30 nap, 30 ironman - Hol az emberi teljesítőképesség határa?

szerző: Sándor Judit, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

A legtöbb ember számára már az Ironman táv is elérhetetlennek és teljesíthetetlennek tűnik. Vannak azonban olyan ultratriatlonisták, akik mindig egyre magasabbra teszik a lécet…

Szőnyi Ferenc

Jelen pillanatban is zajlik a legújabb, egyben leghosszabb triatlon táv teljesítése Olaszországban, ahol a rajtlistán két magyar névvel is találkozhatunk. Szőnyi Ferenc és Rokob József a harmincszoros ironman élbolyában.

A „Leghosszabb triatlon a világon” (The longest triathlon in the world) szlogennel idén először került megrendezésre az olaszországi Garda-tónál a harmincszoros ironman verseny, ahol 21-en álltak rajthoz. A versenyzőknek 30 napon keresztül kell naponta egy ironman távot teljesíteniük, ami 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km futásból áll.

Szőnyi Ferenc idén töltötte be az 49. életévét - nem meglepő, hogy épp’ egy 24 órás kerékpárversenyen vett részt az évfordulón, így a szülinapja nyeregben „érte”. Az ultratriatlonista többször vett már részt olyan megmérettetéseken, mint a dupla, tízszeres, hússzoros ironman. A tízszeres ironman táv legyőzésekor még a világrekordot is megdöntötte.

Rokob József csupán egyszer állt rajthoz klasszikus ironman távon, de többször részt vett dupla Ironmanen, és egyszer a tízszeres megmérettetésen is kipróbálta magát.

Most ők ketten képviselik Magyarországot a világ leghosszabb triatlon versenyén, ahol a harmincszoros ironman táv legyőzését tűzték ki célul. Reményeik szerint a harmincadik nap végére 114 km úszást, 5400 km kerékpározást és 1260 km futást tudhatnak majd maguk mögött.

Dr. Herr Gyula kardiológust kerestük fel (aki a nagyatádi hosszú távú triatlon verseny főszervezője is egyben), hogy válaszoljon néhány kérdésünkre a harmincszoros ironman kapcsán.

A harmincszoros ironman egy segítő szemével

Mivel mindketten az élen állnak, így azt mondhatom, hogy az általános közérzete mindkettejüknek nagyon jó. A napi versenyek alatt jellemzően erősen koncentrálnak a feladatra, így a nap közben közérzetről nem tudok beszámolni, a célba érkezést követően viszont mindketten, minden nap nagyon jó kedélyűek - mondta Szőnyi Ferenc sógora, Horváth György, aki az első két hétben segítette Ferit.

György elmondása alapján vannak könnyebb és nehezebb napok, ami leginkább az időjárás függvényében változik. Egy esős nap sokkal több koncentrációt igényel, jobban elfáradnak a versenyzők mind szellemileg, mind testileg.

A napi célba érést követően az állapot függvényében vagy masszíroztatnak, vagy rövidesen elkezdenek enni. Kerékpáron még csak-csak lehet enni, de futás közben már nem, így a napi versenyhez szükséges kalória nagy részét a verseny utáni pár órában kell bevinniük. Ehhez sok fehérjét pl. csirkehúst fogyasztanak. A versenyidőben is van táplálkozás, de az leginkább - néhány falat csokitól eltekintve- folyékony táplálék. És persze az alvás is fontos része a regenerálódásnak, aki előbb beér, az többet tud pihenni is – fejtette ki György.

Milyen hatással van ez az extrém terhelés az emberi szervezetre? Van-e bármilyen következménye? Egészséges-e az ultrasport?

Az egyszeres ironman kapcsán már végeztünk méréseket a terheléseket illetően. Csináltunk egy olyan méréssorozatot a sportolók körében, ahol a versenyt megelőző nap, a verseny napján (közvetlenül a célba érkezés után), és a verseny másnapján végeztünk laboratóriumi körülmények között vizsgálatot. Megnéztük, hogy viselkedik a vérképe a versenyzőknek, és hogy változnak a vesefunkcióra jellemző dolgok, a sejtszétesést jelző kreatinin, LDH, stb. Ezek alapján azt kell, hogy mondjam, hogy már az egyszeres ironman is egy kisebbfajta atomrobbanás a szervezet számára. Nincsenek súlyos dolgok, de az elektrolit háztartás kissé felborul… és ez csak az egyszeres.

Képzeljük el ezt a második, harmadik, ötödik, huszadik, harmincadik napon. Ott már egészen biztosan átrendeződnek a só-vízháztartásra jellemző dolgok. Biztos, hogy minden nap van egy kis amortizáció, és ez az amortizáció rakódik. Azt gondolom, hogy ez egy adaptációról szól már inkább.

Véleményem szerint az ultratávoknak (tehát mikor minden egyes nap megcsinál valaki egy ironmant) nincs sok köze az egészséghez.

Fel lehet-e készülni egy harmincszoros ironmanre? Beszélhetünk-e egyáltalán olyanról, hogy megfelelő felkészültség?

