Mennyi esélyem van arra, hogy visszatér hozzám?

Kedves Doktor! Történetem a következő. Párommal 10 hónapja jöttünk össze, nagyon nagy szerelem lett belőle. Őneki (31éves) soha nem volt még komoly kapcsolata, soha nem volt még szerelmes, inkább csak sexuális kapcsolatai voltak. Bennem megtalálta az igazit, mindent megtett értem, nagyon szeretett. Nyár végén megkérte a kezem, az eljegyzésre novemberbe került sor. Nagyon szerettük egymást, életünk értelme volt a másik. Történt ugyanis, hogy én ősztől munkanélküli lettem, tanfolyamra kezdtem el járni, a pénz fogy rendesen, magyarán kicsit befordultam télre. Ő kint dolgozik külföldön, havonta 5-6 napot találkozunk, ezt bírjuk is, mégha nehéz is. De neten beszélgetünk. November végén feltünt, hogy már nem úgy alszunk el, mint régen, összebujva, hanem külön. Amire ő aztmondta, hogy kényelmetlen ha hozzábujok, kell a mozgástér. De nem hittem el. Állitottam, hogy már lehet nem ugy szeret. De én voltam akkor is a hülye, hogy gondolhatok ilyet. Egyik tette azt mutatta, hogy nagyon szeret, a másik meg azt, hogy már kevésbé. Szexuális életünk rendbe van, igaz az utolsó 2 hétbe ritkább volt, (ünnepekkor itthon volt) mert ugy éreztem, csak olyankor szeret nagyon. Igaz decemberben sokat veszekedtünk. Illetve mindig én voltam az, aki belekötött, holott igazából okom nem volt rá. mert mindent megtett nekem. Mármár napi szinten belekötöttem az év utolsó 3 hetében. Megmondta, hogy változzak, mert ez igy nem lesz jó, el fog menni. Már stresszbe van tőlem, nem elég hogy a munkahelyén is. Ugy érzi, megfojtom,. Sajnos annyira befordultam, hogy mármár állandoan elszámoltattam percre pontosan, h hol volt, pedig nem vagyok ilyen. Féltékeny is voltam, pedig semmi okom nem volt rá. És elijesztettem. Külföldre menetel elötti estén ide jött hozzám (együtt élünk) , hogy stresszbe van mellettem, nem érzi magát jól ebben a kapcsolatban, ugy érzi, elmultak az érzelmei, kell neki egy kis idő, hogy tudja mi van. (ez az érzés is uj nála) És összecsomagolt. Közbe totál kiborultam, sírtam, és csak mondtam, h tudtam, hogy már nem szeretsz, és elmondta, valójában azért nem szerette, ha hozzábújok, mert érezte a negatív kisugárzásomat. Elmondta, h a gyűrűvel azt teszek amit akarok, ha bármibe kell segít, de most jobb ha hazamegy. Mondtam neki, tudom, h sose jössz vissza. Erre: honnan tudod, lehet 2 hét mulva könyörögni fogok... Leszedtem a falrol a képeinket, elötte eltüzeltem, láttam nem tetszett neki. De a bekeretetzett képünket elvitte magával, h nézegesse. Irjak neki másnap smst, hogy rendbe vagyok e, msnre majd menjek fel beszélgetni. Mondom minek, ha már nem szeretsz, mit beszélgessek, ha elhagytál? Ő jött oda hozzám puszit adni, de én nem adtam. Teljesen meg van keveredve, húgával tartom a kapcsolatot, ö se tud okosat mondani, minthogy várjak, ne keressem, ne hivjam, ne irjak neki, hadd gondolkodjon. Elmondta, alig tudott aludni, reggel (másnap) 5 percenként nézte a telefonját. Kiérkezett külföldre, megkérdzete a huga, hogy hogy van, annyit mondott, "fura ez a helyzet", meg vajon hogy lehetek. Na ez a fura szó nem sok jót takar, mert speciel nekem kinzóan rossz, és nem fura... Az, hogy kérdezte vajon hogy lehetek, ez csupán "baráti" aggódás. Ma végignéztem az elmult 1 hónap smseit. egészen december 21.ig. Semmi jele nincs annak, hogy elmúltak az érzelmei. Énszerintem csak besokallt tőlem, hogy bántottam, belekötöttem, idegesítettem. És mivel ez is új érzés neki, összekeveri a dolgokat. Nagyon nehezen viselem, ez a 3. nap, de nyugtató nélkül nem bírom. Ugy érzem ez az időkérés csak leépités, hisz már 1 hónapja érzi ezt a változást. (de akkor miért irt szép smseket, amik valódiak? ) Miért jegyzett el? Aztmondta, akkor full szerelmes volt, és ugy gondolta, én leszek majd a felesége, stb. De aki életében elöször szerelmes és nagyon, annak nem mulik el az érzelmei 2-3 hét alatt... Itt csak én lehetek a ludas, hogy az én lelki problémám miatt idegesítettem, stb. Csak félek, hogy nem akarja megmenteni a kapcsolatot. Félek, hogy nem fogok neki hiányozni. Nem tudok heteket várni, hogy rájöjjön mit érez, mert sztem nem hetek alatt derül ki. Hanem pár nap alatt. Vagy ezt csak azért mondom, mert én nagyon szeretem. Meghalnék nélküle, ő számomra a nagy Ő. Életem értelme. Kérem segítsen, mit higyjek? Köszönöm szépen!

