Hogyan kezelhető a mellrák?

Bár a betegség terápiájában még mindig a műtéti megoldások szerepe a legjelentősebb, több más - részben korszerű - kezelés is rendelkezésre áll. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a mellrák gyógyulás esélyei napjainkban sokkal jobbak, mint akár egy évtizeddel ezelőtt.

A mellrák kezelési módját, mindig a diagnózisalkotás során megállapított stádium szerint határozzák meg, amely a daganat méretén, elhelyezkedésén, szövettani típusán, az esetleges áttétek jellemzőin alapul. Fontos tényező a daganat agresszivitása és a beteg általános állapota is.

Nincs tehát két egyforma betegség, vannak lassabban és gyorsabban romló állapotú betegek, akiknek eredményes kezelése más-más módszerrel történhet.

Emlőmegtartó műtét

A műtét előtti legfontosabb feladat annak eldöntése, hogy a beteg alkalmas-e ún. emlőmegtartó műtétre. Ebben az esetben nem kerül eltávolításra az egész érintett emlő, csak a daganat és a környező részeket metszi ki az orvos.

A beavatkozásnak több formája lehetséges:

• Lumpectomia - csak a tumor és annak közvetlen környezetét távolítják el.
• Szegmentrezekció - az emlő legkisebb egységének (ún. szegmentjének) eltávolítása történik meg. 
• Quadrantectomia - az emlő teljes érintett negyedét eltávolítják.
• Parciális rezekció - az emlőnek több mint egy negyed részét operálják ki.

A műtét folyamán mindig elvégzik a daganathoz legközelebb eső nyirokcsomó, az ún. őrszem, más néven sentinel nyirokcsomó vizsgálatát. Amennyiben a daganatos beszűrtség jeleit mutatja, a kórjóslat rosszabb, ugyanis a daganat emlőn túli terjedés jelének tekinthető. Ilyenkor az érintett oldali hónalji nyirokcsomókat is eltávolítják.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az emlőmegtartó műtétek minden formáját követően, kiegészítő sugárkezelésre van szükség.

Egyes előrehaladott esetekben, amennyiben a vizsgálatok alapján meghatározott stádium megkívánja, az egész emlő eltávolítására is sor kerülhet, a mellkasfali izmokkal és zsírszövettel együtt. Az elmúlt években elvégzett vizsgálatok és elemzések azt igazolták, hogy az emlőmegtartó műtétek sugárkezeléssel kiegészítve ugyanolyan eredményesek, mint a teljes emlő eltávolítása, ezért napjainkban az előbbi módszerek választandók elsősorban.

Sugár- és kemoterápia

A mellrák kezelése folyamán szükség lehet sugárterápiára (radioterápia) és kemoterápiára is. Ez lehet neoadjuváns (ha a műtéti beavatkozás előtt kerül rájuk sor), vagy adjuváns (ha műtét után illeszkednek a kezelési folyamatba).

Ezen kezelések lényege, hogy az alkalmazott sugárzás és kemoterápiás szerek erős sejtpusztító hatással bírnak. A daganatos sejtek ezekre a hatásokra érzékenyebben reagálnak, hamarabb elpusztulnak, mint a szervezet egyéb sejtjei. Ebből adódik a terápia hatékonysága, ugyanakkor az is, hogy a dózis nem emelhető a végtelenségig, mivel akkor a szervezet egyéb sejtjei, területei is jelentős károsodást szenvednek, a mellékhatások súlyosabbakká válnak.

Mellékhatások

Fontos tudni, hogy a sugár- és kemoterápia hajlamosít egyéb, a mellráktól eltérő rosszindulatú daganatok kialakulására, ám a kezelések kockázata jóval alacsonyabb, mint a kezelés elmaradásának kockázata.

A sugárterápia kapcsán a sejtpusztító hatás, csak a sugárzás közelében figyelhető meg, így a daganat sejtjei célzottabban kezelhetők, mellékhatások (a bőr gyulladása, a környező területek kötőszövetesedése, megkeményedése) a kezelést terület környezetében észlelhetők. A sugárterápia egymást követően több alkalommal, előre meghatározott időpontokban történik.

A kemoterápiás szerek szisztémásan hatnak, így a kezelés mellékhatásai is szerteágazóbbak (hányinger, hányás, hasfájás, hasmenés, hajhullás, gyakori fertőzések a fehérvérsejtek károsodása miatt). A kemoterápiás kezelés többféle szerrel, azok kombinációjának alkalmazásával történik. A gyógyszereket a páciens előre meghatározott alkalommal, tervezett időközönként kapja, amennyiben nem lép fel olyan mellékhatás, ami a kezelést befolyásolja.

