Lejárt az aurahegesztők és pszichosebészek ideje

A Magyar Pszichológus Kamara gátat fog vetni a képzetlen álpszichológusok térnyerésének, egyben átláthatóvá teszi a képzett pszichológusok szakmai tevékenységét – állítja dr. Császár-Nagy Noémi, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületének elnöke.

Kiket nevez a pszichológus szakma sarlatánnak?

Azokat, akik képzettség nélkül kínálnak pszichológiai szolgáltatásokat. Ilyenek például az aurahegesztők és pszichosebészek. A legnagyobb veszélyt azt jelenti, hogy miközben a szakértő segítő látszatát keltik, valójában képzetlenek, és ezért alkalmatlanok arra, hogy érdemben javítsanak a hozzájuk forduló páciens állapotán.

Az interneten tucatjával olvasni ilyen „lélekgyógyítók” hirdetéseit, vagyis minden bizonnyal igény van az effajta szolgáltatásokra. Mivel magyarázható, hogy az emberek bedőlnek ezeknek a reklámoknak és nem az arra hivatott, képzett segítőt keresik?

Mert az emberek egy része gyanútlan, óvatlan, esetleg tudatlan. A pszichológusok tapasztalatai szerint a hozzájuk fordulók csaknem 20-30 százaléka próbálkozott már kóklernél. Más betegségeinkkel azért megyünk háziorvoshoz, rendelőintézetbe vagy kórházba, mert biztosak vagyunk abban, hogy ezeken a helyeken alapvető elvárás az orvosi diploma, azon túl a szakirányú végzettség, meg a gyakorlat, a tapasztalat. Akinek mentális problémája van, annak is diplomás és szakirányú végzettségű pszichológushoz, pszichiáterhez kellene fordulnia.

Miért gondolkodnak másképpen azok, akik aurahegesztőknél vagy pszichosebészeknél keresik a gyógyírt a lelki bajaikra?

Vélhetően azért, mert nincsenek tisztában a sarlatánok eljárásainak hátterével és szakszerűtlen „kezeléseik” súlyos kockázataival. Mindenki szükségszerűen mélyebbre jut, amikor pszichológus helyett kóklertől kér és fogad el tanácsokat.

Mi lehet a következménye a szakszerűtlen segítségnek?

Szélsőséges esetben akár az öngyilkosság. Sajnos nem egyszer fordult elő,olyan, amikor az életével fizetett a beteg, mert kóklerhez fordult, ám az egyrészt nem ismerte fel a veszélyt, másrészt, ha felismerte, nem tudott segíteni, így a páciens pedig a lelki szakadék széléről valóságosan a mélybe ugrott. Az ilyen esetek előfordulását minden eszközzel meg kell akadályozni!

Mit gondol, csak a felnőttek lehetnek veszélyben?

Sajnos a válaszom egyértelmű nem. Ha például gyermek-elhelyezési perekben nem szakvégzettségűek adnak véleményt, akkor teljes családok mehetnek tönkre. Áldozat lesz gyermek és szülő is. Hasonló probléma adódhat abból is, ha nem szakember fejleszti a gyerekeket az iskolában.

A sarlatánok tevékenysége által keletkezett károk „csak” a hozzájuk fordulókat érintik, avagy ennél szélesebb körben érezhető a negatív hatásuk?

Egyértelmű tapasztalat, hogy az önjelölt segítők által okozott károk nemcsak az egyén szintjén jelennek meg. Az egészségbiztosítási kiadásokat növeli, ha a szakszerűtlen beavatkozások után fordul a beteg szakértő pszichológushoz, aki arra kényszerül, hogy többnyire költséges kezeléssorozatot indítson el. Minden adófizetőt megkárosít tehát az, aki megfelelő képzettség, felkészültség és tapasztalat nélkül kiadja magát pszichológusnak, tanácsadónak, terapeutának, de gyógyítani valójában nem tud, csak a beteg pénzére hajt. Ez tűrhetetlen!

A pszichológus szakmának jelenleg milyen eszközeik vannak a sarlatánokkal szemben?

Az általam vezetett Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete több száz esetben kezdeményezett fellépést, amelynek célpontja egy-egy álpszichológus vagy cége, esetleg az őket képző szervezetek voltak. Az eszközeink korlátozottak, mert nincs pszichológus nyilvántartás, nincs kötelező tagság, mint az Orvosi vagy az Ügyvédi és Iparkamarában és alig van jogszabály, amire hivatkozhatnánk, de igyekszünk a sarlatánokat eltanácsolni erről a területről. Ez a mentális problémákkal küzdők és a pszichológus szakma közös érdeke.

Az álpszichológus sarlatánokat hogyan szűrheti ki a Magyar Pszichológus Kamara, amelynek létrehozását egy törvényjavaslattal nemrég az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezte?

Magyarországon 10 ezer pszichológus dolgozik, bár ezt kevesen tudják. A számuk magasabb, mint a fogorvosoké. Csaknem negyed évszázada kérelmezzük a saját kamara létrehozását, de eddig mindig megakadályozták. Most sem könnyű.

A pszichológusok egyértelműen közfeladatot látnak el (az ember testi-lelki egészséghez való joga alkotmányos jog!), aki ezt szolgálja, a közt szolgálja. Van kamarája a magánnyomozóknak, növényorvosoknak, vadászoknak, és még 11 szakmának, melyek egy része nem is közfeladatot lát el.

Kell tehát a pszichológusoknak is egy köztestület, a Magyar Pszichológus Kamara, amely korlátozottan, de hatósági jogokkal is fel lenne ruházva (például nyilvántartja a diplomás pszichológusokat, egységesen betartatja a pszichológus etikai szabályokat, szervez ingyenes képzéseket a kollégáknak). A kamara ezért egyebek mellett regisztert készít majd tagjairól, vagyis minden képzett pszichológusról. Ez a nyilvános adatbázis kézzel fogható kapaszkodót nyújthat a betegeknek. Azzal szemben pedig, akik kamarai tagság nélkül végzett ténykedésével azt a hamis látszatot kelti, hogy megfelel a pszichológusi tevékenységre vonatkozó feltételeknek, a Magyar Pszichológus Kamara a kormányhivatalnál közigazgatási hatósági eljárást kezdeményez. Az elmarasztaló határozat végeredménye pénzbüntetés, eltiltás is lehet. A kamara tehát gátat fog vetni a képzetlen és önjelölt álpszichológusok térnyerésének, egyben átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszi a képzett pszichológusok tevékenységét.

Ezen kívül mi indokolja, hogy a pszichológusoknak is legyen kamarájuk?

Ma Magyarországon az egyik leginkább nélkülöző szakma a pszichológia, noha évente 500 hallgató végez pszichológusként, 5 egyetemen folyik képzés, az egyetemre való bejutás olyan nehéz, mint a közgazdaságtudomány nemzetközi szakára. 1958 óta van hazánkban pszichológus képzés, amely nemzetközi színvonalú.

Az ország egyik legrégebbi tudományos testülete a Magyar Pszichológiai Társaság. Az a súlyos, 40 éves politikai üldözés, amely szakmánkat súlytotta, máig érezteti a hatását. A pszichológiai kultúra alacsony, lenézik a pszichológiusokat vagy inkább kirekesztik. Ez is hozzájárul, hogy az egészségügyben 821 klinikai szakpszichológusból csupán 180 (!!) főnek van közalkalmazotti állása. Ez 2011-ben még 270 fő volt. Hiába tanul egy pszichológus 5 év egyetem után 4 évig posztgraduális szakképzésben, állásesélye nincs, a fizetése pedig a minimálbér közelében van. Így kollégáink zöme kényszervállalkozó, ha egyáltalán a pályán marad. Mivel nincs nyilvántartás, nincs kamara és nincs kötelező tagság azt sem tudjuk, mi van a kollégákkal, mennyi a pályaelhagyó. A Kormány 2014-2020-ra nagyívű tervként az ÉLETÚT Lelki Megújulás Programját hirdette meg az EMMI 8 ágazatának közös, a lelki egészség fejlesztését és a mentális betegségek megelőzését célozva. Hatalmas program, amely a demográfia katasztrófa és romló testi-lelki állapotú hazánk egyértelmű megmentését szolgálja. De kérdem én: ki fogja ezt végrehajtani, ha 9200 pszichológusról azt sem tudjuk, dolgoznak-e, hol vannak, hol elérhetőek?

A klinikai-, a tanácsadó és iskolapszichológusok, a munka- és szervezetpszichológusok, és minden más szakterület képviselői szükségesnek tartják egy önálló, a saját szakmai ügyeiben kizárólagos döntési jogosultsággal rendelkező, függetlenül működő, önkormányzó szakmai szervezet létrehozását. Könnyen belátható, hogy ha gyermek-elhelyezési és büntető perekben, munka-alkalmassági vizsgálatoknál, szakvélemények kialakításánál, fegyverviselési engedélyek kiadásánál perdöntő a pszichológusok szava, akkor kell számukra egy önigazgató köztestület, amely kidolgozza az irányadó szakmai keretszabályokat. Európában régóta bevett gyakorlat, hogy kamarába tömörülnek a pszichológusok. Nálunk ez most valósulhat meg, kormányzati támogatással. A kamarai törvényjavaslattal az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiállt a pszichológusok számára fontos szakmai ügy, és a mindenkit érintő nemzeti ügy, a társadalom lelki egészségének megerősítése mellett. Reméljük, a Kormány is mellé áll, és mihamarabb a parlament elé kerül a törvénytervezet.

(WEBBeteg - Szigeti Ildikó)