• Szociofóbiám van, mit tegyek?

        Legfrissebb cikkek a témában
         

        Tisztelt doktor nő!
        16 éves fiú vagyok és 10. osztályos egy budapesti szakközép iskolában. Úgy vélem, hogy az embernek ebben a korban kéne élni az életet és barátokkal bulizni, vagy csak simán hülyéskedni és csajozni. Viszont nekem az a problémám, hogy nincsenek barátaim. Aki a legjobb barátjának nevez, annak is csak akkor vagyok a barátja ha nincs más mint kiderült, pedig 13 éve ismerem, de ennyi idő alatt mások lettek a szükségleteink. A suliba nem érzem jól magam. Teljesen más típusú  emberek járnak oda, mint amilyenekre szükségem lenne. Próbáltam barátkozni velük, de teljesen más a természetük. A suliban lányok sincsenek, pedig szerintem fontosak egy jó társasághoz. Barátnőm se volt még soha, ez eléggé zavar, meg hiányzik valaki, pedig csúnyának se mondhatom magam. Konditerembe járok és tényleg próbálok jól kinézni. Az a gond, hogy lányokat se ismerek és így nehéz az ismerkedés. Nameg a lányok nagytöbbségének nem olyan típusú fiú kel mint én vagyok. Akiket ismerek azok nem is akarnak kötődni valakihez mégis van barátnőjük néha, de nem is zavarja őket túlságosan ha elveszítik. Én meg érzelmesebb vagyok és ha valakit szeretek, akkor kötődök nagyon hozzá. Van egy legjobb barátom, egy nagyon szép, kedves, okos, aranyos lány, akit nyáron ismertem meg és ő tényleg szeret engem és én is nagyon szeretem őt. A gond csak annyi, hogy 150 km-re lakik, pedig tőle megkapom azt a szeretetet amire vágyok például amikor megölel.  Nagyon jó érzés, hogy legjobb barátja vagyok úgy, hogy nagyon sok ismerőse van, de csak haverjai mert velük csak hülyéskedni tud, de ha lelkizni akarna, akkor rájuk nem számíthat. Mégis nagyon jól érzi magát a sulijában, mert jó a társaság és mivel egy kisebb városról van szó, mindenki ismer mindenkit. Nagyon irigykedek rá, hogy jól érzi magát, mert emberek között van. Mondjuk barátként csak rám számíthat és én kitartok mellette bármilyen helyzetbe. Neten mindennap beszélünk, de találkozni csak ritkán tudunk, de akkor ölelgetjük egymást és mondjuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük. Én túl sokat gondolok rá, mert ha unatkozok akkor eszembejut suliban is. Szünetekbe csak sétálgatok magamban, tehát unatkozok és állandóan rá gondolok és ez így rossz, hogy nincs mellettem. Ő nem panaszkodik ilyen miatt, mert olyan társaságban van, ahol jól érzi magát. Ha lenne egy jó társasg körülöttem és jól érezném magam, akkor én se állandóan rá gondolnék.
        Én is szeretnék egy társaságot, ahol legalább elvagyok. Hétvégeimen itthon unatkozok általában. Nem vagyok egy kezdeményező típus, hanem inkább csöndesebb vagyok. Próbáltam társaságot szerezni magamnak, de még 1 embert se tudtam szerezni. Mindenkinek fontosabb valaki, pedig rám tényleg lehet számítani. Körülöttem általában nyugalom van és néha unalom. Ha kettesbe vagyok valakivel akkor is inkább csak beszélgetünk. Körülöttem a legpörgősebb ember is lenyugszik. A legjobb barátom is ilyen, hogy állandóan hülyéskednek a haverjaival. Amikor találkoztunk akkor is fel volt pörögve, de mellettem teljesen leállt. Napvégére nem kellet sok ahhoz, hogy elaludjon. Szeretnék én is pörögni, hülyéskedni, közvetlen lenni, de az osztályomba erre képtelen vagyok, mert senki se pörög.
        Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan találhatom meg a helyem, hogyan találhatok magamnak barátnőt és, hogy a legjobb barátommal hogyan lehet vidámabb a találkozás. Félénk vagyok, de ha ő is úgy eltudna velem hülyéskedni, mint bárki mással.
        A gond csak annyi, hogy iskolában nem tudok haverkodni, barátkozni senkivel. Próbáltam, de mindenki csak olyan témákról beszél, amikhez nem tudok hozzászólni. Pl.: számítógépes játékok leginkább. Nem érzem jól magam ott, ezért is gondolkozok azon, hogy szeptembertől átmegyek egy gimnáziumba (ha sikerül, mert szakközépből gondolom nem egyszerű)
        Társaságot akarok találni, akikkel nem csak suliba tudok elleni, hanem sulin kívül is találkozhatok. Nem is kell sok ember csak egy kis társaság. Nyaramat végig unatkoznám, ha nem találok valakiket. Tavaly is ez volt. Idén nyáron is ez lenne. Annyian különbözne, hogy a legjobb barátommal többet találkozok, de sajnos nem lehetek mindig mellette. Beszéltem vele erről és mondta, hogy menjünk nyári táborba, meg segíteni akar nagyon. Csak én ettől is félek. Az új emberekhez nem tudok egyedül beilleszkedni. Egyedül semmit se tudok. És mivel a barátom lány, valamennyire a táborba is szét leszünk választva, szóval nem számíthatok rá mindig, pedig ő nagyon közvetlen.
        Lényegében, csak szórakozni szeretnék valakikkel, és egy kis színt vinni az unalmas életembe. Hogyha nem változok meg és nem tudok élni, akkor társaságot se találok. Hetente 1x kosarazok (régebben egyesületbe is) és ott jónak érzem magam és jókedvem tud lenni, de a csöndességem nagyon rossz ismerkedéskor. A legjobb barátom hogyan tud segíteni abban, hogy pörgősebb legyek és ne unalom legyen körülöttem, hanem nevetés és élet. Szeretném, ha az ő hangulata és jókedve ragadna rám és nem az én csöndességemhez alkalmazkodna.
        Rájöttem, hogy társaságot kéne találnom ahol pöröghetek és akkor természetesebb lenne az ismerkedés és hogy a már meglévő kapcsolataim is jó hangulatúak legyenek.
        Én alapból egy elég nyugodt ember vagyok. Csak kosarazás közbe szoktam pörögni mert az elég jól megy. Bármilyen más helyzetben csöndes vagyok nagyon és nem hülyéskedek. Másokra meg nyugtató hatással vagyok. Ennek akarok véget vetni, hogy mellettem még az is "elalszik", aki eleinte pörgött. Hülyéskedni akarok, jól érezni magam és pörögni.
        Nincsenek barátaim, a suliba nem szimpatikusak. Valószínüleg ezért lettem ilyen, mert nem volt mellettem senki akikkel lehet hülyéskedni. A legjobb barátom messze lakik és ritkán találkozunk. Ő hogyan tudna segíteni nekem? Ő közvetlen és állandóan élet van körülötte, de nekem még őt is sikerül "elaltatnom".
        Utánaolvastam a szociofóbiának is és eléggé magamra ismertem a leírásokban.
        Előre is köszönöm a választ és elnézést, hogy hosszú lett, de próbáltam minél áttekinthetőbben, mert szeretném a változást már nagyon, mert így nem érzem jól magam.