A hormonterápia

A mellrák terápiájában igen nagy jelentősége van az ún. hormonterápiának. A kezelés tervezése előtt két speciális tényező ismerete szükséges: laboratóriumi körülmények közt, a daganatból származó szövettani mintából nyert sejtek vizsgálatával megállapítják, hogy azok milyen mennyiségben tartalmaznak hormonreceptorokat (ösztrogénreceptort), valamint hogy kimutatható-e egy speciális fehérje, az ún. HER-2 megnövekedett jelenléte. 2001 óta potenciálisan hormonérzékenynek tartjuk az olyan emlődaganatot, amely sejtjeinek több mint egy százaléka tartalmaz hormonreceptort.

Az ösztrogén hatásának gátlása

Az ösztrogén hatása kétféleképpen akadályozható meg: az ún. szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok gátolják annak kötődését a sejtek felszínén található receptorhoz, így az ösztrogén nem tud bejutni a daganatos sejtekbe sem, ezáltal képtelen a növekedést elősegítő hatásának kifejtésére. Ilyen szerek a tamoxifen vagy a toremifen.  Az ún. ösztrogénreceptor down-regulátorok a sejtek felszínén található receptorok számát csökkentik, így sokkal kevesebb ösztrogént képesek a sejtek felvenni, a kevés mennyiség pedig már nem elég a hatás kifejtéséhez. Ilyen szer a fluvestrant.

A kezelési eljárás elméleti alapja az, hogy a daganatok ösztrogén jelenlétében gyorsabb növekedésre képesek. Azonban ha a szervezetben jelenlévő hormonokat, ún. antiösztrogénekkel semlegesítik, azok nem tudják kifejteni a daganat növekedését és kiújulását elősegítő hatásukat. A HER-2 fehérje nagy mennyiségű jelenléte, ugyanakkor a hormonterápia várható sikertelenségét jelzi.

Az ösztrogénhatás a szervezetben keringő ösztrogén mennyiségének csökkentésével is gátolható. Ennek klasszikus módszere a petefészkek műtéti eltávolítása, mivel klimax előtti korban lévő nők szervezetében ez a fő ösztrogéntermelő szerv. Napjainkban ugyanakkor előtérbe került a műtétet elkerülhetővé tévő módszer, amely során a petefészkek működését gyógyszerek segítségével gátolják. Menopausa utáni betegek esetében, az ösztrogénszint csökkentése, az ún. aromatázgátló gyógyszerek segítségével történik, amely az ösztrogén képződésének végső lépését gátolja.

A hormonterápia lehet neoadjuváns, amelynek szerepe, hogy az előzőleg nem operálható vagy emlőmegtartó műtétre nem alkalmas betegek esetében, a beavatkozást lehetővé tegye a daganat méretének megkisebbítésével. Adjuváns terápiaként csökkenti a betegség kiújulásának, a mellrák ellenoldali megjelenésének a rizikóját.

Kedvező mellékhatás?

A hormonkezelésnek számos kedvező mellékhatása is van. Lassul például a csontritkulás előrehaladása, csökken a vér zsírtartalma, vagy kimutathatóan csökken a petefészekrák kialakulásának esélye is.

A kemo- és hormonterápia, az ún. szisztémás terápiák közé tartozik, amelyek a szervezet egészére hatnak. Előnyük, hogy a testben bárhol előforduló daganatos sejtek elpusztítására képesek, így a még klinikailag nem észlelhető áttéteket is képesek elpusztítani.

A fenti terápiás módszerek bármelyikét lehet ún. palliatív céllal is alkalmazni. Ilyenkor a kezeléstől nem várható a betegség gyógyulása, de az életminőséget, a daganat és az áttétek számát és méretét esetleg csökkenti.

Újfajta kezelés a rákos sejtek elpusztításához

Létezik a daganatos betegségeknek egy nagyon modern, újfajta kezelési módja, amely a daganatok vérellátását gátolja. A terápiás elv alapja, hogy az egészséges sejtekhez hasonlóan a daganatok is a vér által szállított oxigént használják fel életfolyamataikhoz. A tumor kialakulásának kulcsfontosságú lépése a saját érhálózat kiépülése. Amennyiben ez nem történik meg, vagy a későbbiek folyamán gátlódik, az a rákos sejtek életképességének elvesztését okozza.

Sajnos Magyarországon még nem sorolható a szokásos terápiák közé, ám a kezelőorvos közbenjárásával nálunk is elérhető, egyedi elbírálás alapján.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit)