akkor a véráramba bekerült kórokozók könnyen megtelepszenek a szívbelhártyán, illetve a szívbillentyűkön. A baktériumok a szívbillentyűk valamelyikén megtapadva ott úgynevezett vegetációt hoznak létre, elkezdenek szaporodni, így az adott billentyű működése rövid időn belül elégtelenné válik.

Azt, hogy a betegség enyhébb vagy súlyosabb formában jelentkezik, valamint hogy milyen lesz a kimenetele, sok tényező befolyásolja. Többek között az, hogy melyik billentyűn alakult ki a gyulladás, hogy milyen a betegséget okozó baktérium/gomba természete, az eredeti szívbetegség jellege, súlyossága, mikor kezdődik a kezelés, továbbá az, hogy milyen az immunrendszer aktuális állapota.

Milyen panaszok, tünetek utalhatnak a betegség kialakulására?

A láz az egyik legáltalánosabb tünet, mely általában már napok, hetek óta fennáll, mire a beteg orvoshoz fordul. A láz mellett szapora szívműködés, reszketés, hidegrázás is gyakran jelentkezik. Az endocarditisben szenvedők többsége étvágytalan, gyenge, izzadékony, sápadt, testsúlyát nem tudja tartani. A betegek panaszai között szerepelhet még köhögés, nehézlégzés, hasmenés, deréktáji-, valamint ízületi fájdalom. A májmegnagyobbodás szintén gyakori tünet.

Mit lehet tenni a betegség megelőzése érdekében?

A szív fejlődési rendellenességei és billentyű-betegségei fokozott kockázatot jelentenek az endocarditis kialakulása szempontjából. Ezért azoknál a pácienseknél, akik ilyen betegségben szenvednek, minden fogászati beavatkozás, fül-orr-gégészeti-, urológiai- és a bélrendszert érintő műtét előtt antibiotikumot kell alkalmazni megelőzésként.

Általában szívzörej is fellép a betegség során, és a szívelégtelenség tünetei is kezdenek kialakulni. Igen súlyos állapot jöhet létre, ha a szívbillentyű perforálódik (kilyukad), vagy elszakad. Erre az életveszélyes szövődményre a beteg állapotának hirtelen rosszabbodása hívhatja fel a figyelmet.

A szívbillentyűn megtapadt kórokozók egy része a billentyűről könnyen leszakadhat, és a véráram útján az artériás keringéssel eljuthat különböző szervekhez, szövetekhez, így például a léphez, vesékhez, szívhez, bőrhöz, és az agyszövethez (ezt nevezzük embolizációnak).

Az embolizáció által létrehozott tünetek színesíthetik a képet. Ilyenek az agyi- és a szívizomzatot érintő infarktus, gócos agyvelőgyulladás, tüdőinfarktus, tüdőembólia, tüdőtályog, valamint a bőrön, a körömágyak alatt, és a szájpadon látható kis piros pöttyök (petechiák). További bőrtünetek az úgynevezett Osler-csomók, melyek az ujjakon, lábujjakon kialakuló fájdalmas, vöröses-lilás színű kiemelkedések.

A veseműködés zavarának tünetei a haematuria (vér a vizeletben), és a proteinuria (fehérje a vizeletben). Súlyos esetben vesegyulladás, veseinfarktus is kialakul. A betegek nagy részének emelkedett a fehérvérsejt-száma, gyorsult a süllyedése és alacsony a vörösvértest-száma (anaemia).

Hogyan lehet diagnosztizálni a bakteriális endocarditist?

Az orvos először alaposan kikérdezi a beteget, hiszen csak az előzmények, a korábban már meglévő szívbillentyű-megbetegedés vagy fejlődési rendellenesség ismeretében tud megfelelő képet kialakítani a betegségről.

Ha a kezelőorvosban a panaszok és az általa tapasztalt tünetek alapján felmerül a szívbelhártya-gyulladás diagnózisa, akkor szívultrahang-vizsgálatot fog végezni/végeztetni a nyelőcsövön keresztül, mert így jól látható a fertőzött billentyű és a billentyűkárosodás.

Ugyanilyen fontos, a diagnózis felállításában elengedhetetlen vizsgálat a hemokultúra. Ez azt jelenti, hogy ha a vérben baktériumok vannak jelen (bakteraemia), akkor azok tenyésztéssel rövidebb-hosszabb idő alatt kimutathatók, és mikrobiológiai módszerekkel a fajtájuk, típusuk megállapítható. Meghatározható a baktérium antibiotikum-érzékenysége, így az adott kórokozóra tényleg eredményesen ható antibiotikummal lehet kezelni a beteget, és ezzel is növelni a gyógyulás esélyét, lerövidíteni a gyógyulási időt. Rendszerint EKG és mellkas-röntgenfelvétel is készül a betegről.

A betegség kezelése

A kezelést akkor is meg kell kezdeni, ha a vérből nem lehet kórokozót kimutatni, mert a beteg gyógyulásának és a későbbi életminőségének a feltétele az időben elkezdett antibiotikumos kezelés.

Leggyakrabban penicillin-származékot kapnak a betegek, mely szükség esetén más típusú antibiotikummal is kiegészíthető vagy helyettesíthető. A terápiát heteken (4-6 hét) keresztül szükséges folytatni. A gyógyulást követően is gondosan, rendszeresen ellenőrizni kell a betegek állapotát, mert időnként előfordul, hogy a betegség visszatér.

A legtöbb esetben a megfelelő, korán elkezdett gyógyszeres terápiának köszönhetően a betegek szövődménymentesen gyógyulnak. Ha azonban az antibiotikus kezelés ellenére nem mutatkozik javulás (tartós a láz, vagy a vérben továbbra is kimutathatók a kórokozók) és a szívelégtelenség illetve billentyűelégtelenség tünetei mutatkoznak, akkor műtéti beavatkozásra, műbillentyű-beültetésre van szükség. Ha az endocarditist gomba okozza, akkor szinte sosem kerülhető el az operáció.

(WEBBeteg - Dr. Soltész Annamária)