        WEBBeteg szakértő válasza a pszichológia témában

        Kedves Levélíró!
        A szociofóbia (más néven szociális szorongásos zavar) bizonyos szociális, nyilvános helyzetekben fellépő szorongás, feszültség, félelem. Az ember társadalmi lény, és a megfelelő hozzáállás a szociális helyzetekhez életének fontos részét képezi, gondoljunk csak a családdal, az oktatással, a munkával, a pihenéssel, a találkozókkal töltött időnkre. Bár a szociális helyzetekben érzett bizonyos szintű szorongás normálisnak számít, a szociofóbiában szenvedő személy szorongása oly mértékű, hogy lehetőség szerint kerüli az ilyen helyzeteket, vagy gyötrelmesnek érzi azokat.
        Amennyiben valóban a szorongás, a társas helyzetekben keletkező feszültség az oka, amiért kevésbé mozogsz emberek között, akkor valóban lehetséges, hogy szociofóbiád van. A szociofóbia pszichológiai kezelés hiányában általában nem múlik el. Egy szakember tud abban segíteni, hogy közösen feltárjátok, honnan erednek ezek a szorongások, mikor, minek a hatására alakultak ki. Ha már tudjuk, mi van a probléma hátterében, akkor lehetséges meghatározni, mit tudunk ellene tenni.
        De amit addig is tehetsz: figyeld meg az adott, stresszkeltő helyzetben keletkező gondolataidat, érzéseidet, akár le is írhatod őket. A fejünkben kavargó gondolatok között domináns szerepet kaphatnak saját tévhiteink, hogy mások lenéznek minket, elítélnek, kinevetnek. A legtöbb esetben az önbizalomhiányból fakadó szégyenérzet produkálja a problémát. Sokszor ezekről az elgondolásainkról bebizonyosodnak, hogy tévesek, talán mások nem is olyan kritikusak velünk szemben, mint ahogyan mi gondoltuk. Ezért azt javaslom, figyeld meg, mi történik benned emberek között, mi minden kavarog a fejedben, és van-e ezek között olyan, ami talán csak egy régi berögződés, és ma már nem állja meg a helyét!