Legfrissebb cikkek a témában

Ujpál Zsófia válasza párkapcsolat témában

Kedves Kérdező!

A leírtak alapján nekem úgy tűnik, ez a fiú nagyon szerette Önt. A kapcsolat elején a szerelem mindig sokkal erőteljesebb, és a 6-7 hónap környékén kezd egy picit reálisabb szeretetté átalakulni. Bár később már nem olyan lobogó a szerelem, de attól az még szeretet, és ugyanolyan értékes! Hiszen hogyan is lehetne pontosan úgy lelkesedni egy év után, mint a legelején? Az elején még nagyon figyelünk arra, hogy a másik kedvére tegyünk, a jó oldalunkat mutatjuk, 100%ban rá figyelünk, majd ahogyan telik az idő, már fel merjük vállalni az igazi énünket a másik előtt, és merünk szomorúak, vagy épp gondterheltek is lenni a másik társaságában. Elképzelhető, hogy ezt az átalakulást érezte úgy, hogy már nem szereti Önt. A levele alapján úgy tűnik, hogy nehezen bízik meg másokban, és nagyon érzékeny arra, hogy a másik ember mennyire és hogyan szereti Önt. És a bizalmatlanság / féltékenység sajnos valóban egy ördögi kör, ha már egyszer felüti a fejét, akkor semmi sem tud minket meggyőzni arról, hogy nincsen gond. A másokban való bízni tudás pedig erősen az önbizalomhoz, önelfogadáshoz kötődik. Én azt gondolom, hogy csak abban az esetben van arra lehetőség, hogy ez a fiú visszatérjen, ha megígéri neki, hogy mindent megtesz azért, hogy változtasson a levelében megfogalmazott dolgokon. El kell ismernie neki, hogy tudja, hogy Ön sok mindenben hibás, és kész a változásra. Bocsánatot tudni kérni pedig nagyon fontos dolog! És ne úgy mondja neki ki, hogy hibás, hogy közben elvárja azt, hogy ő is mondja el, hogy ő miben hibás. Ezt nem várhatjuk el a másiktól, mert az nem igazi bocsánatkérés. Meglátjuk, mit reagál erre a fiú. Emellett azt gondolom, hogy ha nem is tér vissza végül a fiú, önmagáért is meg kell tennie a változás felé vezető lépéseket, hogy ez a helyzet ne ismétlődjön meg a következő kapcsolataiban, amikor közelebb kerülnek egymáshoz! Ehhez pedig azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust akár egyéni szinten, akár ha a fiú együttműködik ebben, akkor párterápia céljából. Amennyiben szükséges, abban is tudok segíteni, hogy egy megfelelő szakembert találjunk Önnek / Önöknek!

Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. január 10., 12:57; Megválaszolva: 2011. január 12., 09:42
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Pánikbetegség
Tisztelt Doktornő! 15 éve vagyok pánikbeteg, és Velaxin kapszulát szedek rá. A tipikus pánikrohamok ugyan nem jönnek rám, viszont hajlamos vagyok...
Alvászavar
Tisztelt Webbeteg! 23 éves vagyok és rossz alvó. Éjjelente általában 2 alkalommal ébredek vizelési ingerre és megyek el a mosdóba, ezek után...
Tisztelt doktornő ! Óvodai...
Középső óvodai csoportban , rendszeres napi szintű 3 gyerek (5 évesek ) részéről a többi társa ellen a kisebb nagyobb bántalmazás , fizikai...
Elmebeteg az anyukám
Tisztelt Doktornő! Elkeseredésemben és tanácstalanságomban fordulok Önhöz. Édesanyámnak mindig is rossz természete volt. Kötözködő, agresszív...
Miért érzem ezt
Mióta szültem 5 éve, azóta azt érzem, hogy a gyerek köztünk van. Van miidő, énidő egymásra a férjemmel, mégis azt érzem nem tudom a gyereket...