Erre a terhelésre nem lehet felkészülni, az akaraterőn múlik. Ezek az emberek valószínűleg ironman távra már jó pár alkalommal felkészültek, és most ennek a lassított változatát csinálják. Szerintem a Szőnyi Feri olyan 10:30 és 11:00 közötti idő alatt érne be a nagyatádi extrememan-en, ha úgy kalkulálná, hogy neki ez a maximum teljesítménye. A harmincszoros távnál ebből visszafog egy-két fokozatott, és úgy megy végig, hogy egy gazdaságos sebességet tudjon megvalósítani, amivel még tud regenerálódni. Valahol egy ilyen ultratáv a visszatáplálás művészetéről szól, hiszen itt a kérdés az, hogy ki hogy tud regenerálódni.

A genetika mennyire befolyásolja a teljesítményt?

Biztos, hogy kell hozzá a megfelelő testi adottság. Elsősorban az ember statikájának kell rendben lennie. Ha valakinek van egy durva statikai hibája (pl.: O-láb, nem megfelelő lábboltozat, nem elég erős csontozat) akkor nem fogja tudni teljesíteni a szimpla távot sem, hiszen a legkisebb hiba is megtöbbszöröződik az ironman során, nemhogy egy duplánál, triplánál vagy egy harmincszorosnál…

Meddig fokozható az emberi teljesítőképesség?
A sportolók hét és fél, illetve tíz és fél éven belül érik el a tovább már nem növelhető teljesítményt, és további javulás nem lehetséges - állapította meg egy dél-koreai kutatás.

Meg tudják-e az orvosok jósolni azt, hogy egy sportoló képes-e egy harmincszoros ironman táv teljesítésére?

Meggyőződésem, hogy nem, bár nem tudom, hogy Olaszországban milyen orvosi stáb van. Tisztában vannak-e azzal, hogy milyen következménye lehet egy ilyen versenynek a só-vízháztartásra? Hogyan ellenőrzik a versenyző állapotát? Mindennap csinálnak egy hematokrit mérést, mint a Tour de France-on? Egy kicsit hasonlít arra a harmincszoros ironman, de szerintem még attól is kegyetlenebb.

Kropkó Péter

Kropkó Péter az első magyar vasember, aki a legnehezebbnek ítélt, Hawaii-on megrendezett hosszú távú triatlon versenyen részt vett. Összesen ötvenegy ironman versenyt tudhat maga mögött, melyből tizenkétszer sikerült a dobogó legfelső fokára állnia. 36 év élsport után vonult vissza. Tiszteletére Japánban emlékművet állítottak.

1, 2, 3, 5, 10, 20 ironman táv… de vajon meddig fokozható az emberi teljesítőképesség? Van-e egyáltalán határa?

Egy picit már az ironman is arról szól, hogy hol van a teljesítőképesség határa. Egyszer túl lehet élni, meg lehet csinálni, de a lényeg az, ami a versenyünk mottója is: Az út maga a cél… Ez egy életforma, ami ahhoz kell, hogy az emberi teljesítőképesség határát erősen súroló távot, az ironmant valaki meg tudja csinálni. Számomra az Ironman a teljesítőképesség csúcsa. Nem tudom elképzelni, hogy ezen felül, van-e értelme a távokat fokozni. Ez már kicsit hazardírozásnak tűnik nekem.

Milyen az egészséges sport?

Az a jó sport, amikor másnap fáradt, de nem fáj semmije. Képes arra, hogy másnap is ugyanazt a teljesítményt nyújtsa. Mivel Szőnyi Feri 12:00 óra körüli időket megy, látszólag nem fárad, azt kell, hogy mondjam, ellentmondunk annak a kijelentésnek, hogy ennek semmi köze nincs az egészséghez, hiszen mindennap megmutatja, hogy meg lehet csinálni.

Miért jó ez a versenyzőknek?

Sok ember találgatja, hogy miért vállalkozik valaki egy ilyen nagyszabású feladatra. Mi az, ami miatt eldönti, hogy elindul egy szimpla, dupla vagy akár egy harmincszoros ironman versenyen? Kihívás? Kíváncsiság? Bizonyítási kényszer? Talán még maguk a versenyzők sem tudnák megmondani a pontos okokat. Kropkó Péter a következő gondolatokat szőtte a harmincszoros ironmannel kapcsolatban:

"Csak az válaszolhat, aki csinálja. Mi még csak nem is értjük. Nincs meg az a tapasztalatunk, hogy véleményt mondjunk. De az ország 93 százaléka - azok, akik nem mozognak- már minket, ironmaneket sem ért. Mi értelme 3,8 km-t úszni? Ott a hajó! Mi értelme 180 km-t bringázni? Ott az autó! És minek fut utána egy maratont, mikor van egy bringája, most „dobta” el...

Az ember a képességeit akarja kiterjeszteni folyamatosan - ősi emberi tulajdonság. Ez tetszik nekik. Én inkább alszom egy jót az egyszeres ironman után. De szurkolok a sikerükért, örömükért. Az öröm nem racionális síkon mozog, ne keressék benne a megoldást."

(WEBBeteg - Sándor Judit, újságíró)

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.