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        Ujpál Zsófia, pszichológus
        Itt kérdezhet

        Tünetellenörző Laborértékek

        Kérdés: 2010-03-03 21:20:45; Megválaszolva: 2010. március 03., 21:20

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Kedves Doktornő! 18 éves vagyok pánikbeteg. 1 éve kezdődött újra a pánikbetegségem 12 evesen lette az 14 re kigyógyultam. Majd pszichiáter segitségével kigyógyultam. De most Olyan rohamaim szoktak lenni, hogy elfutok ha rámjön a roham és ez...
        Tisztelt Doktornő! 5 éve generalizált szorongást, pánikzavaros tüneteket diagnosztizàltak nálam. Több alkalommal szedtem különféle antidepresszànsokat, majd 1év szedès utàn, abbahagytam és fél- egy évig tünetmentes voltam...
        Tisztelt doktornő, doktor úr! Bipoláris affektív zavaral küzdök 6 éve, gátolt öngyilkossági gondolataim vannak. Márciusba voltam kórházba, suicid intenciok miatt. Sajnos a jelenlegi helyzetem se jó, sokszor gondolok a halálra, környezetem...
        Tisztelt Doktornő! Megkaptam válaszát,köszönöm. Egy kollégáját javasolja nekem ,aki antidepresszánssal segítene édesanyámnak leszokni az altatóról.Kérem küldje el nekem a kollégája nevét,és hogy hogyan tudom Őt elérni időpont...
        Azzal a panasszal érkezem hogy rendszeresen van az hogy szédülök de csak akkor amikor semmit nem csinálok. De például mikor edzéseken vagyok akkor soha semmi bajom nincs,,nem fáj semmim. De viszont esténként ,vagy mikor egyedül vagyok...
        Tisztelt Doktornő! Az alábbiakban hosszasan fejtem ki mindazt, aminek a hatására felmerült bennem, hogy lehet velem probléma. Régebben, 12-14 éves korom tájékán rendszeresen megkaptam, hogy nagyon mesterkélt stílusban kommunikálok,...
        Tisztelt Doktornő! Édesanyám részére szeretnék segítséget kérni Öntől.11 éve volt az első szívműtéte,azóta altatóval tud csak aludni, illetve most már avval sem,Többfélét is szedett,legutoljára a dormicum volt neki,aztán gerodorm és...
        8 évvel ezelött Algériában egy dühkitörés után a rendörök elektrosokkal elvittek egy bolondokházába -Algériában vendégként voltm-amugy Norvégiában élek ) az Algériai diagnozist továbbitották Norvégiába -azota kapok injekciót mint...
        Üdvözlöm! 8 hónapja küzdöm szorongással (mostmár generalizált), vannak jó időszakaim, de vannak elég nagy visszaesések, amikor képes vagyok mindentől pánikolni Rexetint szedtem 4 hónapig de cserélték Brintellixre mellékhatások miatt,...
        Tisztelt Doktornő! A 10 éves fiam a nyaralás alatt annyira megijedt egy darázstól, hogy sírva, sikítva rohant a rovar elől, míg végül én kiabáltam, hogy jöjjön hozzám, megöleltem és vártuk, hogy elrepüljön a bogár. Kellett egy kis idő,...